(de.minghui.org) 80 éves vagyok, és 30 éve gyakorlom a Fálun Dáfát. A Dáfába vetett hitem szilárd, és az üldözés 27 éve sem ingatott meg. A Dáfá tanulása életem legnagyobb megtiszteltetése. Li Mester és a Dáfá iránti hálámat lehetetlen szavakkal kifejezni.
Valahányszor azt hallom, hogy az emberek az erkölcsök hanyatlásáról, a társadalmi korrupcióról, valamint a hazugságok és a hamisított áruk terjedéséről beszélnek, eszembe jutnak a 30 évvel ezelőtti csodálatos napok. Különösen arra a napra emlékszem, amely megváltoztatta az életemet – arra a napra, amelyet soha nem fogok elfelejteni, és amelyért mindig hálás leszek.
Sorsszerű kapcsolat a Dáfával
1996 novemberében a feleségemmel és a nálunk élő kis unokánkkal elmentünk a legidősebb lányunkhoz, majd én egyedül tértem haza. Azért élt nálunk az unokánk, hogy megkerüljük az egygyermekespolitikát. A feleségem és az unokánk a lányunknál maradtak, és csak több mint tíz nap elteltével tértek vissza.
Egy nap, amikor hazatértem a földeken végzett munkából, láttam, hogy a feleségem már hazajött, és éppen a vacsorát készíti. A ház kívül-belül ragyogóan tiszta volt, a kis unokánk pedig vidáman játszott a kis kézitáskájával. Amikor alaposabban megnéztem a feleségemet, feltűnt, hogy ragyogóbb az arcbőre, és szemmel láthatóan egészségesebbnek tűnik. Mintha teljesen más ember lett volna. Összezavarodtam: hogyan változhatott meg ennyire, amikor éveken át betegeskedett, alig bírt bármit is felemelni, és már csak csont és bőr volt?
Amikor megkérdeztem, hogyan jutottak haza, elmesélte, hogy gyalog jöttek. Alig akartam hinni a fülemnek. Az unokánkra mutatott, és azt mondta: „Ha nem hiszel nekem, kérdezd meg őt!” Az unokám így szólt: „Igen, gyalog jöttünk haza. Amikor elfáradtam, a nagymama egy ideig vitt a karjában. Amikor ő fáradt el, újra gyalogoltam. Így tettük meg az egész utat, és végül hazaértünk.”
Még mindig nem értettem a dolgot. Nyolc kilométert gyalogoltak. A feleségem több mint egy évtizede beteg volt, és idegfájdalomtól, reumás ízületi gyulladástól, nőgyógyászati problémáktól és számos más betegségtől szenvedett. Alig volt olyan testrésze, amely ne fájt volna. Évről évre a családi jövedelmünk nagy részét a gyógyszereire költöttük, de úgy tűnt, semmi sem segít. Az állandó fájdalmai miatt ingerlékeny volt, és hamar dühbe gurult. Kiabált másokkal, néha megütötte a gyerekeket, és gyakran panaszkodott, hogy nem törődöm vele eléggé. Ritkán volt békés pillanat az otthonunkban. A házimunka pedig elmaradt.
Vacsora után a feleségem rám mosolygott, és azt mondta: „Valami csodálatosat kell elmesélnem neked. Örülni fogsz, ha meghallod.” – „Mi történt? Miért vagy ilyen elégedett?” – kérdeztem.
Erre elmesélte: „Amikor a lányunknál voltam, észrevettem, hogy az arca egyik oldala meg van dagadva. Kiderült, hogy nagyon fáj a foga. Már három napja szedett gyógyszert, de semmi sem segített. Nagyon sajnáltam őt. A férje elmesélte nekem, hogy a szomszédságukban él egy házaspár, akik Fálun Dáfát gyakorolnak, és meghívták őt is, hogy gyakoroljon velük, de ő visszautasította a meghívást, mert nem hitte, hogy a qigong meggyógyíthatja a betegségeket.“ Ezt mondtam a lányunknak: „Vigyél el hozzájuk, hadd nézzem meg, miről van szó. Ha jó, megtanuljuk. Ha nem, akkor hagyjuk. Ráadásul semmibe sem kerül, ha egyszer kipróbáljuk.” A lányunk anyósa is odajött, és beszélgetett velünk erről. Így aztán aznap este hárman elmentünk a szomszédok házához.
Az ottani asszony nagyon vendégszerető volt. Először lejátszott nekünk egy hangfelvételt, amelyen a Mester a Fát tanította. Azt mondta, ha tetszik nekünk, amit hallunk, és szeretnénk megtanulni, másnap elkezdi az első előadást. Aznap este, miután csak egy rövid részletet hallgattam meg az előadásból, alig hittem a fülemnek. Soha korábban nem hallottam senkit ilyen csodálatos dolgokat tanítani. Csak azt kívántam, bárcsak korábban felfedeztem volna.
Másnap este elmentünk a gyakorlóhelyre. Elég sokan voltak ott. Amint elkezdtem hallgatni a Mester előadását, jól éreztem magam, és úgy éreztem, megvilágosodom, mintha fény gyúlt volna bennem. Minél többet hallgattam, annál többet szerettem volna hallani. Minél többet hallgattam, annál inkább felismertem, milyen csodálatos a Fálun Dáfá. Minél többet hallgattam, annál jobban éreztem magam fizikailag is, mintha meleg áramlat járta volna át az egész testemet.
Ezután megtanultuk a gyakorlatokat. Alig több mint tíz nap telt el, és már úgy éreztem, mintha teljesen más ember lennék. Újra volt energiám és erőm, sőt még a házimunkában is örömömet leltem. A lányunk arca már a negyedik napra visszanyerte a normális állapotát, és a fogfájása is elmúlt.
Li Mester arra tanítja a gyakorlókat, hogy az Őszinteség, Jószívűség, Türelem elvei szerint éljenek. Ezek a világegyetem tulajdonságai. Művelnünk kell a Xinxingünket. Ha konfliktusba kerülünk, először magunkban kell keresnünk a hibát. Mindenben másokra kell gondolnunk, és soha nem szabad szándékosan megbántanunk senkit.“
Sokáig beszélgettünk, végül pedig megértettem, mi idézte elő ezeket a figyelemre méltó változásokat a feleségemnél. A Dáfá megmentette őt – és az egész családunkat is.
1997 egyik napján a feleségem megkért, hogy végezzem vele együtt a gyakorlatokat. Mivel azonban nem volt otthon kazettás magnónk, amelyen lejátszhattuk volna a gyakorlózenét, azt javasolta, hogy vegyünk egy jó készüléket. „Természetesen – mondtam. – Most, hogy egészséges vagy, és nem kell többé gyógyszerekre költenünk, nyugodtan megengedhetünk magunknak egy kazettás magnót!” Ezután elmentem a közeli városba, és vettem egy nagy magnót két kazettás lejátszóval és két hangszóróval. Több mint 100 jüanba került (körülbelül 13 euróba). Akkoriban a családunk anyagi nehézségekkel küzdött, mert az évek során rengeteg pénzt költöttünk a feleségem gyógykezelésére. Néhányan nem értették, miért adtunk ki több mint 100 jüant egy kazettás magnóra. Számunkra azonban ez jó befektetés volt. Rátaláltunk a Dáfára.
Akkor kezdtem el a művelést. A Fá tanulása és a gyakorlatok végzése révén az irgalmas Mester segített megszabadulnom a sokéves nikotinfüggőségemtől, és megtisztította a testemet – még a súlyos asztmám és az isiászos panaszaim is megszűntek.
A Dáfá szépsége emberről emberre, szívről szívre terjed
A feleségem testi és lelki változásai annyira szembetűnőek voltak, hogy a szomszédaink, rokonaink, barátaink és falubelijeink mind észrevették őket. Amikor eljöttek hozzánk, hogy érdeklődjenek a változásokról, elmeséltük nekik, milyen hatással volt ránk a Dáfá, és milyen csodálatos gyógyulásokat tapasztaltunk a művelés megkezdése óta. Mindannyian nyitottan fogadták, amit hallottak.
Az első, aki eljött hozzánk, hogy Fálun Dáfát gyakoroljon, a keresztanyám volt. Több mint három éve szenvedett reumás ízületi gyulladástól, és az általa szedett gyógyszerek egyike sem segített rajta. Már néhány lépés megtétele után elviselhetetlenné vált a térdfájdalma. Nagyon sokat szenvedett. A feleségem meghívta, hogy jöjjön el hozzánk, és együtt tanuljuk a Fát, valamint végezzük a gyakorlatokat. A keresztanyám azonban attól tartott, hogy ez túl sok fáradsággal jár, ezért nem akart eljönni.
„Nálunk is lakhatsz, és itt is gyakorolhatsz” – biztosította a feleségem. „Ez egyáltalán nem probléma.” Még aznap este a férje egy gyermekkocsiban hozta el hozzánk. Kevesebb mint hét nap elteltével már ismét normálisan tudott járni.
Egy másik asszony étkezésenként mindössze két gombócot tudott megenni. Ha többet próbált enni, egyszerűen nem tudta lenyelni. A Fá tanulása után azonban egyszerre egy egész tállal meg tudott enni, és visszanyerte az erejét.
Valójában mindenki, aki eljött Fát tanulni, jelentős változásokon ment keresztül: a családokban harmonikusabbá vált a légkör, az anyósok és a menyek jobban megértették egymást, a férjek és a feleségek pedig abbahagyták a veszekedést. A faluban mindenki tanúja volt ezeknek a változásoknak. Az emberekre nagy hatást tett a Dáfá, és valóban csodálatos művelési módszernek tartották. Egymás után jöttek hozzánk az emberek, hogy tanulják a Fát és végezzék a gyakorlatokat. Nem telt bele sok idő, és az otthonunk gyakorlóhellyé vált.
