(en.minghui.org) Szeretném megosztani néhány értékes emlékemet arról, hogyan terjedt el a Fálun Dáfá a szülővárosomban. Még mindig élénken emlékszem arra, ahogyan az emberek tömegesen kezdték el a Fálun Dáfát gyakorolni – ez a látvány felejthetetlen maradt számomra. Remélem, hogy ezek a világegyetem történelmében is kiemelkedő események arra ösztönöznek minket, hogy ugyanolyan szorgalmasan műveljük magunkat, mint amikor elkezdtük, teljesítsük a küldetésünket, és méltók legyünk a Mester megváltó kegyelmére.
A csikung fellendülése
A csikung az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején jelentős fellendülésen ment keresztül Kínában, még úgy is, hogy az ország közben a Kínai Kommunista Párt (KKP) ateista ideológiája alatt továbbra is nagyon elszigetelt állapotban volt. A csikung gyakorlása felélénkítette az emberi testet, és különféle természetfeletti képességek megjelenéséhez vezetett. Voltak, akik arról számoltak be, hogy kinyílt a harmadik szemük, más dimenziókban játszódó jeleneteket láttak, sőt olyan alakokat és helyszíneket is megpillantottak, amelyek csak a mítoszokban és legendákban ismertek. Mások telekinézist, áthatoló látást, tisztánlátást vagy a betegségek természetfeletti képességekkel való gyógyításának képességét fejlesztették ki. Ezek a képességek közvetlenül ellentmondtak a KKP ateista doktrínájának, és a legtöbb ember életében még soha nem látott ilyesmit. A csikung révén az emberek rájöttek, hogy a gyakorlatok elősegíthetik az egészséget és a jóllétet. A csikung ablakot nyitott az ateizmuson túli birodalmakra, lehetővé téve a mennyek és a varázslatos világok megpillantását. Felébresztette azt a megértést, hogy léteznek olyan rejtélyek, amelyek meghaladják az empirikus tudomány megértési képességét.
Abban a korszakban sokan gyakorolták a csikungot a betegségek gyógyítására és az egészség megőrzésére. Számtalan csikung stílus jelent meg, és a közönséget teljesen magával ragadta a jelenség. Egyes csoportok túlzottan magas díjakat számítottak fel, míg más csikung gyakorlatok egy idő után elvesztették gyógyító hatásukat. Bizonyos csikung mesterek kizárólag pénzszerzés céljából szerveztek csoportos gyógyító foglalkozásokat. Néhányan egy bizonyos csikung gyakorlat után egyfajta ismeretlen nyelven kezdtek el beszélni, míg egy másik csikung forma keretében az emberek a földön hemperegtek a gyakorlat részeként.
Valaki egyszer arra biztatott, hogy tanuljak meg egy bizonyos csikung stílust. Ennek több szakasza volt. Az utolsó szakaszban a tanulónak a hegyekben kellett gyakorolnia, és a gyakorlat összes szakaszának elvégzése néhány ezer és tízezer jüan közötti összegbe kerülhetett. Bár megvettem a könyvet, nem tanultam meg a gyakorlatot, mert már az összes pénzemet orvosi költségekre költöttem, hogy gyógyítsam a végstádiumú betegségemet. Az a személy azt is hangsúlyozta, hogy csak annak az első személynek fizessek díjat, akitől a csikungot tanultam, és ne tanuljak másoktól ugyanazon csikung gyakorlaton belül. Furcsának találtam ezt a hozzáállást, és nem értettem a mögötte rejlő logikát.
Egy másik ember felkért, hogy kísérjem el Guizhouba, hogy megtanuljak egy „kézzel fogás” nevű csikung gyógyítási módszert. Azt állította, hogy megtanulhatok néhány technikát, és simogatással, illetve kézzel fogással gyógyíthatok kisebb betegségeket. Miután szerzek némi tapasztalatot a betegségek gyógyításában, akkor kellett volna kifizetnem a díjat a mesternek. Szkeptikusan álltam hozzá az állításaihoz. Ráadásul a díjak valóban nagyon magasak voltak.
