Visszatérő érdekes élményem, hogy az internetes közös Fá olvasások közben zenét hallok. Amikor én kerülök sorra az olvasásnál nem figyelem, de akkor biztosan hallom, amikor a művelő társaim olvasnak. Először azt hittem, hogy a másik szobából hallatszik át a televízióból valami zenés műsor, de amikor levettem a fülemről a fejhallgatót nem hallottam tisztábban. Olyan ez a zene a Fá olvasás közben, mintha valóban a szomszéd szobából szólna. Tompán hallom, már-már oda szeretném tapasztani a fülemet a falhoz, hogy tisztábban hallhassam. Vidám és megnyugtató zene ez, néha olyan mintha kedvesen kacagna. Hasonlít a Pudu zenéjére, ütemére, hangszerelésére.
Bizonyára ennek az élménynek is van jelentése és a kérdés az, hogy számomra milyen megértést eredményez. Egyelőre arra jöttem rá, hogy minden közös olvasás, még ha döcögősen is megy a technika elégtelensége, vagy egyéb okok miatt, akkor is ajándék és sok-sok tapasztalattal teli alkalom.
Ez a zene is azt juttatja eszembe, hogy a művelés által folyamatosan harmóniába jutok magammal, még akkor is, ha néha nagyon-nagyon nehéz. Ezen kívül nagyon sokat jelent számomra, ha együtt tanuljuk a Fát, ha megosztjuk tapasztalatainkat, akkor is, ha személyes problémáink vannak és eleinte a sok zavarás miatt elhisszük, hogy valami más hétköznapi dolog fontosabb a művelésnél, vagy a gyakorlásnál. Ez a kellemes zene megerősítse bennem ezt a felismerést és valóban ajándéknak, megismételhetetlen alkalmaknak tekintek minden közös Fá-tanulást.
* * *
tovább ...