Az évforduló gyanánt rendeztem magamnak egy kis mini elvonulást. Alapvetően valaminek az évfordulója egy önkényes elképzelés, ez inkább csak ürügy volt az elvonulásra, régóta terveztem ilyet. Az elv az egyszerűség volt. Ezért csak dinnyét ettem és vizet ittam, hogy ne keljen foglalkoznom felesleges és kánikulában amúgy sem túl vonzó étkezéssel.
Kimentem a lakóhelyemhez legközelebbi erdőbe és egész nap olvastam és gyakoroltam. Maga az élmény legjobban úgy adható át, ha valaki csinál ilyet, de egy érdekes egyéni megvalósítást azért elmesélnék. Meditációban láttam a Fálun-hoz hasonló, forgó kereket. Több kör, félkör és negyedkör alkotta, tartalmazott több bonyolult mértani mintát. De nem csak korong kiterjedése volt, hanem felfelé is kiterjedt (lefelé nem láttam, bár többször megfordult a forgástengellyel merőlegesen is) igazából egy gömb hatását keltette, bizonyos részei azonban nem voltak meg vagy csak én nem láttam őket.
Nagyon szép narancsos, sárgás színe volt. Láttam benne sok apró fényes pontot, amikről tudtam, hogy lelkek, akik a Fá-t gyakorolják. Éreztem, hogy nem csak Fálun Dáfá tanítványokról van szó, hanem mindenkiről, aki valamilyen interpretációban a Fá-t tanulja. Van aki közelebb volt a forgástengelyhez, volt aki távolabb. Voltak csoportok és voltak magányos farkasok is. Mindenki ott volt, aki az univerzum törvényeivel összhangban próbált cselekedni.
Nekem erről két megértésem volt. Az egyik az, hogy több módon lehet tanulni a Fá-t, különböző szinteken, van aki magányosan gyakorol, van aki csoportosan. A másik pedig az, hogy igazából mindenki az univerzum törvényei szerint cselekszik, csak van aki tudatosan - őket láttam - és van aki tudattalanul - őket nem láttam. Akik tudattalanul követik az univerzum törvényeit, azok csinálnak egy zavart, de ezzel egy időben keletkezik egy ellentétes erő, ami kiegyensúlyozza ezt. Annyiban követik őt tudattalanul az univerzum törvényeit, hogy elkezdenek küzdeni ez ellen az ellentétes erő ellen, és ez egyben egyensúly is. Egy poláris egyensúly.
Ez után elgondolkoztam, hogy mi, emberek mennyi alkalommal cselekszünk ellentétesen az univerzum törvényeivel. Hányszor vagyunk fenn éjjel, pedig a nappal és az éjjel váltakozásai megadják a ritmust, ami egyfajta törvény is. Hányszor fogyasztunk olyan élelmiszereket amik finomítottak és csak úgy tudjuk megemészteni őket, hogy az emésztésükhöz szükséges tápanyagokat a szervezet saját magából vonja ki.
Hány olyan gazdasági modellt alkottunk, ami a korlátlan növekedésre épül, holott a föld egy zárt rendszer és nem lehet benne korlátlanul növelni semmit és az egyéni vásárlási szokásaink miatt hányszor veszünk értelmetlen dolgokat. Ballaszt élelmiszert ami nem táplál semmit, felesleges technikai kütyüket, voltaképpen bármit ami nem emberi léptékű igényeinkre épül.
Hányszor nem figyelünk egyfajta akaratlan izomrágásra vagy fájdalomra, ami próbál nekünk jelezni, hogy amit csinálunk az jó vagy nem jó. Hányszor kompenzálunk egy problémát annélkül, hogy megpróbálnák megoldani: a fájdalom okának megszüntetése helyett fájdalomcsillapítót veszünk be. Hányszor nem kérünk büszkeségből segítséget, inkább körbe-körbe járunk a problémáinkkal. Hányszor hagyunk abba valamit, ha ez odavezetne, hogy kényelmetlennek tűnő fejlődésen kéne keresztülmennünk, amit érzelmileg nem akarunk a helyére tenni.
Elgondolkoztam azon, hányszor szegem meg egy nap alatt a Zhen Shan Ren elvet szélesebb értelemben úgy, hogy nem is tudatosul bennem, mert nagyon szó szerint, nagyon absztrakt módon gondolok rá. Hát ez volt a mai napi megvalósításom.
* * *
tovább ...