Európából: Anyai szívem megszüntetése - az érzések elengedése

(de.minghui.org) Egy Olyan gyakorló vagyok, aki 2018-ban kapta meg a Fát.

Régen, amikor a gyermekeim kicsik voltak, olyan voltam, amit úgy is mondhatnánk, hogy túlságosan védelmező anya: figyelmes, gondoskodó és védelmező. A gyermekeim már felnőttek. Öt és fél évvel ezelőtt kaptam meg a Fát, amikor a gyermekeim már fiatal felnőttek voltak, de az anyai szívem még mindig egy átlagos anyáé maradt.

A kisebbik fiammal mindig is nagyon mély kapcsolatban voltunk egymással. Az elmúlt években nem találkoztunk túl gyakran, és a kevés találkozásunk alkalmával ő kimerülten érkezett a fárasztó munkája miatt, és kimerülten távozott. Az utóbbi időben egyre jobban zavart a viselkedése. Minden alkalommal, amikor találkoztunk, egyre nehezebbnek éreztem, amikor elment. Nem könnyű vele beszélgetni, ami számomra nehézséget okoz, mivel én egy egyszerű beszélgetőpartner vagyok. Idővel ez a hozzáállás bűntudatot keltett bennem vele szemben.

Az anyai ragaszkodásaim eltávolítása

Az elmúlt télen nem sokat hallottunk egymásról. Amikor először tudott szabadságot kivenni, valószínűleg túlságosan is örültem neki. Mivel bosszús volt, és éreztette velem a haragját, amikor hazament, mélyen megbántva éreztem magam. Rájöttem, hogy tényleg meg kell szabadulnom az anyai kötődéseimtől.

Azáltal, hogy őszinte gondolatokat küldtem, tanultam a Fát, és megosztottam a tapasztalataimat a gyakorlókkal, fokozatosan megnyugodtam. De tudtam, hogy az anyai szívem még mindig az a „kis szív”, amiről a Mester beszél - ez nem egy Dáfá-tanítvány együttérző szíve.

Nehézségek

A múlt héten a fiam hazajött néhány napra. Lerövidítettem a hétvégémet a nővéremnél, hogy egy kis időt tölthessek vele. De nem úgy alakult, ahogy elképzeltem.

Hirtelen megzavart a hallgatása, ami elszomorított és kétségbe ejtett. Amikor nem tett eleget a kéréseimnek, hirtelen elvesztettem a fejem, dühösen kiviharzottam a szobából, majd a házból. Úgy éreztem, hogy igazságtalanul bántak velem, kigúnyoltak, megaláztak és megvetettek. A délután nagy részében távol maradtam, és fájt a szívem. Utoljára akkor éreztem ilyen bánatot, amikor anyám hirtelen meghalt, és a szívem majd megszakadt.

Elmentem sétálni, de minden lépés nehéz volt - úgy éreztem, mintha több tonnát nyomnék. Egyszer csak sírva fakadtam, és nem tudtam abbahagyni a zokogást. Tudtam, hogy ez egy próbatétel, de úgy éreztem magam, mintha egy mosógép dobjában lennék, ami ide-oda kavarog.

A Mester szavai jutottak eszembe:

„Egy nap egy ember dolgozni megy. A cége gazdasági válságba kerül, több alkalmazott van, mint amennyi szükséges. Így átalakítják a munkahelyet, és szerződéses munkavállalókat alkalmaznak, a felesleges személyzetet pedig elbocsájtják. Ő is közéjük tartozik, hirtelen elveszti az állását. Milyen érzés ez? Nincs jövedelme, hogyan tud így megélni? Nincsenek más képességei sem. Letörve megy haza. Amikor hazaér, megtudja, hogy az idős szülője, aki a házában él, nagyon beteg. Sietve és izgatottan kórházba viszi, nagy fáradozások által pénzt kölcsönöz, és a szülő bekerül a kórházba. Aztán hazamegy, hogy összepakoljon néhány dolgot a szülőjének, de ahogy hazaér, már jön is az iskolai tanár, és azt mondja neki: „A fiad megsebesített valakit egy verekedés közben, siess, és nézd meg!” Miután ezt is elintézte, megint hazamegy. Alig ül le, máris cseng a telefon, azt mondják neki: „A feleségednek viszonya van valakivel.” Természetesen nem fogtok ilyen helyzetbe kerülni. A hétköznapi emberek nem tudnak ennyi szenvedést elviselni, és azt gondolják: „Minek élek még? Keresek egy kötelet és felakasztom magam – elegem van! Ideje, hogy véget vessek mindennek!” Azt mondom, hogy el kell viselned a szenvedést a szenvedésben, de természetesen nem feltétlenül kell ebben a formában megjelennie.” (Zhuán Fálun, 9. Előadás)

