(en.minghui.org) Kínában az ősi időkben gyakran emlegették azt a mondást, hogy „a szívben minden gondolat ismert az ég és a föld által”, hogy emlékeztessék az embereket arra, hogy a jónak és a gonoszságnak megvannak a maguk igazságos következményei.
Még egy apró, jelentéktelennek tűnő gondolat is bizonyos eredményekhez vezet az életben.
A Yungang barlangok Datong városában, Shanxi tartományban, Kínában
A kétszínűség az, amit az istenek a leginkább visszataszítónak találnak
Wang Yongyu egy konfuciánus tudós volt Yizhou-ból a Ming-dinasztia idején. Becsületes, szűkszavú ember volt, az istenek és Buddhák odaadó híve.
Wangnak volt két osztálytársa, Yu Lin és Zhou Ji. A felszínen Yu egy kifinomult úriember és engedelmes fiú volt, aki mindig is egy erényes úriembernek tartotta magát. Zhou viszont a leggyengébb jelöltnek számított a birodalmi vizsgán, és az esszéi sem voltak kiemelkedőek. Így amikor Zhou a tartományi vizsgán megszerezte az első helyet, mindenki meglepődött.
Egyik nap Wang álmában látott egy istenséget és megkérdezte őt, hogy milyen kilátásai vannak Yunak a birodalmi vizsgán. Az istenség azt mondta neki, hogy Yu nem lesz sikeres, mert a szívében mindig másokat kritizál, még ha a felszínen udvariasan is viselkedik. Tehát bár Yu látszólag jól viselkedett, a szíve mélyén valójában nem sok kedvesség lakozott.
Az istenség azt is elmondta Wangnak, hogy Yu ilyen volt a szüleivel is. A felszínen engedelmes volt velük, de a szívében közömbös volt irántuk. Ezenkívül szívesen beszélt durván másokról a hátuk mögött, miközben mindig erényes úriembernek tettette magát.
Az istenség elmondta, hogy az ilyen embereket, akik álnokok és képmutatók, az istenek a leginkább megvetik. Ezért Yut megbünteti az ég, és meg fog bukni a birodalmi vizsgán.
Az ősök jó cselekedetei áldásokat hoznak az utódaiknak
Wang megkérdezte az istenséget Zhou sikeres vizsgájáról is. Az istenség elmondta neki, hogy Zhou nagyapja és az apja szintén tisztviselő volt, de soha nem sértették meg a törvényt személyes haszonszerzés céljából, és nem viselkedtek illetlenül a nőkkel. A Zhou család mindhárom generációja tisztességesen viselkedett, és soha nem használtak ki másokat.
Ezenkívül, a dédnagyapja írta meg a Bai Ren Shuo-t (A türelmesség 100 formájáról), hogy megtanítsa az embereket a kedvességre, és ez a tanítás sok embert inspirált. Erényes tetteinek köszönhetően a leszármazottai több mint 60 éven át élvezték az áldásokat.
„Bár kevesen vannak tisztában az erényes tetteikkel, egy istenség ismer minden részletet. Ezért a dédapját megjutalmazták, és a Zhou családot három nemzedéken át gazdagsággal áldották meg” – magyarázta az istenség. „Zhou sikeres birodalmi vizsgája csak a kezdete minden jól megérdemelt áldásának!”
Wang ezután megkérdezte az istenséget a saját jövőjéről.
„Amíg a gondolataid, a szavaid és a tetteid jók és kedvesek, addig természetesen fényes jövő vár rád; ha a gondolataid, a szavaid és a tetteid rosszak és gonoszak, akkor biztosan veszélyes jövő vár rád” - mondta neki az istenség.
Wang emlékezett arra, amit az istenség mondott neki, és igyekezett jó emberré válni. Mint kiderült, nagyon sikeres volt a birodalmi vizsgán, Yu pedig valóban megbukott. Ahogy a mondás tartja, „ki mint vet, úgy arat”.
Li Jue, egy átlagos polgár erényes élete révén halhatatlanná vált
Li Jue egy üzlet tulajdonosa volt, aki a Tang-dinasztia idején egy gabonaértékesítő raktárat vezetett. Egyenes és szorgalmas ember volt, aki mindig eleget tett a kötelezettségeinek. A gabonaboltot eredetileg az apja vezette. Amikor tizenöt éves korában az apja üzleti ügyben elutazott a városból, átadta Li Juenak a boltot.
Annak ellenére, hogy Li volt az üzlet főnöke, mindig megengedte az ügyfeleinek, hogy maguk mérjék le a gabonát. Li ragaszkodott ehhez a gyakorlathoz, függetlenül a gabona piaci árának ingadozásától.
Gabonamérő eszköz az ókori Kínában
Ráadásul minden egyes eladásból csak két fillér nyereséget vett el a család fenntartására. Ennek ellenére a család mindig jól el volt látva élelemmel és ruházattal is.
Li apja csodálkozott, hogy a fia milyen jól vezette az üzletet. „Általában a gabonaboltok mindig egy nagyobb mérődobozt használnak, amikor készletet vásárolnak, és egy kisebbet, amikor eladnak. Én mindig ugyanolyan méretű dobozt használok, akár vásárolok, akár eladok. Ez már önmagában nagyon tisztességes gyakorlat” - mondta az édesapa. „De te még azt is megengeded, hogy az emberek maguk mérjenek. Te jobb vagy nálam. Csak nagyon kevés hasznot veszel el, és mégis kényelmesen él a családunk. Ez azt mutatja, hogy az isteni világban mindent látnak, és te a védelmük alatt állsz.”
