(en.minghui.org) Miközben nemrég a Fát memorizáltam, megértettem a Fá egy másik szintjét. A Dáfá világosan rámutatott, hogyan végezzem a gyakorlatokat és hogyan műveljem magam. Azért írom ezt, hogy megosszam a gyakorlótársakkal, és azért is, hogy emlékeztetőül szolgáljon azoknak a gyakorlótársaknak, akik az enyémhez hasonló helyzettel szembesülnek.
„A téves utak gyakorlása” című fejezet utolsó részét memorizáltam a Zhuán Fálun ötödik előadásában. A Mester azt mondja:
„A gyakorlásnál komolyan kell venni a dőt. Ha nincsenek is jó gondolataid, legalább ne legyenek rossz gondolataid a gyakorlásnál – az a legjobb, ha nem is gondolsz semmire. Ennek az az oka, hogy le kell fektetnünk egy alapot, miközben alacsony szinten gyakorolsz; azon kívül ez az alap döntő szerepet játszik, mert a gondolati tevékenységeidnek hatásuk van. Gondolj bele: ha a gongodhoz hozzáadsz dolgokat, akkor hogy lehetnének jók a gyakorlásod alatt termelt dolgok? Hogyan lehetnének nem sötétek? Nagyon sok ember végzi a gyakorlatokat ezekkel a gondolatokkal. Miért nem tudják eltávolítani a betegségeiket annak ellenére, hogy állandóan gyakorolják a csigongot? A gyakorlóhelyen talán nem mindenki gondol rossz dolgokra, de a gyakorlás közben természetfeletti képességekre törekednek, erre és arra törekednek, és különböző indulatokkal és különböző erős vágyakkal rendelkeznek. Valójában nem tudatosan már téves utakat gyakorolnak. Ha megmondod nekik, hogy téves utakat gyakorolnak, nem örülnek neki. „Dehát X. Y. csigong nagymester mutatta meg nekem.” De az a csigong nagymester azt kérte tőled, hogy ügyelj a dőre, ügyeltél rá? A gyakorlásnál mindig rossz gondolatokat kevertél bele, kaphatsz így valami jót a gyakorlás által? Pont ez a probléma. Ez „a téves utak nem tudatos gyakorlása”, és ez nagyon gyakori.”
A Fá ezen részén elgondolkodva megtaláltam a hiányosságot a művelésemben. Mindezen évek alatt ritkán tudtam megnyugtatni a szívemet a gyakorlatok végzése közben. A Fálun-karóállás gyakorlása közben az elmém gyakran mindenféle aggodalmakkal volt elfoglalva, mint például a tennivalók, vagy hogy egy ügyet hogyan kellene elvégezni, stb.
Szenvedélyesen szeretek esszéket írni, ezért a meditáció közben gyakran gondoltam a kézirataimra. Azon gondolkodtam, hogyan kellene megírni az esszéket, milyennek kellene lennie a tartalomnak, hogyan írjam meg a befejezést stb. A kézirattal kapcsolatos gondolataimban többszöri improvizálással lényegében kialakult a kezdeti vázlat. Néha, mikor az esszéírás vágya feltámadt bennem, nem tudtam uralkodni magamon, és ilyenkor heshi-t csináltam (egymáshoz tettem a tenyereimet), és befejeztem a meditációt, hogy bekapcsolhassam a számítógépemet, és elkezdhessem az írást.
A Fá memorizálása révén jobban megértem a Fá-t. Felismertem, hogy ez a fajta viselkedés valójában a téves utak gyakorlása, anélkül, hogy tudtam volna erről. Nem csoda, hogy a testem állapota ingadozott. Ez azért történt, mert nem igazodtam egy gyakorló követelményeihez, és a viselkedésem messze állt a Fában lévő normáktól. A valóságban már letértem a művelésem ösvényéről, ami problémákhoz vezetett, de még mindig nem voltam ennek tudatában. Bár minden nap végeztem a gyakorlatokat, a gongom nem növekedett.
Miután mélyen elgondolkodtam, végül megértettem, hogy a vágyam olyan erős volt, hogy nem tudtam megnyugodni, és a gyakorlatok végzése közben folyamatosan „írtam” az esszét. Végül anélkül rohantam volna az esszét leírni, hogy befejeztem volna a gyakorlatokat. Ez a vágy nem a ragaszkodás egy formája? Nem egy olyan ragaszkodás, amitől egy művelőnek meg kell szabadulnia?
