(de.minghui.org) Idén leszek 90 éves, és a Fálun Dáfában való gyakorlásnak köszönhetően jó egészségnek örvendek.
Mielőtt rátaláltam a Fálun Dáfára, sok szenvedést éltem át. Gyerekként gyakran voltam beteg, és akár 18 panasztól is szenvedtem egyidejűleg, köztük migréntől, krónikus vakbélgyulladástól, arcüreggyulladástól és méhnyak-eróziótól, hogy csak néhányat említsek. A gyógyulás keresése során hat különböző qigongot próbáltam ki, és a buddhizmussal is foglalkoztam.
Amikor a buddhizmus felé fordultam, nem volt mesterem, mint a legtöbb buddhista követőnek. A barátnőm, Ping, aki bevezetett a buddhizmusba, sürgetett, hogy találjak egy mestert, és egy buddhista templom apátját javasolta nekem, aki minden látogatásunk alkalmával nagyon barátságos volt velem.
De azt mondtam Pingnek, hogy még nem találkoztam senkivel, aki méltó lenne arra, hogy a mesterem legyen. Még ha nem is voltam biztos benne, honnan származott ez a gondolat. Már gyerekkorom óta tudtam, hogy a jövőbeli mesterem nem lenne hétköznapi ember. Csak később értettem meg, hogy miért, amikor elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát.
Az első találkozásom a Mesterrel
1992 szeptemberének egy őszi napja volt, amikor egy népszerű sportolási helyszínen, a Changchunban található Jilin Egyetem Mingfang palotája közelében a qigong egy másik formáját gyakoroltam. Hallottam, hogy ott egy másik iskola qigong-mestere embereket gyógyítana, ezért két barátnőmmel útnak indultunk, hogy többet tudjunk meg erről. Amikor megérkeztünk, sok ember állt sorban, hogy egy fiatal férfi kezelje őket. Azt mondta, hogy személyenként csak egy betegséget tud kezelni, és a teljes gyógyuláshoz Fálun Gongot kellene gyakorolni. Ő volt a Dáfá mestere, Li Hongzhi úr.
Akkoriban azt hallottam, hogy a Mester azért volt ott, hogy létrehozzon egy gyakorlóhelyet a Jilin Egyetemen. Mi hárman beálltunk a sorba. Amikor ránk került a sor, megkértük a Mestert, hogy kezeljen minket, és ő beleegyezett. A vállam merev volt, úgyhogy már több hónapja nem tudtam felemelni a karomat. Addig az időpontig már különböző kezeléseket próbáltam ki, de sikertelenül. Így a panaszok továbbra is fennálltak, és hátrányosan befolyásolták a mindennapi életemet. A Mester néhány másodpercen belül teljesen meggyógyított, és azóta a panaszok nem léptek fel többé.
Amikor tanúja lettem a Mester csodálatos képességeinek, azonnal elkezdtem hinni a Fálun Dáfában, és elkezdtem a gyakorlást. Néhány nappal később elkezdett folyni az orrom – a testi megtisztulás jele. Nem tartott sokáig, amíg minden panaszom fokozatosan és észrevétlenül eltűnt. Azóta egyetlen tablettát sem vettem be.
A művelés útjára lépni
1993-ban részt vettem a Mester ötödik előadássorozatán Changchunban, és ezzel az első gyakorlókhoz tartoztam, akik megkapták a Fát. Eleinte azt hittem, hogy a Fálun Gong csak a qigong egy további formája, de az előadások folyamán éreztem, hogy ez valami rendkívüli dolog. A Mester barátságos és megközelíthető volt – teljesen más, mint azok a qigong-mesterek, akiket korábban megismertem.
A tanfolyamon egy tanuló képes volt látni az égi szemével, és leírta, mit látott egy látomásban: miközben a Mester tanított, sok buddha jelent meg a pódiumon, és a közönség soraiban is sok buddha, dao és istenség hallgatta. Szilárdan hittem abban a jelenetben, amelyet leírt, és felismertem, hogy a Mester nagyon magas szinteken tanította a Fát.