A Fálun Dáfát (más néven Fálun Gongot) 1992. május 13-án mutatták be a nyilvánosságnak. Ez ebben a kaotikus helyzetben egy egyedülálló csikung forma volt. Egy nyolc- vagy kilenc foglalkozásból álló kurzus díja mindössze negyven vagy ötven jüan volt – ez volt országszerte a legalacsonyabb díj. A visszatérő tanulók 50%-os kedvezményben részesültek. A Fálun Gong öt gyakorlatát ingyen tanították a Kínában mindenfelé felállított számos gyakorlóhelyen. Nem kellett regisztrálni – bárki, aki meg akarta tanulni a gyakorlatokat, eljöhetett. Megjelent a Fálun Gong fő tanításait tartalmazó könyv, a „Zhuán Fálun”, amelynek ára mindössze 12 jüan volt. Sokan, különösen azok, akik már tanultak más csikung formákat anélkül, hogy tisztán megértették volna a csikung lényegét, gyorsan rájöttek, hogy a Fálun Gong az igazi csikung és a valódi művelés, miután elkezdték a gyakorlást.
A „Zhuán Fálun” feltárja az emberiség végső célját és az emberek létezésének valódi értelmét: visszatérni eredeti önmagukhoz. A könyv tisztázza a csikung közösségben előforduló számos rendellenes jelenséget, mint például a „csikung gyógyítást” és a „kézzel fogást”, elmagyarázva ezeknek a jelenségeknek a forrását, hátterét és súlyos következményeit. A csikung gyakorlatokat övező rejtélyek és zavarok eloszlatásával a „Zhuán Fálun” segít az embereknek abban, hogy tisztább képet kapjanak a csikungról. A Fálun Gong gyakorlói gyakran jelentős fizikai változásokon mennek keresztül, és fejlődik a jellemük, így élvezhetik az egészséges test és elme mélyreható előnyeit.
A Fálun Dáfát szívesen fogadták a szülővárosomban
A Fálun Dáfá úgy terjedt el egész Kínában, mint a tavaszi szellő, és eljutott még olyan távoli területekre is, mint a szülőfalum. 1998 júliusában egy barátnőm megkért, hogy segítsek neki megszervezni egy Fálun Dáfá-foglalkozást a falunkban. Felvettem a kapcsolatot egy helyi iskolával, azzal a tervvel, hogy az iskolai szünet alatt levetítjük a Mester videóelőadásait. Meghívtunk gyakorlókat a megyéből, hogy jöjjenek át és segítsenek nekünk. A kijelölt napon azonban nem jöttek el. Egy másik faluba mentek, hogy ott tanítsák a gyakorlatokat, mert ott nagyon sokan akarták megtanulni a Fálun Dáfát. Ennek következtében túlterheltek voltak, és el kellett halasztanunk a foglalkozásunkat.
Az előadássorozatunk 1998. július 12-én vette kezdetét. Az előadások harmadik napján egy másik falu gyakorlói meghívták a megyei gyakorlókat, hogy jöjjenek el hozzájuk tanítani, és elmagyarázták, hogy azért választották éppen ezt a dátumot, mert a kínai holdnaptár szerint ez egy szerencsés nap volt. Gondos időzítésük jól mutatta a Fálun Dáfá iránti elkötelezettségüket. Ennek eredményeként a megyei gyakorlók egy része elment segíteni, míg a többiek a mi falunkban maradtak. Amikor a foglalkozásunk véget ért, a megyei gyakorlókat azonnal elvitték egy másik falu gyakorlói, akiknek segítségre volt szükségük egy újabb foglalkozáshoz.
A Fálun Dáfá iránti érdeklődés gyorsan nőtt, ezért a megyei támogató központ képzést szervezett a különböző falvakból érkező kulcsfontosságú gyakorlók számára, és megtiszteltetés volt számomra, hogy kiválasztottak a részvételre. Az asszisztens időt szánt arra, hogy kijavítsa a gyakorlatok mozdulatait, ügyelve arra, hogy azok megfeleljenek a szabványnak. A megyei támogató központ iránymutatása alapján több új csoportot is létrehoztunk a Fálun Dáfá népszerűsítésére a közeli falvakban és a távoli hegyvidéki területeken. Annak ellenére, hogy a megyénk akkoriban egy eldugott helyen feküdt és a közlekedés is nehézkes volt, a Fálun Dáfá gyakorlóhelyei virágoztak az egész megyében és minden faluban.
Hadd osszak meg egy példát egy olyan foglalkozásról, amelyen részt vettem. Eleinte egy osztályterem csak részben volt megtöltve, de a foglalkozás előrehaladtával annyira megteltek a helyiségek, hogy nem fért be mindenki. Néhányan, akik messziről jöttek, már kora reggel megérkeztek. Voltak köztük általános és középiskolai tanárok, a megyei önkormányzat tisztviselői, valamint a közeli falvakból érkezett parasztok. Én magam is a megyei önkormányzat közösségi központjának tisztviselője voltam.
Megyénkben működött egy neves likőrgyár, amelynek vezetői mindannyian támogatták a Fálun Dáfá-gyakorlókat. A gyár szakszervezete nagylelkűen ingyenesen a rendelkezésükre bocsátotta a veteránok szórakoztatóközpontjának teljes földszintjét a gyakorlók tevékenységeihez. Ezenkívül televíziót, videolejátszót, zenelejátszót és hangszórót is vásároltak a csoport számára. További ösztönzésként kábeleket vezettek a központi irodából a különböző műhelyekbe és tevékenységi központokba, lehetővé téve a munkavállalók számára, hogy a szüneteikben végezzék a Fálun Dáfá gyakorlatokat.
A szakszervezeti elnök megjegyezte, hogy amióta a munkavállalók elkezdték gyakorolni a Fálun Dáfát, jelentősen csökkentek a személyzet tagjai közötti konfliktusok. Bár az orvosi költségek megtérítése előnyt jelentett a munkavállalók számára, a vezetőknek fejfájást okozott. Korábban a munkavállalók mindenféle trükköt bevetettek, hogy több juttatáshoz jussanak, gyakran vitatkoztak a vezetőkkel, sőt, néha bajt is okoztak nekik. Voltak, akik a tartományi kórházban kerestek kezelést, még akkor is, ha a helyi kórházban végzett kezelés is elegendő lett volna. Gyakran eltúlozták a kisebb problémákat, hogy hosszabb ideig maradhassanak a kórházban – mindezt a több juttatás és támogatás érdekében. Ezzel szemben a Fálun Dáfá-gyakorlók nem viselkedtek így. Nem kértek extra juttatásokat, sőt, még akkor is elutasították azokat, ha felajánlották nekik.
A Fá-tanuló csoportunkban történt csodák
Az első képzés után számos gyakorlóhely és Fá-tanuló csoport jött létre a megyénkben. Az én Fá-tanuló csoportomban hat-hét gyakorló volt, akik többsége betegségben szenvedett, de hamar felépültek, miután elkezdték gyakorolni a Fálun Dáfát.
Korábban neuraszténiában, fejfájásban, álmatlanságban, szédüléstől, arcüreggyulladásban, vesemedence-gyulladásban és ízületi gyulladásban szenvedtem. Ezen felül előrehaladott stádiumú méhrákom is volt, és már előkészítettem a koporsót és a halotti leplet is. Miután azonban elkezdtem gyakorolni a Dáfát, a rák anélkül tűnt el, hogy észrevettem volna, és kidobtam az összes temetési kelléket. Minden betegségem eltűnt, és a súlyos rövidlátásom miatt már nem kellett szemüveget hordanom.
Az iskola közelében lakó, hatvanas éveiben járó hölgy bottal érkezett az előadásra. Arra volt kíváncsi, hányan jönnek el, ezért csak az első előadás vége felé érkezett meg, és szerette volna tovább nézni a sorozatot. Arra biztattam, hogy másnap jöjjön korábban, és tanulja meg a gyakorlatokat.
Másnap és azután is visszatért. Amikor a harmadik napon megláttam, megkérdeztem tőle, miért nem használ már botot, mire azt válaszolta, hogy már nincs rá szüksége.
Az egyik gyakorló olyan álmatlanságban szenvedett, amelyet egyetlen gyógyszer sem tudott enyhíteni. Minden nap kimerült volt és lehangolt. Meglepő módon még mielőtt a Mester összes videóelőadását végignézte volna, már mélyen tudott aludni, és végre legyőzte azt az álmatlanságot, amely oly sokáig gyötörte. Egy másik gyakorlónak autóbalesetben megsérült a kulcscsontja, és miután megnézte a Mester előadásait, egy hónapon belül felépült.
Az egyik gyakorló lumbális porckorongsérvben szenvedett. Műtéten esett át a betegség miatt, de nem érezte, hogy enyhült volna az állapota. Mivel az ötödik emeleten lakott, naponta megküzdött ezzel a problémával. Valahányszor felment a lépcsőn, a korlátba kapaszkodva, nagyon lassan és fájdalmasan haladt, és minden emeleten pihennie kellett. A lépcsőn való feljutás után izzadságban úszott, és akár két órába is beletelt, mire felért az ötödik emeletre. Egy éjszaka egy élénk álmában látott egy magas, erős férfi orvost, aki arra utasította, hogy feküdjön hasra, majd valami moxa-szerű anyagot (a hagyományos kínai orvoslásban használt gyógynövénykészítményt) vitt fel a fájdalmas területre, amely káprázatos szikrákat és hangos sistergő hangokat bocsátott ki. Erős hőt érzett, és erősen izzadni kezdett; felébredés után pedig izzadságban úszva találta magát. Attól a pillanattól kezdve a fájdalma egyszerűen eltűnt, és könnyedén tudott akár egy vödörnyi vizet vagy egy zsáknyi szenet cipelni az öt emeletnyi lépcsőn.
Egy másik gyakorló hölgy egy több éve történt autóbalesetben szerzett sérülés miatt tartós fejfájástól szenvedett. A fájdalom gyakran elviselhetetlen volt, és semmilyen gyógyszer sem segített rajta. Miután elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát, az állapota drasztikusan megváltozott. Egy éjszakai alvás közben a füle közelében felrobbanó és pattogó petárdák hangjára riadt fel. Attól a pillanattól kezdve a fejfájásai eltűntek. Figyelemre méltó, hogy a hepatitiszben szenvedő férje is teljesen meggyógyult, miután elkezdte a gyakorlást.
Mindannyian megértettük, hogy a Mester áldást ajándékozott nekünk. A Mester, aki nagyra értékelte a művelés iránti elkötelezettségünket, isteni erejével megtisztította a testünket, lehetővé téve számunkra, hogy a Fálun Dáfában műveljük magunkat. Határtalan irgalmasságával a Mester mindannyiunkat egyenlően kezelt, függetlenül a származásunktól vagy a társadalmi helyzetünktől; a Mester minden gyakorlóról gondoskodik.
Sok gyakorló megjegyezte, hogy nem is vették észre, mikor tűnt el a betegségük. Anélkül, hogy orvoshoz fordultak volna vagy bármilyen gyógyszert szedtek volna, hihetetlenül, de a betegségük egyszerűen eltűnt. Abban az időben minden gyakorló egészségesnek és boldognak érezte magát.
A csoportunkban több női gyakorlónál – még az ötvenes és hatvanas éveikben járók esetében is – visszatért a menstruációjuk. Sok gyakorló mentálisan és fizikailag is figyelemre méltó változásokon ment keresztül, és a külsejük is észrevehetően javult. Egy barátom, akit lenyűgözött a rózsás arcszínem és a jó egészségem, megkérdezte, milyen bőrápoló termékeket használok. Azt válaszoltam, hogy nem használok különleges bőrápoló termékeket, csak a Fálun Dáfát gyakorlom. Elárultam neki, hogy egykor rákban szenvedtem, szörnyen néztem ki az egészségtelen bőrszínem miatt, és az életem a végéhez közeledett. A történetem inspirálta ezt a barátomat is, aki szintén elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát.