Mindazonáltal tudtam, hogy át kell mennem ezen a fajta halálon - ezen a fajta felszabaduláson, hogy valami nagyobbá születhessek.

Tudtam, hogy ez egy teszt, de mégsem tudtam megnyugodni. Szó szerint elöntött a csalódást okozó anyai szeretetem. És mégis, bár annyira fájt, mélyen legbelül el akartam engedni azokat a könnyeket, amelyek a fiamhoz való túlzott ragaszkodásom jelei voltak. Olyan volt, mint egy halálélmény, és a magam szintjén megértettem, mit jelent elengedni az élethez és a halálhoz való ragaszkodást. Rájöttem, hogy valahogy könnyebbnek tűnt elengedni a saját életemet, mint feladni ezt a mély kapcsolatot, ami a fiamhoz fűzött. Az ezt követő órákban és napokban elgondolkodtam ezen a kötődésen, és rájöttem, hogy kívül kerestem: Miért bánt velem ilyen rosszul a fiam?

Eszembe jutottak a Mester szavai az „Esszenciák a további haladásra I. rész”-ből:

„Szintek

A gonosz ember a féltékenység szülötte.

Önzőségből és dühből fakadóan panaszkodik a felé irányuló igazságtalanság ellen. A jóindulatú ember szíve könyörületes.

Elégedetlenkedés és gyűlölködés nélkül örömnek tekint minden megpróbáltatást. A megvilágosult embernek nincs semmilyen ragaszkodása.

Csendben figyeli az illúziók által összezavart világi embereket.”

Li Hongzhi 1995. szeptember 25.

Egy fiúról álmodoztam, ezért kifelé néztem, és csak magamra gondoltam, és arra, hogy neki mit kellene tennie, hogy jó fiú legyen.

Azt akartam, hogy a fiam ezt vagy azt tegye, vagy hogy így vagy úgy viselkedjen. Csak annyit kellett mondanom magamnak, hogy meg kell adnom neki a szabadságát, és nem szabad hagynom, hogy a viselkedése felzaklasson, ha szerintem az nem megfelelő. Kifelé néztem! Azokban a hónapokban, amikor megpróbáltam megszüntetni a fiamhoz való ragaszkodásomat, valahogy azt reméltem, hogy az őszinte gondolataim megváltoztatják őt, hogy „kommunikatívabb” és „szerethetőbb” lesz. Ehelyett magamba kellett volna néznem, és látnom kellett volna, hogy tőle kérek valamit, miközben magamtól nem kérek semmit sem. Ez lenne egy Dáfá-gyakorló hozzáállása?

A Mester verse Hong Yin I -ben segített, hogy jobban elfogadjam, ami velem történik:

„Falun Dafa

Művelés, léteznek utak, a szív az ösvény

A Dafa határtalan, a keserűség a hajó”

(1992. 07. 24.)

A rendszeres ismételgetés révén képes voltam felismerni, hogy a szenvedés a művelésem fejlődésének egyik elkerülhetetlen összetevője.

E fájdalmas esemény után két napig nehéz volt a szívem, és könnyen kicsordultak a könnyeim. De be kellett mennem dolgozni, ahol a kollégáim vidámnak és kiegyensúlyozottnak tartanak. Ezért erőt vettem magamon és mosolyogtam, mert nem akartam, hogy a kollégáim vagy a tanítványaim rossz véleménnyel legyenek a Dáfáról. Ez segített egyet hátra lépnem és stabilizálni a szívemet, mert nem akartam, hogy a mosolyom csak látszat legyen.

