A gyakorlótársaimmal való együttműködés során, feltűnt valami, amit én úgy neveznék, hogy : beskatulyázás.
Ez egy olyan ragaszkodás, mely soárn embereket saját belátásunk szerint különböző kategóriákba sorolunk be.
Egy példa: A szerint B nem végez elég alapos munkát egy projektben. A úgy gondolja, hogy B megbízhatatlan. Amikor találkozik B-vel, vagy B szeretne egy másik projektben is részt venni, akkor A nem szeretne vele együttdolgozni vagy azt mondja másoknak, hogy B egyszerűen megbízhatatlan.
A hétköznapi emberi társadalomban ezáltal fixálódik bennünk egy nézet, mely által másokat úgymond beskatulyázunk. A következmények sokszor – izoláció, megrágalmazás vagy erős ragaszkodás azokhoz, akik megfelelnek a produktív értelemben vett nézetinknek.
Az egyik gyakorló beszámolójában a gondolkodás tűrőképességéről volt szó. Én ezt a túrőképességet úgy értettem, hogyha valami újat nem tudunk a nézeteinkel összhangba hozni, akkor automatikusan elutasítjuk. Ez a viselkedési mód blokkolja a dolgok objektív értékelését.
Hogy ez milyen következményeket von maga után körünkben? Milyen következményeket idézhet elő ez a viselkedés?
Ez a viselkedés a gyakorlókörünkben a projekten során akadályokat és zavarásokat idéz elő.
A művelésünk során nem ragaszkodunk a szintünkhöz, hanem mindig az emelkedés folyamatában vagyunk. Azonban egy olyan hozzállás megtartása, mint amilyet A-nál említettem, a megértés pillanatnyi szinten való tartása. Ezen a téren ez saját magunk bekorlátozása is, és ezen makacs nézetünk miatt a saját átalakulásunk sem lehetséges.
Ha ezt a fenti példára vonatkoztatom :
A, a saját szintjén, nagyobb mértékű együttérzést szeretne elérni. B-nek az a ragaszkodása, hogy szívesen eltolja magától a felelősséget és egy magasabb szinten szeretne nagyobb felelősséget magára venni.
Ha mindketten emelkednének, akkor még a régi nézeteik szerint értékelnék a dolgokat?
Egy további aspektus, hogy nem vagyunk tisztában azzal, miként műveljük magunkat.
A Mester az „USA fővárosában zajló Fá konferencián adott Fá-magyarázat”-ban, ezt mondta :
„…Az állapotok és az, ami a folyamat során megmutatkozik, még nagyon különbözőek is, ezért ennél a pontnál nagyon figyelmesnek kell lennetek. Ha ma egy fokkal mélyebben akarom elmagyarázni a művelési formát és a művelési állapotot, nem szabad a tanulókkal való együttműködés során egy kritikus szívet fenntartanotok. (Taps) Az egymás közti szemrehányás, egymás kirekesztése az emberi gondolatok miatt, minden ilyen állapot – azt mondom nektek – amiatt keletkeznek, hogy ezt a művelési formát nem értettétek meg és ezáltal egy újabb ragaszkodás keletkezett. Nem így van? Bizony így van. Úgyhogy, nem szabad amiatt egy ragaszkodást kialakítanotok, mert nem értettétek meg ezt a művelési állapotot. Ez a ragaszkodás már önmagában is egy hatalmas akadály a művelésben való előrehaladás során, ezért ezt a szívet is el kell engedni….“
Felismertem, hogy van egy különbség aközött, hogy milyen szempontból értékelem a dolgokat. Ha a gyakorlókat saját magam kirekesztem, akkor ezt biztos azért teszem, mert helytelenül értettem meg azt a formát, amiben műveljük magunkat.
Ez a pillanatnyi megértésem.
* * *
tovább ...