Ne maradj egyszerűen ott fekve, amikor elesel. Az idő egyre rövidebb!

Már hosszú idővel ezelőtt kaptam meg a Dáfá-t, de a megemelkedésem nagyon lassan történt. Hosszú időn keresztül voltam egy szinten. Ennek a fő oka az volt, hogy minden alkalommal, amikor nem álltam helyt egy vizsgán teljesen összetörtem. Elvesztettem a bátorságomat és szégyelltem magam. Nem a Fá-t tekintettem tájékozódási pontnak, hanem e helyett önkritikát gyakoroltam. Amikor a következő teszt jött, még mindig az előzőnél voltam elakadva, nem csináltam jól a következővel, elvesztettem a bizalmamat és megint elakadtam. Idővel összetörtem, úgy éreztem, elszállt minden bátorságom és elvesztettem a bizalmamat. Csak nem sokkal ez előtt vettem észre, hogy a régi erők által felállított egyik csapdába estem bele.

Egy gyakorló számára sajnálatos, ha nem megy át egy vizsgán. Néha ez valóban hiba. De a vizsgák velem és a művelésemmel járnak. Teljesen mindegy, hogy a vizsgák azért voltak, hogy megemelkedhessek, és ebben segítsenek, vagy a régi erők által elrendezett üldözés volt, mindet a saját ragaszkodásom okozta. Hogyha nehézségek jönnek, és az ember meg tudja emelni bennük a Xinxingjét, akkor ez nagyszerű. Hogyha nem, akkor ez egyszerűen csak azt mutatja meg, hogy az embernek egy ragaszkodása van - mégpedig egy erős ragaszkodása. Amikor ezt felismertem, azt gondoltam magamban: „Most akkor minden alkalommal dühöngenem kellene a vizsgák miatt, amelyeken nem mentem át, vagy el kellene engednem a ragaszkodásaimat?” A válasz nyilvánvaló volt.

Valójában, amikor nem sikerül egy vizsga, az embernek csak őszinte gondolatokra van szüksége, hogy túljusson a teszten. Mivel én egy művelő vagyok, nem rekedhetek meg itt örökre. Amikor elesel, ne maradj egyszerűen ott fekve, mert egyre rövidebb az idő!