Egy kinyilatkoztatás

Egyik reggel, miután elvégeztük a gyakorlatokat a gyakorlócsoporttal, nem tudtam visszatartani a könnyeimet a Fá-tanulás alatt, és nem tudtam olvasni. Ennek ellenére hallgattam, ahogy gyakorlótársaim olvassák a Fát, ami segített egy kicsit visszatartani a könnyeimet. Amikor a gyakorlás után találkoztam a férjemmel, meglátta a vörös szemeimet, és megkérdezte, hogy mi bajom. Felfoghatatlan volt számomra, hogy nem értette, miért vagyok ilyen letört. Hirtelen az együttérzés hatalmas hulláma lett úrrá rajtam: a férjem nem érti, hogy mi történik, mert ő nem Dáfá-gyakorló. Ez az én felelősségem, mert Dáfá-tanítvány vagyok. Abban a pillanatban olyan volt, mintha hirtelen felfedték volna előttem az identitásomat: Nem vagyok... valaki felesége... valaki anyja... valakinek a lánya... Dáfá-tanítvány vagyok.

Micsoda kinyilatkoztatás! Mintha hirtelen kinyílt volna egy ajtó, és beengedte volna a fényt. Az a sötét tér, amelyben korábban tartózkodtam, megsemmisült.

A nehézség még nem ért véget

Én azonban még mindig mélyen gyökerező haragot tápláltam a fiam iránt. Tudtam, hogy el kell engednem a ragaszkodásomat. Többé már nem vagyok „közönséges anya”, elsősorban Dáfá-tanítvány vagyok, ezért nem tarthatom meg ezt a szenvedő szívet, amely csak kárt okoz.

Azon a viharos hétvégén a fiam azt mondta nekünk, hogy a következő vasárnap szeretne visszajönni anyák napjára. Egész héten ezen törtem a fejem, és nem tudtam nem haragudni rá, pedig tudtam, hogy ez nem helyes. Azt akartam, hogy fizessen meg azért, amit velem tett, még akkor is, ha elborzadtam a saját érzéseimtől. Tudtam, hogy az egyetlen megoldás a Fában rejlik. Ezért tanultam a Fát, és őszinte gondolatokat küldtem, hogy elpusztítsam az összes romlott tényezőt, amelyeknek egyetlen célja az volt, hogy elpusztítsanak engem és a körülöttem lévő embereket.

Hajthatatlanul befelé néztem. Még ha ronda és erőszakos is volt, amit láttam, szembe néztem vele, hogy eltávolítsam.

Egy újabb rendkívüli pillanat

Elérkezett a régóta várt és rettegett anyák napja. Megérkezett a fiam, és hirtelen minden rosszindulatú gondolat a bosszúról elszállt. Csak örültem, hogy láthatom, ő pedig teljesen kipihent volt. Egy nagyon nyugodt napot töltöttünk együtt, mindenféle feszültség nélkül. Nem arról volt szó, hogy erőt vettünk magunkon, nem, valami sokkal nagyobb dologról volt szó: olyan volt, mintha ez a gyötrelem meg sem történt volna!

Igen, pontosan így van!

A Zhuán Fálun-ban a Mester azt mondja:

„Azt mondjuk, hogy ha konfliktusba kerülsz, és hátrálsz egy lépést, akkor garantáltan új látvány tárul eléd.”

Épp most éltem át egy új csodát! Néhány nap alatt sikerült legyőznöm egy olyan nagy megpróbáltatást, amely leküzdhetetlennek tűnt, mintha lemondtam volna az életről és a halálról - és végül szinte olyan, mintha mi sem történt volna.

Végre rájöttem, hogy a befelé keresés a kulcs a fejlődéshez a művelésben. Nem egy varázspálcáról van szó, amely minden akadályt eltüntet, egyáltalán nem. Valami sokkal nagyobb és szentebb dologról van szó: arról, hogy nyitott, tiszta és könnyű szívvel nézzünk szembe a nehézségekkel, anélkül, hogy bármit is kihagynánk.

Nekünk, Dáfá-gyakorlóknak mindkettő megadatott: a felelősség és az a hihetetlen szerencse, hogy Dáfá-tanítványok lehetünk.

Köszönöm minden gyakorlótársamnak, akik minden nap segítenek és támogatnak. Tényleg egy testet alkotunk.

***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.

Forrás: Aus Europa: Mein übertriebenes Mutterherz beseitigen – Gefühle loslassen