(de.minghui.org)
A Mester azt mondja:
„Némely emberek nem igazán dolgoztak önmagukon spirituálisan, annak ellenére, hogy a Dáfá-tanítványok között vannak. Kulcsfontosságú pillanatokban mindig emberi ragaszkodásokkal, emberi gondolkodással vagy emberi érzelmekkel értékelik ki a dolgokat.” (Maradj távol a veszélytől, 2023. 08. 31.)
Miközben újraolvastam a cikket, azon tűnődtem, hogy mit ért a Mester az „emberi ragaszkodások, emberi gondolkodás és emberi érzelmek” alatt. Ezek különböznek egymástól? Pontosan mik azok az emberi ragaszkodások, amelyeket el kell távolítanunk? Honnan származnak vagy alakulnak ki ezek a ragaszkodások? Miért bukkannak fel újra és újra? Miért van az, hogy néha könnyű felismerni és eltávolítani egy ragaszkodást, és néha nagyon nehéz?
Az elmúlt két évtizedes művelésem során ugyan újra és újra eltávolítottam különböző ragaszkodásokat, de mindig voltak olyanok, amelyek újra megjelentek. Ezek lehettek új ragaszkodások vagy régi ragaszkodások, amelyek különböző módon nyilvánultak meg. Némelyekről azt hittem, hogy megszabadultam tőlük, míg ráadásul még erősebben tértek vissza. Vegyük például a kényelmet: korábban már felfedeztem, komolyan foglalkoztam vele, és eltávolítottam. De folyton visszatért, mintha a vágyódás végtelen lenne.
A ragaszkodások és a vágyak újra és újra kínoztak. A művelési állapotom legtöbbször instabil volt. Amikor a Fát olvastam, úgy tűnt, mintha nem lenne semmi, amit ne tudnék elengedni. De amint félretettem a könyvet, sokkal hétköznapibb lettem, mint egy olyan ember, aki nem gyakorol. Már a legapróbb dolgok is meg tudták mozgatni a szívemet. Ámde alapos gondolkodás után sem értettem, mi is pontosan a ragaszkodás.
Amikor a Mester korábbi Fá-magyarázatait olvastam, feltűnt nekem a nézetek fogalma, amiről a Mester újra ás újra beszélt. Mielőtt elkezdődött az üldözés, a Mester szinte minden előadásában megemlítette az emberi nézeteket. A Zhuán Fálunban pedig ismételten és különböző nézőpontokból beszél ezekről az emberi nézetekről.
A Mester azt mondja:
„A legnehezebb dolog az emberek számára, hogy feladják a nézeteiket. Néhány ember nem képes megváltozni, életüket áldozzák hamis alapelvekért.” (Kiért léteztek?, 1998. július 11., Esszenciák a további haladásra)
Legtöbbször szilárd meggyőződésem, hogy amit gondolok és teszek, az helyes, és összhangban van a Fával. Tehát ennek megfelelően gondolkodom és cselekszem. De valóban helyes ez, és tényleg az igazi énemtől származik?
A Mester azt mondja:
„Tudjátok, milyen hatásuk van a szavaitoknak, amelyekbe bele vannak keverve a megszerzett nézetek és a gondolatok, amelyek különböző időszakokban lettek kialakítva, és a gondolati karma?” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA keleti partján, 1999. március 27-28.)
A valóságban legtöbbször a szavainkat és tetteinket a nézeteink irányítják, és nem az igazi énünk. Sokéves művelésem során úgy tűnt, hogy a ragaszkodásokat anélkül fedeztem fel és szüntettem meg, hogy az emberi nézeteimre figyeltem volna. A nézeteim nagyjából azok voltak, hogy a hideg ételek vizet halmoznak fel a testemben, hogy a hosszú ideig tartó állástól feldagadnak a lábaim, hogy bizonyos évszakokban könnyen álmos vagy fáradt lesz az ember, hogy pihennie vagy aludnia kell, ha fáradt volna, és hogy csak nehezen tudna megnyugodni, ha sokkot kap vagy megijed. Mindezek az emberi nézetek abból származtak, amit megtanultam és megtapasztaltam. Tényekké és elvekké váltak számomra.
