Mivel vannak barátaim és rokonaim Pekingben, néhány ottani gyakorlóval tudom tartani a kapcsolatot, és megosztjuk egymással a művelési tapasztalatainkat. Szeretném megosztani a felismerésemet a kényelmesség ragaszkodásának elhagyásáról, ahogyan arról a pekingi gyakorlókkal beszéltünk.
Engedjétek meg elöljáróban, hogy elmeséljem egy két művelési tapasztalatomat. Az első egy sok éve művelő gyakorlóval kapcsolatos, aki miután elvégezte a főiskolát nyolc évet dolgozott Pekingben. Az első évben nagyon szorgalmas volt és sokat tudott segíteni a többi gyakorlónak, hogy jól csinálják a Három Dolgot (A Fá tanulása (a Fálun Dáfá tanulása), Őszinte gondolatok kibocsátása és az igazság elmagyarázása az embereknek a világon a Fálun Dáfáról és az üldözésről).
A keresete folyamatosan emelkedett és egy hónapban már meghaladta a 10.000 jüant, így könnyedén megengedhetett magának egy kényelmes életstílust. Elkezdte ezt az életstílust hajszolni, megalapította a saját cégét és vett egy házat. Ez azonban azt jelentette, hogy mindig kevesebb lett az ideje, hogy a Három Dolgot csinálja. Végül ez a magatartás hiányosságokhoz vezetett a művelésében és a Fálun Gong gyakorlásáért jogtalanul letartóztatták, majd egy kényszermunkatáborba zárták. Annak ellenére, hogy a szíve még mindig a Dáfá-val van, a szabadon bocsátása után már nem volt olyan szorgalmas, mint annak előtte. A figyelmét a pénzkeresésre irányította, és hogy vegyen egy autót. Csak ritkán foglalkozott azzal, hogy a Három Dolgot csinálja.
Egy másik hosszú éve gyakorlónak is meg volt a ragaszkodása a pénzkeresésre, miután kiengedték egy kényszermunkatáborból. Ő is belekezdett egy üzleti vállalkozásba, vett egy autót és megházasodott. Amikor egy alkalommal közösen tanultuk a Fá-t, egyfolytában telefonálgatott közben. Nem láttam már ennek az embernek a szorgalmát.
Találkoztam egy két másik gyakorlóval is Pekingben, akiknek a művelési helyzetük szintúgy nem volt jó. Nagyon erős ragaszkodásuk a félelem és nagyon nehezükre esik kimenni, hogy a Három Dolgot csinálják. Egyszerűen egy kényelmes életet akartak élni.
Peking a KKP (Kínai Kommunista Párt) székhelye, ezért ott a gonosznak nagy a befolyása. A Dáfá tanítványok illegális megfigyelése és üldözése ott a legerőteljesebb, és a Dáfá tanítványoknak különösen Pekingben nagy elvárásoknak kell megfelelniük a Fá igazolásánál és az élőlények megmentésénél. Azonban egy ilyen környezetben van sok olyan gyakorló is, akik kilépnek és elmondják az igazságot az üldözésről.
Ismerek egy gyakorlót, aki Pekingbe költözött miután elkezdődött az üldözés. Háromtagú családja kétezer Yuan-ból élt havonta. Ebből a pénzből még lehetősége volt az igaz tényeket tisztázó anyagokat is előállítani és szétosztani. Pár napig a lakásában voltam és minden este körülbelül éjfélig tanulta a Fá-t. Minden órában őszinte gondolatokat bocsájtott ki, reggel pedig 3:50-kor kelt, hogy megcsinálja a gyakorlatokat.
Azt mondta nekem: „Pekingben, ebben a gonosz környezetben az embernek feltétlenül szorgalmasnak kell maradnia, hogy a Három Dolgot jól csinálja, le kell vetnie a kényelmesség ragaszkodását és az elvárásoknak megfelelően kell emelkedni. Sok találkozón voltam a Fá tanulása és tapasztalatcserék alkalmával Pekingben, és mindannyian felismertük, hogy a fő oka annak, hogy valaki nem szorgalmas, a kényelemre való törekvés. Hogyha a kényelmesség a gyakorlókat kitölti, elkezdnek rettegni az üldözés okozta nehézségektől.
Hogyha a szorgalmunk megrendül, akkor az emberi világ anyagi kényelmébe ágyazva, a túlélésre és a személyes érdekekre való koncentrációval leesünk a művelési szintünkről. Akkor nagyon kemény lesz nekünk, hogy megemelkedjünk a művelésünkben. Egy gyakorló azt mondta: „Peking az önzéses és a vágyak nagy csapdája. Ha ebbe az ember egyszer beleesik, akkor nagyon nehéz újra kiemelkedni.”