Amikor a Mester az előadás során a „nincs második iskola” elvet tanította, elmagyarázta, hogy nem lehet egyidejűleg gyakorolni a buddhizmust és a Fálun Dáfát, és hogy csak egy művelési utat lehet választani. Ezt nem értettem, ezért a kérdések és válaszok során benyújtottam egy cédulát, de a Mester nem válaszolt rá. Következésképpen az egyik segítőhöz fordultam, és megkérdeztem, beszélhetnék-e négyszemközt a Mesterrel, amire ő igent mondott.
Aznap az előadás után elkísértem a Mestert hazafelé, és beszélgettünk. A Mester elmesélte nekem, milyen rossz a helyzet a buddhista templomokban. Az igazi Buddhák mind visszavonultak, a Buddha-szobrokat pedig szellemlények szállták meg; az apátok elalszanak a szútrák felolvasása közben, az adománydobozokért felelős szerzetesek pedig ellopják a pénzt. Megkért, hogy ellenőrizzem, hogy ezek a buddhista szerzetesek valóban a művelésnek szentelik-e magukat, és még más csúnya dolgokat is megemlített, amelyek a templomokban történnek.
A Mester szavai egy régebbi élményre emlékeztettek. Pinggel egyszer elmentünk egy nagy templomba, ahol Guanyin bódhiszattva egy szobra állt. Pingnek nem tetszett a neve, és meg akarta kérdezni Guanyin bódhiszattvát, hogy jó ötlet lenne-e megváltoztatni. Csukott szemmel és összetett kézzel álltunk Guanyin szobra előtt, és egy mantrát ismételgettünk. Röviddel ezután a látomásomban láttam, ahogy Guanyin egy bronzszínű ruhában száll le a szoborról – a legendákban leírt fehér ruha helyett –, ami összezavart. Másnap valaki elmesélte nekem, hogy egy rókaszellem rejtőzött el a Guanyin-szobor alatt. Pontosan úgy volt, ahogy a Mester mondta – hogy a legtöbb buddhista szobor megszállott volt.
Ezután úgy döntöttem, hogy kizárólag a Fálun Dáfában művelem magam. Később Ping és egy másik buddhista barátom többször is megkértek, hogy gyakoroljam az ő útjukat, de én elutasítottam. Egyszer volt egy álmom, amelyben elmentem a Fálun világba. Amikor meséltem nekik az álmomról, megértették, hogy én Fálun Dáfá-gyakorlónő vagyok, és nem zaklattak többé.
Tisztában lettem azzal, hogy a régi erők kétségbeesetten próbálták megakadályozni az embereket abban, hogy Fálun Dáfát gyakoroljanak, és ezáltal akadályozták a Fá-helyreigazítást. Minden egyes valakin saját magán múlt, hogy meghozza a helyes döntést ebben a döntő pillanatban. Eltökélt voltam, hogy kövessem a Mestert a végéig, a beteljesülésig.
A sorskapcsolatom a Mesterrel és a Dáfával
Erős, sors meghatározta kapcsolatot éreztem a Mesterrel, és különösen közel éreztem magam hozzá, bár nem tudtam, miért. Azóta több mint tízszer találkoztam a Mesterrel. Még otthon is meglátogatott, és sokat tudott rólam.
Egy reggel a Mester eljött a gyakorlóhelyünkre, miközben éppen a gyakorlatokat végeztük. Odajött hozzám, néhány markoló kézmozdulatot tett a fejem felett, majd lerázta a kezeit. Abban a helyzetben tudtam, hogy egy lény tapadt rám, mert képes voltam egyfajta kozmikus nyelven beszélni és embereket gyógyítani. A Mester azon a napon megszabadított ettől a lénytől.
Beszéltem a Mesterrel az égi szememről is, mivel hajlamos voltam beszámolni mindenről, amit láttam vele. Attól tartottam, hogy ez zavarhatja a Mestert a Fá terjesztésénél, és ezért megkértem, hogy ne a „bölcsességszem” szintjén nyissa meg az égi szememet (ahogyan a Zhuán Fálunban le van írva).
