(en.minghui.org) Minden Fálun Dáfá Világnapon a Minghui.org több száz üdvözletet tesz közzé, amelyet a gyakorlók küldtek a világ minden tájáról, hogy kifejezzék őszinte hálájukat Li Hongzhi mester, a Fálun Dáfá alapítója iránt. Az üdvözletek mellett olyan cikkeket is beküldenek, amelyek megerősítik, hogy a gyakorlóknak hogyan vált javukra a Dáfá gyakorlása, és megünneplik ezt a szent alkalmat.
Az egyik cikk, amelynek címe: „Szilárd meggyőződésem, hogy a művelés az egyetlen módja a megpróbáltatások leküzdésének” (My Firm Belief That Cultivation Is the Only Way to Overcome Tribulations), felkeltette a figyelmemet. Ez nem egy tipikus tapasztalatmegosztó cikk, amely a Minghui.org-on jelent meg. A művelés szempontjából ennek a gyakorlónak még sokat kell fejlődnie a xinxingjében és a Fá megértésében.
A szerző egy fiatalember, aki szemtanúja volt az üldöztetésnek, miközben felnőtt. A modern irányzatok befolyásolták, és többször is ingadozott, hogy gyakorolja-e a Fálun Dáfát. A legcsodálatosabb dolog vele kapcsolatban az, hogy amikor nem tapasztalta meg azt az egészségjavulást, ami sokakat vonzott a Dáfához, akkor is nagyra becsülte a gyakorlás lehetőségét, és hitt abban, hogy önmaga valódi művelése az egyetlen kiút egy megpróbáltatásból.
Véleményem szerint a Fálun Dáfá gyakorlása nem az egészség javításáról szól, hanem az egy „melléktermék”, miután az ember javítja a xinxingjét. Ez a Mester könyörületes áldása és bátorítása, miután a gyakorló kifejleszti a Dáfába vetett igaz hitét.
Valójában sok gyakorlót látok, aki úgy érzi, hogy a Fálun Dáfá gyakorlása ugyanaz, mint a „qigong-gyógyítás”, beleértve néhány olyan gyakorlót, aki modern tudományt tanult Nyugaton, és úgy érzi, hogy nagyon racionális.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy a Fá olvasása nem ugyanaz, mint a Fá befogadása vagy a Fá megszerzése. A gyakorlatok végzése a xinxing javítása nélkül nem ugyanaz, mint a művelés. Sok gyakorló azonban még mindig úgy gondolja, hogy „megérdemli” a jó egészség jutalmát, mert olvassa a Fát, és végzi a gyakorlatokat. Ez különösen igaz azokra, akik évekkel ezelőtt kezdték el a Dáfát, miközben gyógyulást kerestek a súlyos betegségeikre. Talán ez a fő oka annak, hogy a „betegségeik” kiújultak és megmaradtak, függetlenül attól, hogy hány órát tanulmányozták a Fát, vagy végezték a gyakorlatokat.
Másrészt, amikor a tényeket tisztázzuk a nem gyakorlók számára, az olyan példák, mint az egészség javulása vagy a feszült családi kapcsolat javulása, miután valaki elkezdte a Dáfát, könnyebben érthetők az emberek számára. Az általam említett cikk szerzője, még ha nem is tapasztalt drámai egészségjavulást saját maga, akkor is meg tudja osztani a megértését arról, hogy miért gyakorolja a Dáfát, vagy, hogy miről szól a Fálun Dáfá gyakorlása. Nem kellett kifejtenie a mélyreható alapelveket, de a Dáfában való spirituális művelés alapvető magyarázata még mindig vonzhatja az embereket a gyakorláshoz.
Bármilyen témáról is beszélünk, a legfontosabb dolog az, hogy a Dáfá művelését ne az áldás, a hírnév, a vagyon vagy a szeretet hajszolásának tekintsük. A művelés valódi lényege sokkal mélyebb, nem olyasmi, ami éppen szembetűnik.
Mi, gyakorlók, feltehetjük magunknak a kérdést: Miért létezünk? Miért műveljük magunkat? Mi a Fálun Dáfá? Miről szól az élet? Mi a gyakorlók küldetése és kötelessége? Ha a gyakorlók természetesnek veszik, hogy áldást kapnak, ha hisznek a Dáfában, akkor a megértésük túl sekélyes, és nem hisznek igazán.
Szeretnék megosztani egy történetet a Bibliából. Jób volt a leggazdagabb ember a maga idejében. Volt 7000 juha, 3000 tevéje, 500 igás ökre, 500 nőstény szamara, és sok szolgája és cselédje. Hét fia és három lánya is volt.
(8)Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.” (9)A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? (10)Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. (11)Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” (Szent István Társulati Biblia – Jób könyve – 1. fejezet)
De még azután is, hogy a Sátán elvette Jób gyermekeit, vagyonát, egészségét és hírnevét – mindazt, ami az embernek kedves, ez nem rendítette meg Jób Istenbe vetett hitét.
Egy másik kísérletben, hogy lesújtson Jóbra, a Sátán „Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. (8)Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát. (9)A felesége meg így beszélt hozzá: „Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent és halj meg!” (10)Ő azonban így válaszolt neki: „Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” (Szent István Társulati Biblia – Jób könyve – 2. fejezet)
Jób ezekről a szenvedésekről vitatkozott három barátjával, akik azért jöttek, hogy megvigasztalják. Bárhogyan is próbálták a barátai meggyőzni, Jób nem volt hajlandó átkozni Istent.
Több nagy megpróbáltatáson keresztül Jób hű maradt Istenhez.
(21)Így szólt: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Szent István Társulati Biblia – Jób könyve – 1. fejezet)
Isten forgószélben jelent meg, és ahelyett, hogy válaszolt volna Jób kérdéseire, a természet rejtelmeiről kérdezte őt. Jób felismerte saját jelentéktelenségét, és megértette, hogy az elszenvedett szenvedés is Isten akarata.
(28)Az embernek akkor csupán ennyit mondott: „Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.” (Szent István Társulati Biblia – Jób könyve – 28. fejezet)
Azt mondják, hogy ezután Jób gazdagabb életet élt, mint előtte, és 140 évig élt.
Ha egy szellemi művelő azt gondolja, hogy áldásokat érdemel, és abbahagyja a gyakorlást, ha nem kap áldásokat, az sekélyes, és nincs igazi hite. Ha az ember szíve az emberek között van, lehetetlen lehet megérteni az isteni elrendezéseket.
Aki nem tud alázatos maradni az isteni előtt, az nem hisz igazán az isteniben. Ha valaki csak az előnyökért és áldásokért gyakorolja a Fálun Dáfát, akkor fogalma sincs arról, hogy miről is szól a Dáfá. A művelő életének célja nem az, hogy tisztelje az őseit, vagy, hogy gazdag vagy híres legyen, hanem hogy visszatérjen az élet eredetéhez. A Fálun Dáfá-gyakorlóknak még nagyobb küldetésük van.
Amiben mi hiszünk, az a világegyetem igazsága, amely minden dolgot teremt és irányít; ahová vissza akarunk térni, az nem csak az a hely, ahonnan az életünk származik, hanem az igazi otthonunk is, miután a Fá megtisztított minket. Az, hogy az egyes gyakorlók milyen jól művelik magukat, számtalan élet jövőjét határozza meg.
A gyakorlók számára a „Miért létezünk?” mélyreható téma. Szerettem volna megosztani veletek a gondolataimat. Emlékezzünk arra, hogy valóban műveljük magunkat!
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: “Why Do We Exist?” – My Thoughts After Reading a World Falun Dafa Day Article
* * *
tovább ...