A fenti példák bizonyítékok erre. A Mester azt mondta a kényelemre való törekvésről a „Dáfá tanítványok a Fá helyreigazítás idején” c. cikkben (Esszenciák a továbbhaladáshoz II.): „Ha még mindig nem értettétek meg, hogy mit jelent Dáfá tanítványnak lenni a Fá helyreigazítás idején és nem léptek ki a démonikus nehézségekből, akkor a kényelemre való törekvés fog titeket az embervilágban téves (heretikus) felismerésekhez vezetni. A Mesternek mindig nagyon fáj a szíve azokért, akik leestek, legtöbbjüket ez az érzület hajtotta, úgy hogy végül tönkre tették őket.” Nyolc évvel miután ezt a Fá-t olvastuk, sok-sok fájdalmas leckét éltünk meg, mert nem tudtuk elengedni ezt a ragaszkodást.
Igazából a kényelemre való törekvés mögött egy nagyobb ragaszkodás húzódik meg, az önzés, az egoizmus. Ez a természete minden élőlénynek a régi világegyetemen, beleértve a Dáfá tanítványokat is. Minek műveljük magunkat? Nem arra szolgál ez, hogy a régi világegyetem természetét levetkőzzük, az egoizmust elhagyjuk és az új világegyetem önzetlen élőlényeivé váljunk? Egy személy művelési folyamata egy átalakulási folyamat az emberi gondolatokból az isteni gondolatokba.
Hogyha a régi, önző nézeteinket az új, önzetlen nézeteink váltják fel, akkor nem alapjainkban változtunk meg? A kényelemből kilépni a kulcs, ami lehetővé teszi számunkra, hogy jól csináljuk a Három Dolgot. Az a véleményem, hogy a pekingi gyakorlóknak van egy óriási előnyük más városok gyakorlóihoz képest, a Fá igazolásánál, az élőlények megmentésénél és a gonosz megsemmisítésénél.
Hogyha valaki példának okáért a politikai, gazdasági és kulturális centrumában van Kínának, akkor a pekingi gyakorlók nagyon hozzáértőek. Azok a gyakorlók pedig, akik nagyon közel tartózkodnak a gonosz rejtekhelyéhez, vannak a legjobb helyen, hogy a gonoszt megsemmisítsék és őszinte gondolatokat bocsássanak ki.
Egyszer azt mondta nekem egy pekingi gyakorló: „Pekingnek Dáfá tanítványokra van szüksége. Hogyha valaki megy az utcán, a buszban ül, parkokat, vendéglőket, bevásárlóközpontokat látogat, akkor az őszinte gondolatok kibocsátása nagyon hatásos lesz.” A helyi gyakorlótársaink éveken keresztül küldtek őszinte gondolatokat Pekingbe. A pekingi gyakorlóknak ezt még jobban kellene csinálniuk. Hogyha minden pekingi gyakorló több őszinte gondolatot küldene, milyen hatalmas őszinte mező lenne ez! Lehetséges lenne még akkor, hogy a gonosz ilyen fékezhetetlen legyen?
Vannak más egyéb dolgok is, melyeket a gyakorlók az igaz tények tisztázásán, és a személyes beszélgetéseken felül tehetnek. Például leveleket írni az igaz tényekről, leveleket írni, mellyel a jóságra bátorítjuk a KKP vezetőségét, és írni a minisztériumokhoz Pekingbe, email-eket küldeni, vagy a telefonnal sms-eket küldeni, hogy így magyarázzuk el az igazságot. Sok gyakorló jelenleg is vagy a múltban a KKP szervezeteinél dolgozik, és így nekik sokkal könnyebb az embereket informálni ezekben a szervezetekben. Hogyha a pekingi gyakorlóknak sikerül újra megteremteni a Fá tanulás környezetét, akkor egy egységként működhetnek együtt, hogy a Három Dolgot jól végezzék.
A Tanár ismeri a pekingi gyakorlók környezetét és ő is jósággal és aggodalommal gondol ránk. Pekingben és más helyeken sem szabadna nekünk gyakorlóknak a hétköznapi emberek szemléletével a kényelemre törekednünk, arra várnunk, hogy más gyakorlók helyreigazítják a környezetet, vagy a Tanár majd befejezi a Fá helyreigazítást. Máskülönben, hol marad akkor a hatalmas erényünk? Képesek leszünk majd kielégítő magyarázattal szolgálni a Tanárnak a tetteinkért?
Remélem, hogy a gyakorlótársaim, akiknek megvan a ragaszkodásuk a kényelem iránt, és akik nem nagyon szorgalmasak, gyorsan összeszedik magukat, hogy a mi csodálatos történelmi missziónknak, a Fá igazolásának és az élőlények megmentésének eleget tegyünk. A múltban a mi pekingi gyakorlóink nagyszerű sikereket értek el a Tanár támogatásánál a Fá helyreigazításában és az élőlények megmentésénél. Úgy gondolom, hogy a végső szakaszban ezt még jobban tudják csinálni.
Ennek a cikknek nem célja a pekingi gyakorlókat szidni. Kérlek, mutassatok rá jóságosan a hiányosságokra.
* * *
tovább ...