A fő tudatom (a lelkem) néha elhagyta a testemet. Egyszer, miután elhagytam a testemet, felrepültem a fák tetejéig, tettem egy nagy kört, és aztán visszatértem a testembe.
Egyszer egy kollégám készített rólam egy fényképet nálam otthon. A képen egy fehér Fálun (Törvénykerék) volt látható a fejem felett, és egy piros a hasam előtt.
Alig néhány nappal azelőtt, hogy ezt a cikket írtam, a második gyakorlat, a Fálun-karóállás közben elfáradtam, miközben a magasban tartottam a karjaimat. Magamban azt mormoltam: „Egy kicsit fáradt vagyok; ma csak fél órát csinálom.”
Ebben a pillanatban hallottam, ahogy egy hang háromszor azt mondja: „Jobb egy kicsit fáradtnak lenni, mint egyáltalán nem lenni fáradtnak.” A Mester hangja volt, tisztán és világosan, amit egy másik szintről voltam képes hallani. Mélységesen megdöbbentem. Attól kezdve elhatároztam, hogy a második gyakorlatot egy órán át fogom csinálni, függetlenül attól, milyen fáradtnak érzem magam.
Egy másik alkalommal két gyakorlótárs jött látogatóba, akik nem tudták a koromat. Amikor elmondtam nekik, hogy 90 éves vagyok, nagyon meglepődtek, és úgy vélték, hogy fiatalabbnak nézek ki.
Csodálatos történetek
Az első években, amikor a Mester a Fát tanította, egy pekingi férfi egy súlyos esés következtében több csonttörést szenvedett. Amikor meghallotta, hogy a Mester csodálatos módon képes meggyógyítani az embereket, az a férfi eljött a Mingfang palotában levő gyakorlóhelyre, hogy segítséget kérjen a Mestertől. Bár a Mester nem volt jelen, az aznap esti csoportos gyakorlás során több ember is roppanó hangokat hallott, amelyek a férfi testéből jöttek – azt a hangot, ahogy a csontjai újra összeilleszkedtek. Másnap reggelre minden csonttörése meggyógyult.
A lányunokám egyszer erős méhvérzésben szenvedett. Azt mondtam neki és az édesanyjának, hogy mondogassák a szerencsét hozó mondatokat: „A Fálun Dáfá jó; az Őszinteség, Jószívűség, Türelem jó”. Egy órán belül a vérzés elállt, és a fájdalmai eltűntek.
Egy másik alkalommal a Mingfang palota közelében levő kis tó partján álltunk néhány emberrel. Észrevették, hogy a halak a tó fenekén tartózkodnak, így a halakhoz szóltam, és azt mondtam: „Kérlek, gondoljatok arra: a Fálun Dáfá jó; az Őszinteség, Jószívűség, Türelem jó.” Erre a halak felfelé úsztak, és jókedvűen kiugrottak a vízből. A körülállók megdöbbentek, így kihasználtam az alkalmat, hogy elmagyarázzam nekik a tényeket a Dáfáról, és segítettem nekik kilépni a Kínai Kommunista Pártból (KKP) és a hozzá kapcsolódó szervezetekből.
A Fálun Dáfá nagyon kedvelt volt a csodálatos gyógyító hatásai és az emberek erkölcsi megemelkedése miatt. Már kevés évvel azután, hogy a Mester a művelési módszert terjesztette, jelentős pozitív hatás mutatkozott meg a kínai társadalomra. A KKP azonban 1999-ben hirtelen betiltotta a művelési módszert, és én nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy miért. Hiszen nem volt abban semmi rossz, hogy az emberek jók akartak lenni és javítani akartak az egészségükön.
A fentiek a Dáfá-művelésben szerzett személyes tapasztalataim és felismeréseim. Kérlek, hívjátok fel a figyelmemet mindenre, ami nem áll összhangban a Fával.
Köszönöm, Mester. Köszönöm mindnyájatoknak.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: 90-Year-Old Falun Dafa Practitioner Recalls Master’s Grace
Forrás: 90-Jährige gedenkt der Gnade des Meisters
* * *
tovább ...