Ahogy egyre többen jöttek hozzánk Fát tanulni, végül már túl szűk lett a hely, hogy mindenki elférjen. Ezért megbeszéltük a dolgot a keresztanyámmal, és az ő házában is kialakítottunk egy gyakorlóhelyet. Így mindenkinek sokkal könnyebb volt a Fát tanulnia és a gyakorlatokat végeznie. Rendszeresen összegyűltünk, hogy megosszuk egymással a művelés során szerzett tapasztalatainkat – azt, hogyan javíthatjuk a Xinxingünket, hogyan állhatjuk ki a próbákat, és miként alkalmazhatjuk a mindennapi életünkben az Őszinteség, Jószívűség, Türelem elveit.
Egy ilyen tapasztalatmegosztó alkalommal egy nyugdíjas, hagyományos kínai orvoslással foglalkozó orvos, aki több mint 40 éven át praktizált, elmesélte a saját tapasztalatait:
„Korábban sokféle qigongot gyakoroltam. Sok időt töltöttem azzal, hogy megértsem a testen belüli energiaáramlást, sőt még A Sárga Császár belgyógyászati könyvét (Huangdi Neijing) is tanulmányoztam. De soha nem értettem meg igazán. Különböző emberek különböző magyarázatokat adtak, végül azonban csak még zavarosabbá tették a dolgot. Soha nem jutottam vele igazán semmire. Csak a Fálun Dáfá tanulásán keresztül értettem meg végre, mit is jelent valójában a testen belüli energiaáramlás. Több mint 40 éve kerestem ezt. Most végre megértettem.”
Ez a gyakorló mára 97 éves lett. Az arca ragyog, léptei könnyedek és energikusak. Figyelemre méltóan fiatalnak látszik. Egyszer valaki tréfásan megjegyezte neki: „Olyan fiatalnak nézel ki! Te és a legidősebb fiad valóban nagyon hasonlítotok egymásra – szinte olyan, mintha szerepet cseréltetek volna.”
A Mester irgalmassága, valamint a Dáfá rendkívülisége és csodálatossága vonzotta azokat az embereket, akiknek sorsszerű kapcsolatuk volt vele. Vágytak arra, hogy megtanulják a Dáfát, és az elvei szerint éljenek. A Dáfá szépsége szájról szájra, emberről emberre, szívről szívre terjedt. Gyorsabban és messzebbre jutott, mint azt bárki elképzelhette volna. A Dáfá egyik falut a másik után, egyik várost a másik után érte el, egész Kínában elterjedt, végül pedig a világ minden táján élő emberekhez is eljutott.
Az egész nagycsaládunk elkezdett a Dáfá elvei szerint élni. A fiaim és lányaim, a feleségem húga és más családtagjaink is a Dáfá művelésének útjára léptek. Ugyanez történt a mi kis hegyi falunkban is. A falubeliek körében szintén nagy változás ment végbe. Korábban mindennaposak voltak a veszekedések és a szitkozódások. Az emberek állandóan összetűzésbe kerültek egymással, és széles körben elterjedt a lopás és mások kihasználása.
Amikor az emberek elkezdték tanulni a Dáfát, javult a testi és lelki közérzetük, és megváltozott az életszemléletük. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az Őszinteség, Jószívűség, Türelem elvei szerint éljenek. A kedvesség és a jó cselekedetek a mindennapi élet természetes részévé váltak. Az emberek annyira biztonságban érezték magukat, hogy éjszakára is nyitva hagyhatták az ajtóikat, és senki sem vett el olyasmit, ami nem az övé volt, még akkor sem, ha az utcán találta. Amikor találkoztak, barátságos mosollyal köszöntötték egymást. Ez volt az az áldás, amelyet a Dáfá hozott magával.
Szívem legmélyéből szeretném megosztani ezeket a szavakat: A Fálun Dáfá jó!
Harminc év telt el, és most 80 éves vagyok. Továbbra is teljesítem a Dáfá-tanítvány felelősségét és küldetését: tisztázom az igazságot, és megmentem az érző lényeket.
Valahányszor látom azokat az emberi tragédiákat, amelyeket a Kínai Kommunista Párt (KKP) okozott, és belegondolok abba a mérhetetlen szenvedésbe, amelyet a kínai népre és az országra zúdított, eszembe jutnak azok a csodálatos napok, amikor a Dáfá egész Kínában elterjedt. Gyakran elgondolkodom azon: mennyire más és mennyivel szebb lehetne ma Kína és a világ, ha a KKP soha nem kezdte volna meg az üldözést!
Szívből jövő szavaimat szeretném megosztani a világ minden emberével: A Fálun Dáfá igaz Fá! A Fálun Dáfá jó! Az Őszinteség, Jószívűség, Türelem jó!
Forrás: Rückblick auf die wundervollen Tage, als sich Dafa in ganz China verbreitete
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...