(de.minghui.org) Kangxi császár egész életében szorgalmas és körültekintő volt, és igyekezett jól kormányozni. Kiemelkedő bölcsességgel és előrelátással 61 évig kormányozta a Qing-dinasztiát. Ez idő alatt jóindulatú politikát folytatott, és jóindulatról gondoskodott az ország minden részében. Ez valóban olyan időszak volt, amikor az emberek békét és boldogságot élveztek, és az ország jólétben ragyogott.
Mint a késői kínai császárság legtehetségesebb és legjobb ítélőképességgel rendelkező uralkodója, Kangxi a gyermekei nevelésében is a legnagyobb gondossággal járt el. Ennek eredményeként a legtöbb fia és unokája magasan képzett volt mind az irodalomban, mind a katonai ügyekben.
Kangxi nevelési hagyományának folytatása érdekében fia, Yongzheng, aki császárként követte őt, egy könyvben, a Tingxun mottóban foglalta össze Kangxi mindennapi tanításait, amely a későbbi nemzedékeknek betekintést nyújtott Kangxi feddhetetlenségébe, valamint abba, ahogyan az országot és családja ügyeit vezette. Ennél láthatjuk, hogy milyen aprólékosan járt el a gyermekei nevelésében is.
A saját viselkedés kijavítása
Kangxi nagy jelentőséget tulajdonított a hercegek viselkedésének feddhetetlenségének, és elutasította, hogy a szülők túlságosan elkényeztessék gyermekeiket, mert ha egy gyermeket túlságosan elkényeztetnek, nemcsak étkezési zavarokban szenved, hanem a hideget és a meleget sem tudja elviselni, és végül felnőttként ésszerűtlenül fog viselkedni.
Kangxi maga is lemondott a dohányzásról és az alkoholról. „Ez nem azt jelenti, hogy nem tudom, hogyan kell dohányozni. Amikor fiatal voltam, még a nevelőanyám házában is elég sokat dohányoztam. Ha most megtiltom másoknak a dohányzást, hogyan dohányozhatnék én magam? Ezért soha többé nem fogok dohányozni” – mondta.
Eredetileg a bort az istenségek imádására, az idősek táplálására, a vendégek szórakoztatására és ajándékként szolgálták fel. Ezért nélkülözhetetlen. Teljesen tilos azonban önuralom nélkül hódolni az ivásnak. „Ihatok, de nem fogok inni, mert a legmélyebb meggyőződésből elutasítom az ivást. Általánosságban elmondható, hogy amikor az ember alkoholfüggő, az elméje összezavarodik, vagy megbetegszik. Az ivás nem tesz jót egy embernek… Ezért komolyan mondom nektek, hogy sohasem kellene engednetek az alkoholnak. Semmi sem árt jobban az egészségeteknek és az elméteknek, mint a mértéktelen ivás” – figyelmeztetett Kangxi.
Ami az ételt és a ruházatot illeti, Kangxi azt mondta, hogy „az embernek mindig elégedettnek kell lennie (azzal, amije már van)”. Azt mondta a gyermekeinek: „Bár én vagyok a császár, az egyetlen követelményem a ruháimmal szemben az, hogy megfelelően nézzenek ki, és jól álljanak rajtam. Bár nagy országok felett uralkodom, csak a szokásos napi étkezéseket tartom be, és minden étkezésnél csak egyféle húst igénylek, kivéve, ha jutalmakat ajánlok fel.”
Kangxi mindig példamutatással tanította a gyermekeit ahelyett, hogy alaptalan elméleteket mesélt volna.
Óva intette a hercegeit attól is, hogy káromló szavakat használjanak, mert amint ezt megteszik, elveszítik az erényüket. „Még ha mellékesen is mond az ember egy csúnya szót, a kár jelentős” – magyarázta nekik.
