(de.minghui.org) Életünk során valamikor elkerülhetetlenül elkezdjük feltenni magunknak a kérdést: Mi az élet értelme? De még ha tudatára is ébredünk ennek a kérdésnek, a válasz gyakran elérhetetlennek tűnik, és a keresés egy hosszú, magányos útja áll még előttünk. Zeng Xiangfu is sok éven át folytatta ezt a keresést.
Zeng 1967-ben született. Már gyerekként is óvatos és fegyelmezett volt. Később egy folyóirat-kiadónál dolgozott, és egy korrepetálási központot vezetett. Élete rendezettnek és stabilnak tűnt. Ámde már a diákéveiben egy belső késztetést érzett, mintha egy erő szüntelenül arra ösztönözné, hogy válaszokat keressen.
Annak érdekében, hogy legyőzze a belső zavarodottságát, a Nemzeti Központi Egyetemen a matematika tanszékről a kínai irodalom tanszékre váltott. Remélte, hogy a bölcsészettudományok és a filozófia segítségével irányt talál az életében.
Egy véletlen találkozás egy könyvesboltban
2001 januárjának egyik napján az akkor 33 éves férfi belépett egy könyvesboltba. A polcokon sorakozó számtalan könyv közül tekintete egy aranyborítású könyvre, a „Zhuán Fálun”-ra esett. Kézbe vette, átlapozott néhány oldalt, majd visszatette a helyére, és tovább keresett más könyveket. De azok közül a könyvek közül, amelyeket eredetileg meg akart vásárolni, egyet sem vitt magával. Ehelyett ismét a „Zhuán Fálun”-t vette kézbe.
Amikor a könyvesbolt kijáratánál állt, és a könyvet a kezében tartotta, zavarodott és meglepett volt. „Alig tudok emlékezni arra, hogyan fizettem. Az egész folyamat úgy érződött, mintha egy láthatatlan erő késztetett volna rá.”
Hazaérve három napon belül teljesen elolvasta a könyvet. Az akkori benyomásait „megrázónak” írja le – egy olyan élménynek, amely egyszerre nyűgözte le és lelkesítette. Így írja le: „Korábban sok igényes könyvet olvastam. De az, hogy egy mű mélyreható, nem feltétlenül jelenti azt, hogy megérinti a szívet. A „Zhuán Fálun” más. A tartalom átfogóan és világosan van elmagyarázva. Sok minden olyan kérdésekre adott választ, amelyeken már régóta gondolkodtam, de amiket sohasem értettem meg igazán. Ezenkívül a könyv olyan témákat is tárgyal, amelyeken korábban sohasem gondolkodtam, amelyek azonban alapvető fontosságúak.”
Xiangfu azt mondja, hogy attól a naptól kezdve, amikor először vette a kezébe a „Zhuán Fálun”-t, soha többé nem akarta letenni
A tapasztalattól a felismerésig – a test és az elme változásával együtt
Miután Xiangfu végigolvasta a „Zhuán Fálun”-t, elkezdte olvasni a Dáfá összes többi írását. Eközben észrevétlenül megváltozott a teste. Hosszú ideje súlyos aranyérben szenvedett, és eredetileg azt tervezte, hogy újév után megműtteti magát. Egy nap hirtelen feltűnt neki, hogy a panaszai jelentősen javultak, és már nem volt szükséges egy műtét. Visszaemlékezik: „Egyáltalán nem vártam el, hogy a testem megváltozzon. Amikor ez aztán tényleg megtörtént, világossá vált számomra, hogy ami a könyvben le van írva, az nem csupán elvont elmélet.”
A meditáció során szerzett tapasztalatai is mély benyomást hagytak benne. „Gyakran érzek egy finom, de ugyanakkor erőteljes energiát, amely hullámokként vagy szélként mozog a testem felett, mintha egy bizonyos anyagot távolítana el a testem körül.”
Ezenkívül a következő tapasztalatról is beszámol: „Egy másik alkalommal azt éreztem, hogy számtalan buborék emelkedik fel folyamatosan. Úgy tűnt, hogy mindegyik egy-egy gondolatot tartalmazott, amely még nem alakult ki teljesen, és már el is tűnt, mielőtt létrejöhetett volna. Eleinte számtalan buborék volt, de fokozatosan egyre kevesebb lett, mígnem végül teljesen eltűntek. Végül fokozatosan teljes nyugalom állt be.”
Miután Xiangfu végezte a gyakorlatokat, jelentős változásokat élt át – mind testileg, mind lelkileg
Ezek a tapasztalatok nem csupán testi változásokra korlátozódtak, hanem a lelkiállapotában is visszatükröződtek. „Korábban a kellemetlen élmények gyakran még hosszú ideig foglalkoztattak” – számol be róla. „Később azonban megállapítottam, hogy a rosszkedvnek és az elégedetlenségnek ez az érzése már másnap nyomtalanul eltűnt. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez pontosan megfelel annak, ami a könyvben van leírva: hogy az elme és az anyag egyek.”
Változás a konfliktusokban – befelé tekinteni
Az igazi próbatétel a mindennapi munkában jött el. Egy kollégája egyszer kiforgatta a szavait, miáltal a felettese félreértette őt. Egy olyan valakinek, akinek mindig is fontos volt a jó hírneve, az igazságtalanság érzése és az ebből fakadó nyomás alig volt elviselhető. A kollégái pillantásai és suttogásai egyre jobban foglalkoztatták, és minden munkanap kínszenvedésnek tűnt. De ahelyett, hogy elmenekült volna, úgy döntött, hogy marad, és minden nap tanulja a Fát.
Egy hónappal később a lelkiállapota alapvetően megváltozott. „Ez a nyomasztó és fájdalmas érzés hirtelen eltűnt, és mély öröm lépett a helyébe, úgyhogy legszívesebben nevettem volna” – meséli. „A kollégáim folyton azt kérdezték tőlem, hogy valami szép történt-e volna.”
Ámbár a külső körülmények nem változtak, a belső hozzáállása most teljesen más volt. Visszatekintve azt mondja: „Művelés nélkül már rég felmondtam volna. Egyáltalán nem bírtam volna ki azt a hónapot.”
Még fontosabb volt azonban az, hogy elkezdett magába nézni és saját magát megvizsgálni. Azóta Xiangfu hasonló konfliktusok esetén nyugodt tud maradni, és először is a saját szavait és viselkedését vizsgálja meg alaposan.
„Néha megsebeznek mások szavai” – állapítja meg. „De aztán gyorsan eszembe jut, hogy régebben én is ugyanígy bántam másokkal. Csupán ebben a pillanatban ismerem fel igazán, hogy a probléma nem a többiekben rejlik, hanem saját magamban. Így tanulok meg befelé tekinteni és a saját viselkedésemet megvizsgálni.”
Kitágult látókör
A művelése előrehaladtával Xiangfu „Istenről” alkotott megértése is alapvetően megváltozott. „Amikor az »Isten« már nem csupán egy fogalom, hanem valós létté válik, a világegyetemről alkotott megértés, valamint a jó és a rossz megítélése is alapvetően megváltozik” – magyarázza. „A régi mondás: »Egy méterrel a fejünk felett már vannak istenségek« teljesen új jelentést kapott számomra.”
Lelkiismeretes ember lévén Xiangfu sohasem fogadott el semmit egyszerűen ellenőrzés nélkül. De attól a naptól kezdve, amikor először vette a kezébe a Zhuán Fálun-t, a könyv alig hagyta még el. „Minél gyakrabban olvasom, annál világosabban ismerem fel a saját hiányosságaimat, és annál jobban csodálom a könyv mérhetetlen mélységét.”
Azt mondja: „Sokan már százszor, vagy még ezerszer is elolvasták már a könyvet, mégis újra és újra olvassák. Miért? Mert olyan igazságokat tartalmaz, amelyek sohasem hagyják magukat teljesen feltárni. Ahogy egyre mélyebben értjük meg, a könyv tartalma újabb és újabb jelentésrétegeket tár fel előttünk. Éppen ez az, ami olyan csodálatossá teszi a Dáfát!”
Honnan jövünk? Hová megyünk?
Ezek a kérdések számtalan embert foglalkoztattak egész életükön át anélkül, hogy választ találtak volna rájuk.
A keresés és az elmélkedés egy hosszú ideje után Xiangfu végül a „Zhuán Fálun”-ban talált egy utat, amelyet hajlandó egész életében járni.
Talán a válasz egyáltalán nem messze távolban, hanem abban a röpke pillanatban rejlik, amikor az ember felüti ezt a könyvet – abban a pillanatban, amikor valóban elkezdi olvasni, elgondolkodni rajta, és kész arra, hogy saját magát megváltoztassa.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Forging a Lifelong Connection With Zhuan Falun
Forrás: Eine lebenslange Verbindung zum „Zhuan Falun“
* * *
tovább ...