Az elmúlt napokban nem tudtam egészen felszabadultan és természetesen viselkedni. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy folyamatosan különféle rossz gondolatok bukkantak fel a fejemben, egymás után cikáztak a gondolataimban és ez nagyon frusztrált. A gondolatok különösen piszkosak és indulatosak voltak.
Nyugodtan végiggondoltam és rájöttem, hogy ez egy külső zavarás, és hogy a nagy része nem belőlem ered. Egyszerűen valamiféle démonok zavartak hogy a gondolataim nem tudtak lenyugodni és folyamatosan helyes gondolatokat kellett keresnem amik ellensúlyozták a rosszat.
Egy pár nap után ez már elég fárasztó volt, már már annyira hogy nehezemre esett kommunikálni az emberekkel a környezetemben. Próbáltam magamba nézni, hogy mi az amit még nem engedtem el, de nem találtam semmit.
Rendszerint amikor nagyobb nyomás nehezedik ránk, elfáradunk, és nem tudjuk pontosan hogyan tovább ilyenkor valamiféle jelet keresünk ami megerősíthetné hitünket a művelésben. Valamit ami arra utal, hogy jó úton vagyunk és hogy nem kell aggódnunk.
Én is legbelül egy jel után kutattam, tudtam hogy a válasz ott van bennem és a Fában és hogy belül kell keresnem még akkor is ha nem találom meg rögtön a választ.
Ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy az sem lehet, hogy én most hirtelen valamit lássak az égi szememmel és hogy ez segítsen, hiszen a Mester sokszor beszél arról, hogy megvilágosodás által kell magunkat művelnünk.
Már már kezdtem kifogyni az ötletekből, és csak hajtogattam magamnak hogy majd elmúlik. Bár már nagyon fáradt voltam még volt annyi tudatosság bennem hogy tudtam nem szabad elengednem a kérdést „miért zavarnak?” és mindig befelé kell néznem.
Egyszer csak támadt egy gondolatom és eszembe jutottak a mester szavai a könyvből: „Gyakorolsz, eléred Taot, de azt a sok dolgot, amit elkövettél, nem akarod visszafizetni? Ők nem vesznek ebben részt, nem fognak hagyni gyakorolni.” (Zhuán Fálun 6. fejezet, Démoni beavatkozás a gyakorlásba)
Ezután ezt gondoltam: "Ha nem művelném magam jól és ha nem jó úton lennék a Tao felé akkor miért kellene zavarniuk, nem éppen azért zavarnak mert látják, hogy emelkedik a szintem és félnek hogy nemsokára már nem tudnak megérinteni? Másképp miért lenne ez az erős zavarás?” Ezzel éppen hogy segítettek nekem mert én egy jelet kerestem ami megerősít és az hogy zavartak az azért volt mert felfelé művelem magam és egyre inkább ltávolodtam tőlük, máskülönben nem is törődtek volna velem. Éppen az ő zavarásuk volt a legtisztább jel amit kerestem. Amikor ez világossá vált számomra akkor hirtelen úgy éreztem csend van és a gondolataim is megnyugodtak. Hirtelen jó kedvem lett és egy nagyot nevettem magamban, a fáradtság egy pillanat alatt eltűnt. Elképzeltem hogy azok a démonok most aztán egyáltalán nem tudják mihez kezdjenek. Lefegyvereztem a zavaró tényezőket.
Mi egyebet tudnának még csinálni ha engem az ő zavarásuk megerősít a művelésben akkor egyszerűen ez őket elrettenti, már nem tudnak mást kitalálni, mi mást tehetnének még. Vesztettek.
Ezek a felismeréseim jelenlegi szintemen. Kérem a gyakorlótársakat hogy mutassanak rá hiányosságaimra.
* * *
tovább ...