Miután világosan megértettem ezt az elvet a Fából, megtaláltam a hiányosságokat a művelésemben, és a szívemben változás történt. Lenyugodva, szívből elhatároztam, hogy szigorúan a Fá alapján korrigálom magam. Többé nem engedhetem, hogy a gondolataim elszabaduljanak. El kell távolítanom ezeket a téveszméket, és mindent meg kell tennem, hogy elérjem azt a színvonalat, amelyet a Mester az előadásaiban említett.
Az ötödik gyakorlat végzése közben, ha rossz gondolatok jutottak eszembe, figyelmeztettem őket: „Nem szabad megzavarnotok, amikor a gyakorlatokat végzem. Távozzatok gyorsan, különben kénytelen vagyok megszabadulni tőletek.” Amint az igaz gondolat felbukkant, a fejem bal oldala elkezdett fájni, majd a jobb oldal következett. Tudtam, hogy a Mester segít megszabadulni a rossz anyagtól. Ez az anyag azonban nem tudja ezt elviselni, ezért fáj a fejem.
Miután egy ideig szenvedtem a fájdalomtól, tényleg képessé váltam megnyugodni. Ráadásul méltóságteljes testtartással ültem. Éreztem a Fálun pörgését a tenyeremen, és az egész testem nagyon jól érezte magát. Amikor egy rossz kép jelent meg előttem, azonnal megszabadultam tőle, és azt mondtam: „Nem ismerlek el, és nem akarlak. Teljesen meg akarok szabadulni tőled.”
Mielőtt megírtam volna ezt a tapasztalat megosztást, folyton az járt a fejemben, hogy hogyan kellene megírni ezt az esszét, milyen címet kellene használni stb. Küldtem egy erős, igaz gondolatot: „Nem szabad zavart keltened nálam. Dáfá-gyakorló vagyok, és a gyakorlatokat akarom végezni.” Minden alkalommal, miután befejeztem ezen igaz gondolatok küldését, egy Fálun forgott a fejem felett. Mélyen belül tudom, hogy ez a Mestertől származó Fálun segít megszabadulni az érzelmes ragaszkodásaimtól és a zavaró gondolataimtól. Ezután az elmém tisztává fog válni. A rossz anyag megszűnik, és a szívem így képes lesz megnyugodni.
A második gyakorlat végzése közben, ha egy érzelmi gondolat jelenik meg az elmémben, megragadom és azonnal megszabadulok tőle. Bármilyen érzelmi gondolat jelenik meg, megszabadulok tőle. Ahogy folyamatosan megszabadultam ezektől a gondolatoktól, úgy éreztem, hogy az elmém nemcsak csendes, hanem üres is. Nincsenek többé zavarások. Ugyanakkor a testemet is egyfajta csodálatos energia burkolta be, amit szavakkal nem lehet leírni. Az egész testemet olyan melegnek érzem.
Miközben igaz gondolatokat küldök, egyenesen ülök ünnepélyes szívvel. Amint egy rossz gondolat megjelenik, igaz gondolatokkal veszem kezelésbe: „Nem megengedett zavarást keltened. Meg akarok szabadulni tőled, fel akarlak oszlatni és el akarlak pusztítani.” Ezzel képes vagyok nyugalmi állapotba kerülni, és lecsendesíteni a szívemet. Úgy tűnik, az egész testemet egy erőteljes melegség veszi körül.
Csak a Dáfá-gyakorlatokkal kapcsolatos követelményeinek betartása az igaz ösvény vagy igaz út. Megértettem egy szintjét a Fá ezen részének. Csak tiszta szívvel tudjuk megnyugtatni az elménket és valóban megkapni a gongot, ami végül pozitív változáshoz vezet a testünkben. A testünk képes lesz elérni azt az állapotot, hogy nagyon könnyűnek érezzük magunkat. Nem fogunk elfáradni munka közben, és mindig tele leszünk energiával.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: The Importance of Purifying One’s Heart Before One Can Exercise with a Calm Heart
* * *
tovább ...