Gyakorlóként jobban kellene viselkednem, mint egy átlagembernek. Bár gyakorlónak neveztem magam, azonban nem tudtam, hogy valóban műveltem-e magam, vagy mit jelent a művelés.
Nem próbálom kétségbe vonni vagy megtagadni a múltamat azzal, hogy felteszem ezeket a kérdéseket. Egyszerűen csak szükségét érzem annak, hogy magamba nézzek, és újra bizonyosságot szerezzek az alapvető kérdésben: „Mi a művelés?” Amit a Mester „emberi ragaszkodásnak” nevez, az valószínűleg az a több tízezernyi ötlet, fogalom és elképzelés, amit hosszú idő alatt alakítottunk ki az emberi társadalomban. Nem ezek a gyökerek táplálják a ragaszkodást és a karmát?
Az „elképzelés” (guan nian) jelentése kínaiul „megfigyelés és gondolkodás”. Szó szerint azt jelenti, hogy egy ember, aki láthat, elgondolkodik azon, amit lát. A gondolatai aztán egy elképzelést alkotnak. Egy idő után ez az elképzelés ragaszkodássá válik. Egyszer hallottam, ahogy valaki azt mondta: „Egy ember képessége határozza meg, hogy mit láthat.” Teljesen mindegy, hogy milyen magas a képessége és a szintje, mégis csak azt hiszi el, amit lát.
Látni annyi, mint hinni. Még ha az emberek különbözőképpen értelmezhetik ugyanazt a dolgot, senki sem kerülheti el az emberi gondolkodásmódot. Amíg egy ember él, addig van egy gondolkodásmódja, amely nézeteket és fogalmakat, ideológiákat és meggyőződéseket, tapasztalatokat vagy akár rögeszméket közvetít neki. Ezek azon alapulnak, amit lát és hall. Ezeket a nézeteket, meggyőződéseket és tapasztalatokat aztán arra használja, hogy megítélje az embereket és a dolgokat. Ez egy hétköznapi ember elkerülhetetlen működési modellje. Gyakorlóként éppen azt kell elkerülnünk, hogy szilárd nézeteket alakítsunk ki, és ezek alapján ítélkezzünk. Ugyanakkor fel kell tárnunk és el kell távolítanunk a már meglévő nézeteinket.
A Mester elmagyarázza:
„Miután egy nézetet kialakítottál, az az egész életed hosszán át ellenőriz téged és irányítja a gondolkodásodat és ráadásul az örömödet, haragodat, szomorúságodat és vidámságodat. Ezt a születés után alakítod ki. Ha ez a dolog sokáig van ott, fel fog oldódni az ember gondolkodásába, fel fog oldódni az igazi saját agyába, az ember természetévé válik.
Azok a nézetek, amelyeket kialakítottál, az egész életed hosszán át akadályozni és ellenőrizni fognak téged.” (Buddha-természet, Zhuán Fálun II.)
Az ember úgy éli az életét, hogy tudatosan vagy öntudatlanul védi az érdekeit, és óvja magát a bajtól. Az ember ragaszkodásai és vágyai a szükségletei kielégítését szolgálják. Vegyük például a kényelem iránti előszeretetemet. Az a véleményem, hogy a dolgokat a lehető legkevesebb felhajtással és erőfeszítéssel kellene elvégezni, még a munkában is. A kollégáim szerint nagyon hatékony vagyok, és jól tudom beosztani az időmet. De tudtam, hogy valójában lusta vagyok, félek a bajtól, és kényelemre vágyom. A felszínen kényelmesen éltem, de az igazi énem aludt, és egyszerűen nem volt jelen.