Ami a megjelenést illeti, Kangxi megkövetelte utódaitól, hogy „ne nézzenek hátra és ne hunyorogjanak, amikor járnak, állnak, ülnek vagy fekszenek”. A továbbiakban kifejtette, hogy a szem a lélek tükre. Ha valaki gyakran hunyorog, az embereknek az a benyomásuk, hogy nem tisztességes, és hiányzik belőle a feddhetetlenség.
Kangxi részletekbe menően tanította a gyermekeit, és megkövetelte, hogy erényesen és jóságosan cselekedjenek. „Ne gúnyolódj a fogyatékosokon”, „Soha ne állj egy nagy fa alá, ha erősen esik az eső és dörög” és „Viselkedj illedelmesen, ha távol vagy az otthonodtól”.
Gondoskodás a képzésről
Kangxi nagy figyelmet fordított a hercegek tudományos tanulmányaira. Személyesen választotta ki azokat a tanárokat, akik „érettek és okosak” voltak, „kiváló tudással” rendelkeztek, vagy ha nem is rendelkeztek mélyreható tudással, de jó jellemük volt, függetlenül attól, hogy a mandzsu vagy a han népcsoporthoz tartoztak. A Qianqing-palota délkeleti oldalán egy szobát is kialakított tanteremként, hogy jobban felügyelhesse és megfigyelhesse a tanulmányaikat.
Úgy vélte, hogy „az embernek már fiatal korától kezdve meg kell tanulnia jónak lenni”. A hercegeknek napfelkelte előtt kellett kelniük, és késő éjszakáig tanulniuk. Nem volt szabadnapjuk, és a kínai klasszikusok mellett kalligráfiát és festészetet, zenét, mértant, csillagászatot, lovaglást és íjászatot, úszást és lőfegyvereket tanultak, és így tovább.
Kangxi azon a nézeten volt, hogy a gyermekek természetüknél fogva tehetséges tanulók, ezért azzal az indokkal támogatta a korai oktatást, hogy az emberek már fiatal korban összpontosítani tudnának, és éles elmével rendelkeznének. Amikor felnőnek, a gondolataik szétszórtabbak lesznek. Arra is rámutatott, hogy „a tanulásnál az elvek megértése a legfontosabb. Ha megértették az elveket, tudni fogják, mi a teendő, és képesek lesznek megkülönböztetni az igazságot az igazságtalanságtól, valamint a jót a gonosztól”.
Manapság a Kínai Kommunista Párt (KKP) irányítása alatt álló kínai iskolákban a fiatalokat egyszerűen a pártkultúrával indoktrinálják, így a diákok már nem képesek önállóan gondolkodni. A hagyományos értékek ismerete nélkül a gyerekek hajlamosak az énközpontúságra és a szélsőségekbe esni. Elvesztették a legalapvetőbb képességüket, hogy felismerjék, mi a helyes és mi a helytelen, mi a jó és mi a rossz.
Kangxi rámutatott a régi versek, a klasszikusok és a történelem tanulmányozásának a fontosságára, és azt tanácsolta az utódainak, hogy ne olvassanak akármilyen kiadványt. „A kisgyermekeknek nem szabad megengedni, hogy regényeket olvassanak, mivel az ilyen könyvek többnyire céltalan zagyvaságok, és semmi érdemlegeset nem nyújtanak. Ha az emberek elolvassák őket, igaznak vehetik az olvasottakat, és azok, akik engedetlenek, még a viselkedésükben is ahhoz igazodnak.”
Amit leírt, nagyon hasonlít a mai helyzethez, amikor a gyerekek a képregények, rajzfilmek, videojátékok és így tovább rabjai.
Ami a képességek fejlesztését illeti, Kangxi ezzel az indokkal buzdította bátorságra és szorgalomra az utódait: „Ha valaki rendíthetetlen elszántsággal rendelkezik, bátor, szorgalmas és állhatatos, hogyan ne lehetne akkor sikeres?”
Kangxi módszere a fiatalok nevelésére nagyon sikeresnek bizonyult. Utódai között nemcsak olyan kiváló császárok voltak, mint Yongzheng és Qianlong, hanem számos művész, tudós, tábornok és lelkiismeretes tisztviselő is.
