Romániai gyakorló: Egy test vagyunk (2. rész)

A Nemzetközi Igazság-Jóság-Tolerancia Művészeti Kiállítás projekt

Megszerveztük első alkalommal az Igazság-Jóság-Tolerancia Művészeti Kiállítást, 2009-ben, Bukarestben. Egy gyakorló elutazott Magyarországra, hogy elhozza a festményeket, bekeretezett 10-et közülük és elhozta Bukarestbe. Egy másik gyakorló, készített egy Power Point-os bemutatót a képekről és egy magyarázó jegyzetet. Egy másik lefordította a feliratokat a filmekhez. Minden alkalommal, amikor találkoztunk, felfedeztük azt, hogy van valami új dolog, amit csinálni kell. Megrendeltük a levelezőlap készletet Németországból és egy gyakorlótársunk elhozta a plakátokat Bécsből. Készen álltunk a bemutatóra és így a gyakorlók egy csoportja elkezdte a helyszín keresését és megszervezni az időpontot. Ez egy nagyon jó alkalom az igazság tisztázására. Bemutattuk az igazgatónak és a kurátornak a filmeket és a levelezőlapokat és otthagytunk nekik egy CD-t és egy bemutató brosúrát.

Mindenkit megindítottak a képek és az üldözés, de igazából csak egy galéria egyezett bele, hogy megtartsuk a kiállítást. Majdnem megszereztünk egy másik helyet. De miután megegyeztünk, hogy kiadják nekünk a csarnokot, az igazgató beszélt a Kínai Nagykövetséggel és azután meggondolta magát.
Elhatároztuk, hogy elmegyünk a hölgyhöz a privát galériába, amely viszonylag híres Bukarestben. Egy professzort a Romániai Akadémiáról felkértek, hogy beszéljen a megnyitón és beleegyezett. Tehát közöltük a nevét a meghívókon és az interneten. Meghívókat küldtünk a Román Parlamentbe és minden Minisztériumba, hogy tisztázzuk az igazságot. Ez, ezen felül új kapcsolatokat jelentett a jövőben.

Három nappal a megnyitó előtt, az Akadémia professzor telefonált és azt mondta, hogy ezt megelőző éjjel felhívták 23:30-kor az otthoni telefonján a Külügyminisztériumból és a felettese behívta őt egy sürgős találkozóra, másnap reggelre. Megértettem, hogy nagyon félt a következményektől, amennyiben beszélni fog a kiállításon. A Kínai alelnök látogatása volt várható Romániában, ezen kívül az Akadémián is. Ezért kifejezte a sajnálatát és visszautasította, hogy beszédet mondjon a kiállítás megnyitóján. Kért tőlem Zhuan Falun-t, azt mondta, hogy ő és a lánya szeretnék elolvasni.

Csütörtökön, (négy nappal) 1 nappal a megnyitó előtt nem volt szónokunk. Az egyik gyakorló felhívott engem egy nappal korábban és odaadta egy kurátor és művészettörténész telefonszámát a Romániai Nemzeti Művészeti Múzeumból, Bukarestben, aki az ismerősét ajánlotta, egy építészt és azt mondta, hogy fel kell hívnom őt, amit megtettem. De visszautasította, azt mondta, hogy elutazik a városból az apjával a 80. születésnapjára a megnyitó napján. Megkérdeztem, hogy ismer-e valakit, aki tudna beszélni és megígérte, hogy visszahív engem.

Eljött a péntek. Elindultunk a médiához, azt gondoltuk, hogy a Mester segíteni fog. Küldtünk igaz gondolatokat folyamatosan, minden órában. Hirtelen a művészettörténész telefonált és azt mondta, hogy elhalasztotta az utazását azért, hogy be tudja mutatni a festményeket. Elmentünk, hogy azonnal láthassa az igazság tisztázó és a kiállítási anyagokat. Ezen kívül felhívtuk az emberi jogi civil szervezet társelnökét, aki beleegyezett, hogy tartson egy beszédet. Eljött a megnyitó estéje és egy órával a ceremónia előtt egy új gyakorló felhívott és azt kérdezte, hogy egy egyetemi professzor, aki szintén alelnöke a jól ismert politikai pártnak, tudna-e beszélni a megnyitón, mert feltétlenül szeretné csinálni. Természetesen beleegyeztünk és vártuk, hogy megérkezzen.

Már három szónokunk volt egy helyett. Érzetük, hogy támogattak minket egész végig. A megnyitó nagyszerűen ment, a szónokok megcsodálták a műtárgyakat, a tisztaságukat és a ragyogó fényüket, a jóságukat és az igazságukat, továbbá a reménynek az üzenetét továbbították. A művészettörténész kiemelte azt, hogy ezek a műalkotások, létrehoztak egy új irányvonalat a művészetben és nagyon nagy a jelentőségük. Az emberjogi aktivisták azt mondták: „Ez az élő bizonyítéka annak, hogy a művészet képes életeket menteni” és „amint látni, valamennyi diktatórikus rezsim végezni fog, nem csak az ellenségeivel, hanem a lehetséges ellenfelekkel is és egy gazember elméjében, egy diktátornak bárki lehet potenciális ellenség. A kínzás megsemmisíti a kínzott embert, de elemberteleníti a kínzót. Ami most elterjedt egész Kínában az szörnyűséges.”

Az egyetemi professzorra, nagy hatással volt a fény, amit az összes kép árasztott és ezen kívül a megkínzottak jósága. Azt mondta, hogy egy társadalomnak szüksége van erkölcsre, képességekre és szeretetre a többiek irányába.

Egy látogató, egy filozófiahallgató, azt mondta, hogy mély fájdalmat érzett a megkínzottak irányában és ugyanennyi örömöt, mert látta, hogy az emberek megmutatják, hogy törődnek ilyen dolgokkal. „Megértettem azt, hogy van még remény, ezeknek a dolgoknak a megváltoztatására ma. Remélem, hogy még több ilyen esemény lesz, ami segíteni fog ezeknek az üldözött embereknek és érzékenyebbé teszi a nyilvánosságot.”

Összességében, a projektben résztvevők legalább 90 %-a, Romániai gyakorló az országból.
Állandóan éreztük azt, hogy egy test vagyunk és ily módon a tettektől képesek voltunk sokkal több embert megmenteni és együtt nemesedni.

A megértésem ebből az, hogy jól csak akkor képes koordinálni valaki, amikor kilép magából és arra gondol, hogy segít másoknak. Ez olyan, mint amikor ő a háttér akar lenni és másokat a fényben hagy.