(en.minghui.org) Sok gyakorló él takarékos életmódot. Nem akarnak pénzt költeni semmire.
A családom anyagi helyzete nem volt jó az első években, ezért nagyon szűkös költségvetésből éltünk. Nagyon tudatosan figyeltem a kiadásaimra, és minden fillérből a legtöbbet akartam kihozni. A férjem azonban nem tudta, hogyan kell okosan pénzt költeni, ezért mindig veszekedtünk emiatt.
A férjem mindig több élelmiszert vett, mint amennyire szükségünk volt. Például az emberek általában csak egy doboz tofut vesznek egyszerre, de ő általában egy rekesznyit vett. Amikor mondtam, hogy túl sokat vett, a maradékot kidobta.
Feldúltnak éreztem magam, és mindig vitatkoztam vele emiatt. Tudom, hogy gyakorló vagyok, ezért nem szabadna veszekednem vele. Tudtam, hogy művelnem kell magam. Tudtam, hogy a viselkedésem helytelen, de nem tudtam, hogy mi a ragaszkodásom. Azt gondoltam: „Nem vagyunk gazdagok, de a férjem nem tudja, hogyan kell bánni a pénzzel. Hogyan tudnánk így pénzt megtakarítani.” Hirtelen rájöttem, hogy az emberiség szemszögéből gondolkodom, és magamba kellene néznem.
Magamba néztem, és megkérdeztem magamtól, miért veszekszem mindig a férjemmel. Rájöttem, hogy volt egy olyan elképzelésem, hogy takarékoskodnia kellene, és meg kellene tanulnia, hogyan kell okosan költeni a pénzt. Úgy éreztem, csak akkor van igaza, ha megfelel az én nézeteimnek; biztosan téved, ha nem felel meg az én nézeteimnek. Rájöttem, hogy ez a nézet uralkodott rajtam. Gyakorlóként rájöttem, hogy a nézetek helyett a Fá szemszögéből kellene megvizsgálnom a dolgokat.
A Mester azt mondta:
„Mindenkinek megvan a saját sorsa, senki sem határozhatja meg ezt mások számára, ennél az is mindegy, hogy a rokonaid-e, talán a következő életben egészen más embereknek a rokonai, azonkívül az utolsó életben talán ő is másoknak a rokona volt. Ezért ez azt jelenti, hogy mindenkinek megvan a saját sorsa, ha te másokat erőszakkal egy bizonyos irányba akarsz vinni, akkor az bizonyosan balul üt ki, mert egy embernek az élete nem az emberek által, hanem istenségek által van elrendezve. Szintén akkor többé arról sem lehet szó, hogy te nekik ilyen és olyan sok nehézséget hagysz hátra, az ilyen dolgok már régen el lettek intézve.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencia közben Houstonban, 1996. október 12.)
A férjem nem gyakorló. Az élete már el van rendezve, beleértve azt is, hogy mennyi pénze lesz. Ez nem változna az én preferenciám és takarékos életmódom alapján. Az, hogy mennyi pénzünk van az életünkben, nem attól függ, hogy mennyire vagyunk takarékosak. Ez mind el volt rendezve és már az életünk része.
Rájöttem, hogy tévedtem. Azonban nem tudtam, hogyan javítsam ki magam. Még mindig kényelmetlenül éreztem magam, amikor láttam, hogy többet vásárolt, mint amennyire szükségünk volt. Úgy döntöttem, hogy kijavítom magam a Fával, és megszabadulok a pénzhez való ragaszkodásomtól.
Először is, abbahagytam a panaszkodást a férjemnek amiatt, hogy túl sokat fizet, vagy amikor többet vásárolt, mint amennyire szükségünk volt.
Egyik nap szokásához híven a férjem túl sok zöldséget vásárolt. Azt gondoltam magamban: „Ragaszkodom a pénzhez. Meg kell szabadulnom ettől a ragaszkodástól.” Megtartottam, amire szükségünk volt, a többit pedig odaadtam a szomszédoknak. Elkezdtem megosztani a felesleges élelmiszereinket a szomszédokkal, és megszüntettem a ragaszkodásomat.
Úgy tűnt, mintha a férjem hirtelen felébredt volna, és azt mondta: „Miért vettem annyi zöldséget! Nem tudjuk megenni őket. Nem pazarlás ez?” Ettől kezdve csak annyit vásárolt, amennyire szükségünk volt, és még engem is emlékeztetett, hogy ne vegyek túl sokat. Ez alatt a rövid idő alatt más emberként viselkedett. Rájöttem, hogy azért viselkedett így, hogy segítsen a xinxingemet javítani. Megváltozott, miután megszabadultam a ragaszkodásomtól.
A takarékosság hagyományos erény; a végletekbe való menés azonban emberi nézet. El kell távolítanunk a személyes veszteséghez és nyereséghez való ragaszkodásunkat, és könnyedén kell vennünk az önérdeket.
A Mester azt mondta:
„Az ember minden nézete egy akadály. Nekem semmi kifogásom sincs a virágzó sikerek ellen, amelyek a mai emberi társadalomban tűntek fel a fejlődés által, és szintén semmi kifogásom a tapasztalatok ellen, amiket az emberiség gyűjtött össze máig az emberi társadalomban a fejlődés által. De én mondom nektek, hogy ti művelők el kell engedjétek ezt a gondolataitokban. A normális hétköznapi emberek élhetnek ezekben a virágzó sikerekben és ezekben az emberi nézetekben. De művelőként ti el kell engedjétek ezeket az elsajátított nézeteket. Ez éppen az az alapelv, amiről én beszélek, éspedig, olyannyira amennyire csak lehetséges a hétköznapi embereknek megfelelve művelődni. Te a hétköznapi emberek között élsz, te pontosan úgy dolgozhatsz, mint a hétköznapi emberek, de az emberi nézeteket el kell engedd.” (Fá-magyarázat Észak-Amerika első Fá-konferenciáján, 1998. március 29 - 30)
A Mester azt mondta:
„Mert egy művelő nem fog olyan könnyen nézeteket kialakítani a hétköznapi emberek között, mindegyik dolognál a Fá lesz tekintve a legfontosabbnak, a rejtély a Fá által lesz megoldva, a hétköznapi emberek nézetei át lesznek törve, minden a Fá-val lesz megítélve. Kivéve hogy erősíti az őszinte gondolatokat és őrzi a Fá-t, anélkül hogy törekedne, végzi a dolgot a hétköznapi emberek között. Hogy ez megvalósul-e vagy sem, ahhoz nem ragaszkodik. Még kevésbé kellene nézetekkel rendelkezzen.” (A Fá-magyarázat a Fá-konferencián Ausztráliában, 1999. május 2. és 3.)
Meg kell értenünk ezt a Fá-alapelvet, amit a Mester tanított nekünk. Meg kell tennünk, amit a Mester kér, és ki kell törnünk emberi gondolkodásmódunkból.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Eliminating the Attachment to Frugality
* * *
tovább ...