(Clearwisdom.net) 1992–től 1994–ig, amikor a Mester a Fálun Gong-ot terjesztette Pekingben, felelős voltam és az előadásokon dolgoztam. Előtte sofőrként dolgoztam és szerencsém volt abban a szempontból, hogy a Mester sofőre lettem. Abban az időben a Mester már Pekingben nagyon ismert volt. Személyesen oktatott és két egészségügyi vásár után majdnem mindenki tudta, hogy Li Mester Pekingben van. Boldognak és áldottnak éreztem magam.
A Mester magas, erős, szivélyes és kedves. Amikor a Mester Pekingben előadásokat adott és sok dolga volt, takarékoskodnia kellett az idővel és általában egyszerű tésztás ételeket evett, rizstésztákat és közönséges szállodában lakott. Ha elment valahova, rendszerint gyalog ment. Csak akkor használt autót, amikor sietett előadást adni, illetve ha egy távoli városba utazott. A Mester gyógyította az emberek betegségeit. Függetlenül attól, hogy sok vagy kevés ember volt ott, a betegségeik eltűntek a Mester keze által megérintve. Néha több ezer ember volt és betegségeik javarésze azonnal eltűnt, amikor a Mester mondta nekik, hogy dobbantsanak lábaikkal. Mikor kimentek az előadóteremből, nagyon könnyűnek érezték magukat. A Mester néhány év alatt Pekingben sok csodát tett. Több ezer ember dicsérte és sokat beszéltek róla.
Szeretnék leírni egy csodát a sok közül, melyet személyesen tapasztaltam.
Egyszer vittem a Mestert arra a helyre, ahol az előadásnak kellett volna lennie. Mivel ez elég messze volt, korán elindultunk, hogy időben odaérjünk. Egyszer csak a város központjában váratlanul dugóba kerültünk. Valóban nagyon kellemetlen helyzet volt. Pekingben különféle autók járnak és mikor közlekedési dugó van, csak pár percbe telik és hosszú kocsisor alakul ki. Már majdnem az előadás időpontja volt, így hát nagyon türelmetlen lettem.
Mikor a Mester látta, hogy milyen türelmetlen vagyok, ezt mondta nekem nyugodtan: “Kérlek szállj ki az autóból és nézz ide.“ Azonnal kiszálltam az autóból és az útszegélyhez mentem. Ó! Különböző autók vagy egy kilométeres sora volt ott. Nem tudtuk, meddig kellene ott állnunk, míg a kocsisor felszabadul. Úgy tűnt, lehetetlen időben odaérni az előadásra, így hát gyorsan szaladtam a Mesterhoz és ezt mondtam neki: „Mester, aligha mozdulunk meg, hosszú kocsisor van ott“. Akkor hallottam, hogy a Mester ezt súgja nekem: „Szállj be, szállj be.“ Szétnéztem, hogy honnan jön a Mester hangja és egy rövid idő után megálapítottam, hogy át lettünk helyezve autóstul az előadás helyének külső bejáratához. A Mester rámmosolygott és mutatta, hogy menjek fel hallgatni az előadást.
Hirtelen világossá vált ellőttem az elv, melyet a Mester a „Zhuán Fálun”-ban a „Harcművészet-csigong“ fejezetben említ: „... A könnyedség Kung- Fujával többen ide-oda tudnak mozogni a magasban; többen el is tudnak menekülni más dimenziókba.“ A Mester átemelt engem az autóval együtt. Abban a pillanatban nagyon meleg áramlatot éreztem az egész testemben és a szívem mélyéből éreztem, hogy Mesterünk és Fálun Dafá-nk ilyen hatalmas. Ez a történet hihetetlenül hangzik, de én a saját bőrömön tapasztaltam.
Angol változat: http://www.clearwisdom.net/emh/articles/2007/1/3/81399.html
* * *
tovább ...