Volt egy Li Jue nevű udvari tisztviselő, aki a Tang-dinasztia idején Wenzong császár és Wuzong császár uralkodása alatt miniszterelnökként szolgált. Később pedig Huainan Jiedu követévé nevezték ki. Amikor a közemberként élő Li Jue meghallotta, hogy Jiedu új követét is Li Jue-nak hívják, a nevét Li Kuanra változtatta.
Egy éjszaka a miniszterelnök (egyben Jiedu követe), Li Jue egy álmot látott, amelyben a Huayang-barlangba ment, ahol sorban nyíló virágok és gyönyörű pavilonok vették körül. Sétált egyet közöttük, és egy pavilonhoz ért, ahol egy sima kőfalat látott, amelybe három arany betű volt vésve: „Xian Ren Bang” (Halhatatlanok listája). Látta, hogy a saját neve is rajta van a listán.
A miniszterelnök azt gondolta magában: „Kiemelkedő hivatalos pozíciót kaptam, bőséges érdemekkel és erényekkel rendelkezem. Most már valóban a halhatatlanok közé tartozom!”
Ahogy egyre izgatottabb lett attól, amit látott, két tündérfiú jött elő a kőfal mögül, és azt mondták: „Ez a Li Jue nem te vagy, hanem egy közember Jiangyangban, aki a te fennhatóságod alatt áll.”
Amikor Li Jue másnap felébredt, elindult, hogy meglátogassa a másik Li Juet, és végül megtalálta azt a Li Kuant, akit korábban Li Juenak hívtak.
A miniszterelnök egy szép hintót küldött, hogy meghívja a másik Li Juet a rezidenciájára, és gondoskodott róla, hogy egy csendes, spirituális gyakorlásra szánt szobában pihenhessen. Ezután megfürdött, mielőtt hivatalosan találkozott Li Jueval, és taoista testvérnek szólította őt. Az egész családját utasította, hogy tiszteletteljesen szolgálják Li Juet, valamint reggel és este is tisztelettel adózzanak neki.
A miniszterelnök mesteréül választotta Li Juet, egy átlagpolgárt
Li Jue, a közember ekkor már a hetvenes éveiben járt, ám a megjelenése még mindig vonzó és méltóságteljes volt. Egy láb hosszú szakálla fehér volt és elbűvölő.
A kivételesen udvarias bánásmód, amelyben a miniszterelnök családja részesítette, a városlakókat is ámulatba ejtette.
„Ő csak egy gabona üzlet tulajdonosa. Mi olyan különleges ebben?” - mondta az egyik.
„Igen, egy gabonaboltot vezetni nem különleges dolog, de Li Jue egy igazán nagyszerű ember!” - vágott vissza egy másik.
Több mint egy hónap telt el. Majd egy nap Li miniszterelnök megkérdezte Li Juetól: „Feltehetek neked egy kérdést? Miféle taoizmust gyakorolsz te minden nap, és milyen elixírt szedsz?”
Elmesélte Li Juenak, hogy egyik éjjel volt egy álma, és látta a nevét a halhatatlanok listáján. „Ezért hívtalak meg a rezidenciámra, és kezeltelek úgy, mint a mesterem. Őszintén remélem, hogy megtanulhatom tőled a taoizmust” – vallotta be a miniszterelnök.
„Nem tudok semmit a taoizmusról, és soha nem vettem be semmilyen elixírt” – mondta Li Jue a miniszterelnöknek, de a miniszterelnök nem hitt neki, és könyörgött Li Juenak, hogy tanítsa őt.
Végül Li Jue elmondta a miniszterelnöknek, hogy ő csak egy bolttulajdonos, és elmesélte neki, hogyan vezette az üzletét.
Végül a miniszterelnök megértette, miért szerepel Li Jue neve a halhatatlanok listáján.
„Annyi évig hagytad, hogy az ügyfeleid maguk mérjék le, amit vettek vagy eladtak. Ez apró dolognak tűnik, de nagyon nehéz ezt folyamatosan megcsinálni, és ez nem olyasmi, amit az átlagemberek meg tudnak tenni. Az a sok erény, amelyet ebből felhalmoztál, egyedülálló!” - mondta.
A miniszterelnök azt is elmondta Li Juenak, hogy mit tanult ebből a tapasztalatból.
„Minden, ami ezen a világon történik, minden étel, amit valaki elfogyaszt, vagy minden pihenő, amit az ember beiktat, ismert az ég előtt. Amíg valaki erényeket halmoz fel, még ha jelentéktelen is a származása, az istenek védelmezni fogják, és a nevét a halhatatlanok közé sorolják. Az isteni világ emlékezteti az embereket arra, hogyan kell viselkedniük!”
A helyiek ámulatba ejtőnek találták, hogy a miniszterelnök milyen udvariasan és tisztelettudóan bánt Li Jueval. Amikor Li Jue 100 éves lett, még mindig egészségesnek és könnyednek tűnt. Három nappal azután, hogy elhunyt felemelkedett a mennybe, és halhatatlanná vált.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Every Thought Is Known to Heaven and Earth
* * *
tovább ...