Ha elfogadom ezt a gondolatot a művelésnél, akkor már nem veszem komolyan a művelést. Egyszer, amikor szórólapokat osztogattam a Fálun Dáfáról, egy egész halom szórólapot tettem egy helyre, és azt gondoltam: „Nem könnyű nekem idejönni. Jobb, ha minél többet hagyok itt, hogy ne kelljen olyan hamar visszajönnöm.” Nem az emberek megmentésére gondoltam, hanem csak az idő és az erőfeszítés járt az eszemben. Ugyan hogyan gondolhattam, hogy a művelésben, a Fá-igazolásban és az emberek megmentésében léteznek rövidítések? Minden megmentett élet és minden jellemjavulás szilárd művelésen keresztül érhető el. Ez történik minden egyes lépésnél, amit a művelésünkbe fektetünk.
Mikor alakult ki a kényelemhez való ragaszkodásom? Hogyan alakultak ki az ilyen irányú nézeteim, hogy ez ilyen messzire jutott?
Amikor kezdetben tanultam a Fát, sohasem éreztem tehernek, hogy naponta többször kimenjek tanulni a Fát és végezni a gyakorlatokat. Akkoriban nem voltam türelmetlen, és nem akartam korán elmenni, ha sokáig voltam kint. Mindegy, hogy mi történt, egyszerűen örültem, hogy más gyakorlókkal lehetek együtt. A kényelemhez való ragaszkodás csupán akkor nyilvánult meg, amikor Németországba jöttem.
Itt már nem volt olyan környezetem, mint Kínában, hogy rendszeresen tanuljam a Fát. Saját magam nem tudtam jól beosztani az időmet. A házimunkával és más kötelezettségekkel, amiket el kellett végeznem, és azokkal a dolgokkal, amiket tanulni vagy csinálni akartam, az idő szűkössé vált. Fokozatosan hatékonyabbá és céltudatosabbá váltam. Csak arra gondoltam, hogy kevesebb idő alatt több dolgot érjek el. A hatékonysági mentalitás, valamint azok az előnyök, amelyek ezáltal létrejöttek, és az a siker, amelyet ezáltal megtapasztaltam, megváltoztatott engem. Így kifejlesztettem azt a szokást, hogy mindennél, amit tettem, a rövidebb utakat választottam. Ez eredményezte a kényelem iránti vonzalmamat. A hatékonyság révén megtakarított időt nem a Fá tanulására és a gyakorlatok végzésére használtam – nem is a Dáfá-projektekre –, hanem pihenésre, regényolvasásra vagy internetezésre. Kezdetben még megindokoltam az egészet, hogy bebeszéljem magamnak, hogy ez rendben volna. Később a kényelem már nem zavart, egyszerűen szabad teret engedtem neki.
A művelés komoly dolog, és nem kellene folyamatosan kifogásokat keresnem arra, hogy az emberi oldalamnak hódoljak. Például azt mondtam magamban a Mesternek: „Még a hétköznapi emberek között élek, és van egy emberi oldalam.” Ez semmi más nem volt, mint egy kísérlet arra, hogy csökkentsem a művelés követelményét.
A Mester azt mondja:
„A művelés közben talán nem magas mércéket kellene felállítanunk magunkkal szemben? Ha azt mondja az ember: Ameddig ezt még nem értem el, az emberi nézetekhez igazodok és ezeknek megfelelően provokálom magam, akkor hát örökre egy ember marad.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Új-Zélandon, 1999. május 8.)
A Mester kihangsúlyozza, hogy mennyire fontos az emberi nézetek eltávolítása. Át kell törnünk az emberi felszínt:
„De nagyon nehéz áttörni és eltávolítani a megszerzett tudatosságot és gondolatokat, mert az éppenséggel pontosan művelés.” (Buddha-természet, Zhuán Fálun II.)
Fel kell adnunk az emberi ragaszkodásokat, hogy megtaláljuk az igazi énünket.
Ez az én jelenlegi megértésem. Kérlek, mutassatok rá nekem mindenre, ami nincs összhangban a Fával.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Some Thoughts on What an Attachment Is
Forrás: Aus Deutschland: Überlegungen zu „Was bedeutet eigentlich Anhaftung?“ | Falun Dafa - Minghui.org
* * *
tovább ...