Egy félig megbénult nőt, aki több mérföldre lakott a megyeszékhelytől, egyszer a férje a hátán cipelte el a Fá-tanuló csoportunkba. Írástudatlan volt, és a háta súlyosan meggörbült, de figyelmesen hallgatta a Mester hangfelvételeit. Kezdetben nem tudta végezni a gyakorlatokat, csak csendben ült ott. Fokozatosan képes lett fél lótuszülésben ülni, végül pedig teljes lótuszülésben is el tudta végezni az ötödik gyakorlatot. Hamarosan kiegyenesedett a háta, és teljesen meggyógyult. A bátyja, látva a változást, elvitte hozzá a feleségét, aki betegség miatt alig tudott járni. Korán reggel indultak el otthonról, és sötétedés után érkeztek meg. Másnap mindketten eljöttek hozzám, és mivel én éppen a Fálun Dáfát népszerűsítő rendezvényen voltam, a férjem lejátszotta nekik a Mester videóelőadásait. A sógornőm pedig megtanította nekik a gyakorlatokat. Egy hónap gyakorlás után a bátyja felesége felépült, és képes volt hazasétálni.
Ennek a nőnek és a sógornőjének a története bemutatta a Fálun Dáfá csodáját és szépségét, és elterjedt az ottani családok körében. Ennek eredményeként több rokona is elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát.
1999. április 8-án, a kínai holdnaptár szerint, körülbelül 100 gyakorló gyűlt össze a városban a környék különböző Fá-tanuló csoportjaiból, hogy egy nagy rendezvényt tartsanak. A gyakorlók között voltak a falu, a község és a megye szintjéről származó nyugdíjas tisztségviselők is. Együtt tanultuk a Fát, végeztük a gyakorlatokat, és megosztottuk egymással a művelési tapasztalatainkat. A rendezvény végén csoportképet készítettünk. A fotó egyik sarkában rejtélyes fény és glória látszott. Néhány gyakorló azt mondta, hogy ez a Buddha fénye, és mindenki nagyon izgatott volt.
Két nyugdíjas vezető egy közeli faluból szervezett egy rendezvényt a Fálun Dáfá népszerűsítése érdekében. A rendezvény során készítettek róluk egy fényképet, amelyen több Fálun is megjelent. A kezdeti időkben a megyei asszisztens központ szinte minden munkatársa nyugdíjas vezető volt. Köztük volt egy volt községi igazgató, egy községi pártfőtitkár, egy kerületi gabonaállomás pártfőtitkára, az ellátási és értékesítési szövetkezet igazgatója, valamint egy volt főbíró is.
Amikor a fotókon megláttuk a Fálun és Buddha fényét, olyan érzésünk volt, mintha a Mester bátorítana minket, és megerősítené a művelés iránti bizalmunkat. Visszatekintve rájöttünk, hogy ezek a jelek már az üldözés kezdete előtt megjelentek, a Mester figyelmeztetéseként, hogy maradjunk szilárdak az igaz gondolatainkban, és folytassuk a művelésünket, bármennyire súlyosak is legyenek a megpróbáltatások és a nehézségek, amelyekkel szembesülünk. Az ég nem dől össze, hiszen a Mester és a Fá velünk van.
A jellem fejlesztése művelésen keresztül
A Fálun Dáfá arra tanítja a gyakorlókat, hogy kövessék az „Őszinteség–Jóság–Türelem” elveit, a világegyetem tulajdonságait. A cél nagyon világos.
Ahogy egyre mélyebben tanulmányoztuk a Fát, a csoportunkban lévő gyakorlók fokozatosan megváltoztatták önközpontú értékrendjüket és az életről alkotott nézeteiket. Már nem voltunk büszkék a versengésre. Konfliktusok során önmagunkba néztünk, a hírnevet és a személyes érdekeket nem vettük komolyan, és elsősorban másokra gondoltunk.