A saját szellem művelése
A jóság a legfontosabb dolog az ember számára. Kangxi úgy vélte, hogy amíg az ember jótetteket hajt végre, addig az ég megvédi. „A szívélyességgel való cselekvés a legfontosabb. A múlt bölcsei sok közmondást hagytak ránk, amely felszólítja az embereket, hogy legyenek barátságosak. Az istenségek és buddhák útmutatásai is azt célozzák meg, hogy jósággal vezessék az embereket. Ha az öt erkölcsi mérce szerint élsz, és jótetteknek szenteled magad, akkor az égiek megáldanak, és boldogsággal jutalmaznak.”
Kangxi a kitartás mellett is szót emelt: „Semmi sincs a világon, amit ne lehetne legyőzni. Viseld el egy ideig, aztán érezni fogod, hogy az semmi.”
Ő maga nagy kitartást tanúsított. Például még akkor sem használt legyezőket, amikor júniusban nagy hőség volt, és nem vette le a fejfedőjét.
Kangxi arra tanította a hercegeket, hogy mindig ellenőrizzék és javítsák ki a gondolataikat. Úgy hitte, hogy „minden gondolat, legyen az bármilyen apró, vagy az égi elveken, vagy az emberi vágyakon nyugszik”. Ezért „már a kezdetektől fogva el kell nyomni a rossz gondolatokat, hogy az érzelmek ne zavarjanak meg”.
És tovább: „Ha folyamatosan eltávolítod a rossz és önző gondolatokat és vágyakat, akkor a gondolataid összhangban lesznek a Daóval. Csak akkor élhetsz békében, ha az elmédet nem tartja rabszolgasorban a füled, a szemed, a szád és az orrod.
Csak egy pillanat kérdése egy rossz és egy jó gondolat között. Azonnal tudni fogod, hogy egy gondolat őszinte-e, és képes leszel kijavítani azt, ami nem helyes. Ezen a módon nem fogsz túlságosan eltávolodni a Daótól.”
Az őszinte hit megőrzése
Ma sok ember imádja az istenségeket és buddhákat, hogy áldást kapjon, szerencsétlenséget kerüljön el, megpróbáltatásokon menjen át, gazdag legyen, fia szülessen és így tovább.
De több száz évvel ezelőtt Kangxi figyelmeztette az utódait: „Az ok, amiért istenségeket imádunk, nem az, hogy szerencsét keressünk vagy elkerüljük a szerencsétlenséget, hanem hogy megőrizzük a saját őszinteségérzetünket… Amióta gyermekként trónra léptem, mindig nagyon őszinte és becsületes voltam, amikor az istenségeknek és buddháknak ajánlottam fel áldozatot.
Akinek jó gondolatai vannak, azt a menny megáldja, és jó dolgokkal jutalmazza. Manapság az emberek rózsafüzéreket morzsolgatnak, miközben a Buddha nevét ismételgetik, mert jótetteket akarnak véghez vinni. De mi értelme van az imagyöngyök számolásának, ha nem távolítják el a rossz gondolatokat? Az istenségek és buddhák imádatának a legmélyebb belső meggyőződésből kell fakadnia.”
Utószó
Kangxi császár a szívében bölcs volt, a közéletben pedig császár. Rendkívüli bölcsességével és a hagyományos kultúra mély megértésével már fiatal korában elkezdte utódai nevelését, elvekre tanította meg őket, hogy kijavítsák az elméjüket, készségekkel nemesítette és testileg erősítette őket. Személyesen használta a hagyományos kínai oktatási módszereket, a gyakorlatba ültette és Kína isteni ihletésű kultúrájába építette be őket.
A Tingxun mottó valóban mély inspirációt nyújt a hagyományos nevelés elveinek az újraélesztéséhez.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: How Emperor Kangxi Educated His Children
Forrás: Wie Kaiser Kangxi seine Kinder erzog
* * *
tovább ...