Hogyan sarkallt egy kritikus megjegyzés arra, hogy kitartsak a meditációs gyakorlatnál?

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo

(de.minghui.org) Egyszer egy gyakorlótársnővel való beszélgetés közben megemlítettem, hogy most már 40 percig tudok teljes lótuszülésben meditálni. Ez önelégültség volt, mert elégedett voltam ezzel az idővel. Váratlanul a gyakorlótárs azt mondta: „Még mindig nem tudsz egy órát meditálni? Nem tudsz még egy kicsit tovább kitartani?” Meglepett a reakciója, de nem szóltam semmit. Belül azonban kiegyensúlyozatlannak éreztem magam, és azt gondoltam: „Kezdetben csak néhány percig tudtam teljes lótuszülésben ülni, de fokozatosan meghosszabbítottam a meditáció idejét. Most már 40 perc, ez nem előrelépés? Ez nem azt jelenti, hogy szorgalmasan haladok előre?” Szerencsére sikerült nem ellentmondanom neki, de belsőleg nem értettem vele egyet.


Miután este tanultam a Fát, újra elgondolkodtam a gyakorlótárs kérdésén. Igaz volt, a gyakorlótársnak igaza volt. Tényleg meg kellene próbálnom egyszer kitartani a végéig. A gyakorlótársnő több mint tíz évvel idősebb nálam, magas, és hosszú, erős lábai vannak, de a meditációt teljes lótuszülésben végzi a végéig. Nekem miért nem sikerült? Nem úgy volt, hogy nem akartam szenvedni, és egyszerűen elengedtem magam? Ez netalán azt jelenti, hogy szorgalmasan haladok előre? Ezért elhatároztam, hogy mostantól kezdve egy órán át teljes lótuszülésben meditálok.


Az első lépés mindig a legnehezebb. Amikor aznap este 40 percig ültem a lótuszülésben, a lábaim elzsibbadtak és fájtak, a szívem pedig elkezdett mardosni. Ránéztem az órára – csak egy perc telt el –, aztán folytattam a meditációt. Nagyon fájt, és a lábaim begörcsöltek. Ismét az órára néztem, most már majdnem 45 perc volt. Aztán levettem a lábaimat, és nem akartam többé kitartani. Kudarcot vallottam. Másnap, 40 perc meditáció után ismét nyugtalan lettem, nem tudtam többé kitartani, és levettem a lábaimat.


A harmadik napon nagyon megbántam, és bosszankodtam azon, hogy nem sikerült. Azt gondoltam: „Ezúttal semmiképpen sem veszem le a lábaimat. Lássuk, mi történik.” A lótuszülésben töltött 40 perc után a lábaim ismét elkezdtek fájni. Nem néztem többé az órára, hanem számolni kezdtem gondolatban, hogy eltereljem a figyelmemet a fájdalomról. Összeszorítottam a fogaimat, és egyszerűen továbbra is kitartottam. A lábaim remegtek a fájdalomtól, de nem törődtem vele, hanem csak számoltam tovább, másodpercről másodpercre. Nem tudtam, hogy mennyi ideig tartott, de valamikor úgy éreztem, hogy a lábaim már nem a sajátjaim. Izzadtam a fájdalomtól, de kitartottam, amíg a gyakorlózene véget nem ért. Aztán lassan levettem a lábaimat. Abban a pillanatban olyan nagy megkönnyebbülést és örömöt éreztem, amilyet még sohasem éreztem azelőtt. Hálás vagyok a Mesternek a támogatásáért! Végre megcsináltam, legyőztem önmagam, és leküzdöttem ezt a nehézséget. Azóta képes vagyok egy órán keresztül lótuszülésben meditálni.


Teljes szívemből megköszöntem a gyakorlótársamnak. Ha nem hívta volna fel erre a figyelmemet, és nem bátorított volna, akkor továbbra is megelégedtem volna a 40 perccel! Valóban fontos, hogy kölcsönösen emlékeztessük és figyelmeztessük egymást, és semmit se rejtegessünk vagy hallgassunk el. Ez a helyes állapot ahhoz, hogy szorgalmasan haladjunk előre együtt a művelésben. Ez csupán az igazi művelés! Te kedves vagy, és én is kedves vagyok, mindenki kedves, ez a hétköznapi emberek élete. Megemelkedhetne-e így az ember?


Sok rossz szokásom és gondolkodásmódom a pártkultúra hatására jött létre. Régebben mindig azon a véleményen voltam, hogy szelíd és békés vagyok. Azt hittem, hogy nem vagyok uralkodó típus, mert el tudtam fogadni mások véleményét, és nem vitatkoztam velük. Ezen az eseten keresztül azonban sok rejtett ragaszkodást találtam: Nem szeretem, ha kritizálnak; nem akarok szenvedéseket elviselni; anélkül takarítanék be gyümölcsöket, hogy bármit is adnék cserébe, és inkább a rövidebb utat választom. Ha mélyebbre nézek, még mindig sok rossz gondolat van, amit mind el kell távolítanom! A művelés komoly dolog. Csak akkor tudunk elengedni különböző emberi érzületeket és ragaszkodásokat, ha valóban műveljük magunkat.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Kínai változat: 谈隐藏着的不能被人说的心 【明慧网】 (minghui.org)

Forrás: Wie eine kritische Anmerkung mich anspornte, bei der Meditationsübung durchzuhalten

* * *

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo