Az elmúlt hónapokban több zavargás volt, mely nehézséget okozott a helyi gyakorlóknak. De ahelyett, hogy ezt csoportban megbeszélték volna, egyszerűen elzárkóztak a gyakorlók körétől.
Néhányan nem tudtak munkát találni, egyesek egészségi problémái jelenletük volt, viszont mások egyszerűen el lettek foglalva családjukkal vagy ismerősükkel. Ez leginkább bizonyos gyakorlókat érintett, akiktől mások függenek és akik bizonyos Dáfá munkát végeznek, mint például fordítást, illetve ténytisztázó projekt szervezést.
Úgy kezdődött, hogy egy csoportos gyakorlást, vagyis egy csoportos olvasást kihagytak. Majd még egyet kihagytak, stb. A végén több hónapig nem jöttek és egyedül nehézségeket szenvedtek egymás után. Kommunikáció velük egyre kevesebb lett és a végén majdnem lehetetlen lett őket elérni.
Mikor más gyakorlók ezt észrevették fel próbáltak hívni őket, hogy kérdezzék, hogy mi történik a művelésükben és ha segítséget nyújhatnak. Erre az elszigetelt gyakorlók közül volt olyan aki megköszönt, volt olyan aki csak agitáltnak tűnt, mintha zavarnák. Ez után valamit mégjobban elzárkóztak és semmiféle segítséget sem fogadtak el.
Miután ezt végiggondolták a gyakorlók és magukba néztek, egyre többen rájöttek, hogy nekik ugyan az a ragaszkodásuk van. Egy nagyon mélyen gyökeredve elképzelést találtak magukban, hogy mindig egyedül kell bizonyos Dáfá projekteket végezni, vagyis ha nehézséggel ütköznek, akkor egyedül kell kezelni és elviselni. Az egyik oka ennek az, hogy több évig nagyon kevés gyakorló volt Magyarországon és hosszú ideig csak egyetlen egy gyakorló végezte az egész Dáfá munkát. Ezen kívül még elég gyenge művelési környezet volt és hiányzott sok Dáfá tanulási anyag.
„A művelés formája, melyet a Dáfá-tanítványokra hagytam, biztosítja, hogy a tanítványok igazán tökéletesíteni tudják magukat. Például megkérlek titeket, hogy egy csoportosan végezzétek a gyakorlatokat a parkban azért, hogy így egy környezetet alakítsatok ki. Ez a környezet a legjobb úton halad affelé, hogy megváltoztassa a személy külszínét. A kiemelked életmód, melyet a Dáfá-tanítványok fenntartottak ebben a környezetben - beleértve minden szót és minden cselekedetet - emlékeztetni tudja az embereket a saját gyengeségükre és hiányosságaikra; megérinti a szívüket, nemesíti az életvitelüket, és képessé teszi őket a sokkal erőteljesebb előrehaladásra. Ezért az új tanítványoknak vagy az egyedül tanuló tanítványoknak el kell menni a gyakorló helyekre végezni a gyakorlatokat.” (A környezet, Lényegesek a További Haladásra)
Miután több megbeszélés volt és jobb együttműködés volt a magyar és határontúli magyar gyakorlók között, a helyzet megváltozott. A gyakorlóhely újra kint szabadon volt és a határontúli magyarok elkezdték a könyvek-, gyakorlat bemutató videó-, illetve a gyakorlat zene- fordítását. Több szórólap elkészült és egy heti Fá olvasás létrejött. Egyre több gyakorló jött és mivel jöbb lett a művelési környezet minden javulni kezdett.
„Ameddig a Fá-t lelkiismeretesen tanulod, az összes csomódra - a szívedben, amiket nem tudsz kibogozni - megtalálhatod a válaszokat a Fá-ban, és azokra a dolgokra is, amelyeket nem tudtál legyűrni, mindezt megoldhatod. Ez a Fá tartalmazza, hogyan kell embernek lenni és hogyan kell égi embernek lenni. Én mondom nektek, azt is tartalmazza, hogyan kell Buddhának, Taonak, istenségnek és még magasabb szinteken lenni. Vajon nem oldhatja meg a csomókat a szívedben? Vajon nem nyithatja fel a gondolataidat? Vajon nem oldhatja meg a problémáidat? Mindezt megteheti. Sokszor úgy van, hogy nem akarsz lemondani a különböző nézeteidről, amelyeket a hosszú életed által az emberi társadalomban sajátítottál el. Mi különböző területen elértünk valamit, sikeresnek tartjuk és többé nem engedjük el őket. Te nem engeded el a nézeteidet, amelyek a hétköznapi emberek között tanultál és te úgynevezetten helyesnek tartasz. Normális módon ezek a dolgok, amelyek egyes embereket akadályoznak.” (Fá-magyarázat Észak-Amerika első Fá-Konferenciáján, New York, 1998)
Később újra problémák felmerültek és egyre több újkezdő és tapasztalt gyakorló el kezdett szigetelni magát. Azok a gyakorlók, akik voltak érintve szívükben panaszolták, hogy az elszigetelt gyakorlók nem segítenek. Tévesen azt hitték, hogy nem művelték magukat jól és pontosan ez a gondolkodás elősegítette a zavargást, amik az elszigetelt gyakorlók tapasztaltak.
De egyre tisztább lett, hogy minden gyakorlót elő kell segíteni, hogy lépjen előre és vegyen felelőséget a Dáfá munkára. Ez lecsökkenti a fókuszt bizonyos gyakorlókon és kevesebb lyukat hagy a régi erőknek, amit kihasználhatnak. „Nem fókuszolhatsz mindig az asszisztensre. Dáfá tanítvány vagy és minden ember saját műveli magát, de te mit is csinálsz? Csak segítsz az asszisztensnek, hogy művelje magát? Saját magad sem műveled? Ha nem segítheted a mester-t, hogy jól vezesd a körödbeli taníványokat, akkor nem saját problémáid vannak? Tudjátok, hogy én mit gondolok? Egyik Dáfá tanítványt sem hagyhatok el. Minden ember rokonnak tekinttem, szóval hogyan tekintheted másképpen az egyes családtagjaimat?” (Fá Magyarázat a Csendes-Óceáni gyankorlók találkozóján, New York, 2004)
Tapasztalt gyakorlók elő kezdtek segíteni az újkezdőket, hogy résztvegyenek ténytisztázási rendezvényeken és járják a heti békés felebbezésre a kínai követség előtt. Miután elolvasták néhány mester Fá Magyarázatát egyre tisztábban gondolkodtak és a hatása elég pozitív lett.
* * *
tovább ...