(de.minghui.org) A Raynaud-szindrómát az ujjak, lábujjak vagy más végtagok kis ereinek a görcsei jellemzik, amelyek akadályozzák a véráramlást. Kiváltó okai lehetnek a hideg, az érzelmi stressz vagy bizonyos autoimmun betegségek, például a lupus.
Egy roham során az ujjhegyek fehérré válnak, és ha a vérkeringés nem áll helyre, kékes-lilás árnyalatot kapnak. Ez általában az ujjhegyeknél kezdődik, és kiterjedhet az egész ujjra, vagy akár a tenyérre is. Az állapotot zsibbadás kíséri.
20 éven át szenvedtem ezektől a tünetektől. Az egész akkor kezdődött, amikor súlyos fagyások károsították az apró ereket és idegeket a kezeimben; ezt követően komoly panaszok jelentkeztek nálam.
Gyerekkorom óta törékeny és beteges vagyok. Minden tél kimerítő megpróbáltatás volt. Gyakori megfázásoktól és köhögéstől szenvedtem – olyan fajtától, amely makacs volt és nehezen múlt el –, és éjszakánként gyakran feküdtem ébren köhögve. Ezenkívül krónikus orrmelléküreg-gyulladás és mandulagyulladás alakult ki nálam, ami fejfájáshoz és orrduguláshoz vezetett. Alvás közben kénytelen voltam a számon keresztül lélegezni, ami torokfájást okozott, és lehetetlenné tette, hogy rendesen kipihenjem magam.
Az orrcseppek, amelyeket minden este lefekvés előtt használtam, csak átmeneti enyhülést nyújtottak. Gyakran felébredtem az éjszaka közepén, és levegő után kapkodtam, mert az orrom teljesen eldugult – ez igazán gyötrelmes élmény volt. A gyermekem születése után aranyérrel és krónikus alacsony vérnyomással küzdöttem, ami miatt gyakran szédültem és kábult voltam. Ráadásul többször is elájultam, ami megrémítette a családomat.
1979-ben, miután befejeztem a középiskolát, egy másik városban jártam szakiskolába. Az a tél rendkívül hideg volt; nem volt központi fűtés – csupán egy-egy szénkályha volt minden hálóteremben és tanteremben. Mi, diákok, akik először voltunk távol otthonról, nem tudtuk, hogyan kell begyújtani a kályhát, és féltünk a szén-monoxid-mérgezéstől, így egyszerűen csak elviseltük a fagyos hőmérsékletet.
Néha ébredéskor megállapítottam, hogy a mosdókagylóban megfagyott a víz. Amikor fagyás érte a kezeimet és a lábaimat, azok kivörösödtek és megduzzadtak. Mialatt alvás közben újra felengedtek, a fájdalom és a viszketés elviselhetetlen volt; reggelre az ujjaim annyira megduzzadtak és fájtak, hogy még csak ökölbe sem tudtam szorítani, vagy a ruháimat kimosni.
Ha a bőr felrepedt, hihetetlenül nehéz volt újra meggyógyítani. Idővel a fagyások károsították a kezeimben és a lábaimban lévő apró ereket, kapillárisokat és idegeket – visszafordíthatatlan károsodások, amelyek nem gyógyíthatók, és nálam Raynaud-szindrómához vezettek.
Az azt követő közel 20 évben minden évben fagyás érte a kezeimet és a lábaimat, függetlenül attól, hogy mennyire védtem magam. A tél különösen kimerítő volt, és a repedezett, felszakadt bőr két súlyos fertőzéshez vezetett.
A duzzanat a kezeimben kezdődött, majd kiterjedt az alkarjaimra és a könyökeimre; elviselhetetlenül fájdalmas volt. Szerencsére találtam egy hagyományos kínai orvoslással foglalkozó doktort, aki akupunktúrával és gyógynövényes borogatásokkal kezelte, ami végül a gyógyulásomhoz vezetett. Az orvosok azonban nem voltak képesek helyreállítani a károsodott ereket és idegeket.
Ez a fájdalmas megpróbáltatás 1998-ban ért véget. Akkoriban az unokatestvérem már gyakorolta a Fálun Dáfát, és nagyon sok hasznot húzott belőle. Ő is a túlterheltség miatt betegedett meg, és számos betegség gyötörte. Amióta a Fálun Dáfát gyakorolta, egészséges, ragyogó arca volt, és az egész testében könnyednek és betegségektől mentesnek érezte magát. Amikor tanúja lehettem az átalakulásának, kíváncsi lettem, és kölcsönkértem tőle a Zhuán Fálun című könyvet.
Miután elolvastam ezt az értékes könyvet, mélyen meghatottak a Fá elvei. A világnézetem megváltozott. Elkezdtem megérteni az élet valódi értelmét – a visszatérést az eredeti, valódi énemhez. Felismertem, hogy az Őszinteség, Jószívűség és Türelem a világegyetem egyetemes tulajdonságai, és hogy a Fálun Dáfában való művelődés szent és komoly vállalkozás.
1998 nyarán kezdtem el gyakorolni. Korán keltem, elmentem a közeli állomástérre, és egy órát töltöttem azzal, hogy egy gyakorlókból álló csoporttal együtt elvégezzem a négy álló gyakorlatot. Aztán, tele energiával, belevetettem magam a mindennapi életembe és a munkámba. Esténként a Fát tanultam és meditáltam.
Átéltem azt a csodálatos érzést, hogy energia burkol be és áldott vagyok. A testem drámai átalakuláson ment keresztül: a krónikus panaszok eltűntek, könnyednek és betegségektől mentesnek éreztem magam, és az egész testem tele volt életerővel. Hálás vagyok a Mesternek az együttérző megmentésért. A mindennapjaimban igyekszem tiszteletben tartani az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elveit, és szorgalmasan dolgozni.
A zord téli hideg ellenére is folytattam a gyakorlatok napi szabadtéri végzését. Bár a kezeim nagyon hidegek lettek az alacsony hőmérséklet miatt, nem kaptam fagyást.
Egy este az időjárás-előrejelzés szerint az éjszakai hőmérséklet mínusz 10 fokra süllyedt volna. Aggódtam – menjek-e másnap reggel ennek ellenére gyakorolni? Megfagynának a kezeim? Félelmeim ellenére másnap reggel elindultam a gyakorlóhelyre, és csatlakoztam a többiekhez.
Amikor a harmadik gyakorlathoz értünk, a kezeim – miközben fel-le mozgattam őket – elviselhetetlen fájdalomtól kezdtek lüktetni. Leírhatatlan érzés volt – rosszabb, mintha szeszt öntöttek volna egy nyílt sebre –, és nem enyhült. Azt gondoltam, most már biztosan megfagytak a kezeim, de összeszorítottam a fogaimat, és könnyek között folytattam.
Amikor befejeztem a harmadik gyakorlatot, a fájdalom eltűnt. Ránéztem a kezeimre – nemcsak hogy nem fagytak meg, hanem újra visszanyerték a normális színüket is. A tenyereim melegnek érződtek. Attól a naptól kezdve a kezeim újra normálisak, és a Raynaud-szindróma nem lépett fel többé.
Teljesen el voltam ragadtatva. A kezeimben levő apró erekben és idegekben bekövetkezett károsodások, amelyeket egykor visszafordíthatatlannak tartottak, meggyógyultak! Megosztottam a boldogságomat a körülöttem levő emberekkel. Mindenki – a családom, a barátaim és a kollégáim – tudott az évenkénti küzdelmemről a fagyás ellen.
Még ha a testi változások talán nem is nyilvánvalóak azonnal, a kezeim voltak a legjobb bizonyíték. Az emberek csodálkoztak a Fálun Dáfá csodáin. Mindannyian tudják, hogy a Fálun Dáfá jó. A családom és két közeli munkatársam is elkezdett gyakorolni utána.
Ilyen csodák nagy számban fordulnak elő a Dáfá-gyakorlók körében. Most, több mint 20 évvel később, az üldözés súlyossága ellenére is állhatatos maradok a művelésemben, és kiváló egészségnek örvendek.
Különböző eszközöket használok arra, hogy leleplezzem a gonosz üldözést és a kitalált hazugságokat a nyilvánosság előtt, és terjesszem a Fálun Dáfá szépségét. Ezt abban a reményben teszem, hogy a jószívű emberek megismerik az igazságot, átlátják a rosszindulatú hazugságokat, megtagadják a gonoszsággal való szövetséget, és a Dáfá révén megváltást nyernek.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Practicing Falun Dafa Cured Me of Raynaud’s Disease
Forrás: Das Praktizieren von Falun Dafa hat mich vom Raynaud-Syndrom geheilt
* * *
tovább ...