Az egyik gyakorló egy boltot üzemeltetett. Irigységből valaki hibát akart találni az illetőben, és egy nap betörte az üvegpultot. A gyakorló nyugodt maradt, és nem haragudott meg. Ehelyett türelmet tanúsított: megkérdezte az illetőt, hogy megsérült-e, és nem követel-e kártérítést.
Egy gyakorló egy utcára néző házban lakott. Amikor a szomszédja felújította a házát, levágták a gyakorló háza erkélyének egyik sarkát, ami felháborította a családját. Ő azonban nyugodt maradt, és megnyugtatta őket, mondván, hogy ez nem befolyásolja a mindennapi életüket, és jó dolog, ha ezáltal a szomszéd háza rendezett és vonzóbbá válik. Úgy vélte, érdemes segíteni másoknak abban, hogy megvalósítsák a vágyaikat. Amikor a gyermekei bolondnak nevezték, ő csak nevetve elhárította a dolgot. Ez jól mutatja, hogyan tudta elengedni a személyes érdekek hajszolását egy súlyos konfliktus közepette, miközben javította a jellemét és elérte a szintjének emelkedését.
Régen heves természetű voltam, és addig küzdöttem a fiúkkal, amíg nem győztem. A Kínai Kommunista Párt (KKP) kegyetlen környezetében felnőve a KKP kultúrájának hatása alá kerültem. Versengő, önző, arrogáns és másokkal szemben tiszteletlen lettem. A környékünk népszerű piacán egy nap egy árusnő felállította a standját anyám háza előtt. Dühömben felrúgtam a standot. Amikor az árusnő vitatkozni akart velem, összetörtem a székét, és végül anyámnak kellett bocsánatot kérnie tőle.
A gyár körletében laktam, és valahányszor új seprűket vásároltak, mindig elvettem magamnak egyet. Gyakran használtam az irodai telefont személyes hívásokra, anélkül, hogy elgondolkodtam volna azon, helyes-e ez. Mindenből kihasználtam, amit csak lehetett. A Fálun Dáfá gyakorlása révén rájöttem, hogy korábbi viselkedésem helytelen volt. Durván viselkedni másokkal szemben nem volt kedves, és egy igazi Fálun Dáfá-gyakorlónak mindig kedvesen kell cselekednie. A kapzsiság és mások kihasználása önző gondolatok voltak, amelyeket el kellett távolítanom magamból. Tudatosan törekedtem a változásra, és a gondolataim és a cselekedeteim révén igyekeztem kijavítani magam.
Ha egy gyakorló túl sok visszajárót kapott az áruk kifizetésekor, a felesleget visszaadta. Ha értékes tárgyakat találtak, megkeresték a tulajdonosokat, és visszaadták azokat. Egyik évben a környékünket pusztító földcsuszamlás sújtotta, amelynek következtében néhányan eltűntek, mások megsérültek, és sokan hajléktalanná váltak. Erre reagálva a Fálun Dáfá-gyakorlók pénzt, mindennapi szükségleti cikkeket és élelmiszert adományoztak, anélkül, hogy bármiféle köszönetet vártak volna.
A Fálun Dáfá-gyakorlók óriási előnyöket kaptak a gyakorláson keresztül. Sok családtag számára megszűnt a súlyosan beteg rokonok gondozásának terhe, és enyhült a gazdasági és lelki nyomás is. Ennek eredményeként az egész társadalomra pozitív hatással volt. A Fálun Dáfá kizárólag hasznot hoz, és sem a nemzetnek, sem az embereknek nem okoz kárt. Több mint 20 éve kitartóan terjesztik a gyakorlók a Fálun Dáfá-val és az üldözéssel kapcsolatos igazságot, annak ellenére, hogy súlyos nehézségekkel kell szembenézniük, azért, hogy mások biztonságban maradhassanak bármiféle jövőbeli katasztrófa esetén. A gyakorlók őszintén remélik, hogy mindenkire fényes és csodálatos jövő vár.
Forrás: Precious Memories: How Falun Dafa Was Spread in My Hometown
Német változat: Kostbare Erinnerungen: Wie sich Falun Gong in meiner Heimatstadt verbreitete
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...