(en.minghui.org) Volt egyszer egy fiatalember, aki egyik útja során egy fekete cicára bukkant. A cica megkedvelte őt, és mindenhová követte, és a fiatalember is megszerette a cicát. Úgy vélte, hogy a cica Isten ajándéka, ezért hazavitte, és nagyon jól gondját viselte. Ez a fiatalember később sokféle áldásban részesült.
Egy másik macska-történet, szintén a modern időkben, másképp alakult. Egy fekete macska átfutott az úton egy értékesítési vezető előtt, aki éppen egy ügyféllel akart egy üzletet megbeszélni. A férfi azt gondolta, hogy ez rossz előjel, és lemondta a találkozót. Az ügyfél megbízhatatlannak tartotta, és ennek következtében az értékesítési vezető elvesztett egy nagyon jó üzletet.
Minden kultúrában vannak úgynevezett jó és rossz előjelek. Az ázsiaiak úgy vélik, hogy a szokatlanul szép felhők, hullócsillagok vagy az otthonuk körül fészkelő fecskék jó előjelek; míg a vonyító kutyák vagy a hatalmas rovarrajok valami rosszat jeleznek.
A nyugatiak szerint a négylevelű lóhere és a szivárvány szerencsét hoz, míg a zajos szarkákkal való találkozás vagy a tükör összetörése rossz előjelnek számít. Az emberek általában jól érzik magukat, és várják, hogy valami jó történjen, ha jó előjelek mutatkoznak, és félelmet vagy szorongást érezhetnek, ha rossz előjelet látnak.
Hogyan tekintettek az ősi kínaiak a jó és rossz előjelekre?
„A démonok nem ellenfelei az erényes embereknek”
A régiek úgy hitték, hogy az előjelek a menny által adott jó és rossz célzások, és igyekeztek pozitívan kezelni őket, függetlenül attól, hogy valami jót vagy rosszat vetítettek előre.
A Történelmi feljegyzések – Yin Benji és Kongzi Jiayu (Konfuciusz és tanítványai mondásait tartalmazó könyv) szerint Yong császár uralkodása alatt a Shang-dinasztia hanyatlásnak indult. A vazallus államok kezdték semmibe venni az uralkodót, és nem hódoltak be a központi kormánynak.
Yong császárt halála után öccse, Tai Wu követte a trónon, mint a Shang-dinasztia kilencedik királya. Miután az új király kinevezte Yizhit miniszterelnökké, valami nagyon furcsa dolog történt: Egyik napról a másikra egy eperfa és egy papír eperfa nőtt a palota csarnokában. Tai Wu megrémült, azt hitte, hogy ez rossz előjel. Megkérdezte Yizhit, hogy mit jelent ez.
„Úgy hallottam, hogy a démonok nem ellenfelei az erényes embereknek” – mondta Yizhi. „Felség, talán szeretnék ellenőrizni, hogy van-e olyan hely, ahol elmaradásban vagy. Remélem, továbbra is ápolni fogod az erényedet.”
Tai Wu követte Yizhi tanácsát, és gondosan ápolta az erényét. Tanulmányozta a korábbi uralkodók kormányzási módszereit, és olyan intézkedéseket hozott, amelyekkel javította a nép jólétét. A furcsa fák fokozatosan elszáradtak és eltűntek.
Három évvel az uralkodása kezdete után 16 távoli állam küldött követeket, hogy tiszteletüket fejezzék ki Shangnak, mert tisztelték az erkölcsi normáit. A Shang-dinasztia ismét virágzott, és a vazallus államok ismét alávetették magukat a Shang-udvarnak. Mivel újjáélesztette a Shang-dinasztiát, Tai Wut halála után a „Zhongzong" (azaz „Középső Ős”) címmel tüntették ki.
Erény és érdem által szerzett hivatalos kinevezések és címek
Wu Ding [Kr. e. 1250–1192] a Shang-dinasztia 22. királya volt. A Történelmi feljegyzések – Yin Benji szerint azon a napon, amikor Wu Ding áldozati szertartásokat végzett őse, Cheng Tang tiszteletére, egy fácán szállt le az egyik szertartási edényre, és kukorékolni kezdett. Wu Ding elborzadt, mivel ezt rossz előjelnek vette.
Legidősebb fia, Zu Ji, az akkori trónörökös megnyugtatta apját: „Felségednek nem kell aggódnia emiatt. Csak kezelje megfelelően az államügyeket, és minden rendben lesz.”
„Amikor az istenek a földi embereket vizsgálják, arra összpontosítanak, hogy azok betartják-e az erkölcsi normákat, vagy sem. Az élettartamunk, amelyet a menny adományoz nekünk, lehet hosszú vagy rövid. A korai halált nem a menny okozza – egyes emberek saját maguk teszik tönkre az életüket a saját helytelen viselkedésükkel” – folytatta Zu Ji a magyarázatot. „Az erkölcsi normákkal szembeszálló és a bűneiket beismerni nem hajlandó embereket a menny megbünteti, hogy helyrehozzák a viselkedésüket.”
Emlékeztette apját is: „Felséged örökölte a trónt, de kérem, tisztelje az embereket, hiszen ők mind a menny emberei. Felségednek is gyakran kell áldozatot bemutatnia, de tartózkodnia kell a túlzott szertartásoktól.”
Wu Ding megfogadta Zu Ji tanácsát, és igyekezett javítani a politikán és előmozdítani a jóindulatú kormányzást. Megreformálta a kinevezési rendszert is, és bevezette azt a politikát, hogy a hivatali pozíciókat nem szabad az asztal alatt felajánlani, hanem tehetség és képesség alapján kell odaítélni, és hogy a címeket nem azoknak kell odaítélni, akik gonosztetteket követnek el, hanem azoknak, akik erényesek és tehetségesek.
Ez a politika megszüntette a régi nemesség kiváltságait, és elfojtotta az északi nomád etnikai törzsek, például a Tu Fang, a She Fang, a Bao Fang, a Gui Fang és a Qiang Fang betolakodását. A királyságban mindenki békében és elégedetten élt és dolgozott.
A Shang-dinasztia ismét virágzott a történelemben „Wu Ding virágzó korszakaként” ismert időszakban.
Az ember sorsa a saját viselkedése alapján dől el
A Kongzi Jiayu (Konfuciusz és tanítványai mondásai) szerint Ai, Lu hercege egyszer megkérdezte Konfuciuszt: „Úgy hiszem, hogy egy állam sorsát a menny határozza meg, nem az emberek. Igazam van?”
„Az ember sorsa saját magától függ!” – válaszolta Konfuciusz. „A természeti katasztrófák nem a legmeghatározóbbak.”
Ezután egy példát hozott: „A múltban, Zhou, Yin királya idejében egy apró veréb egy nagy madarat keltett ki a város tornyában. Egy jós azt mondta, hogy egy ilyen jelenség biztosíték arra, hogy az állam biztosan virágozni fog. Egy ilyen »szerencsés előjelben« bízva Zhou király figyelmen kívül hagyta az állami ügyeket, és rendkívül kegyetlen és irracionális lett, ami végül Shang pusztulásához vezetett.
Ez azt mutatta, hogy mivel a menny útja ellen cselekedett, ami rendkívüli áldás lehetett volna, az katasztrófává változott” – folytatta Konfuciusz.
„Tai Wu uralkodása alatt [a fent említett] rossz előjel következett be, és ő megrémült. Mivel azonban ápolta az erényét és jóindulatú kormányzást folytatott, a szerencsétlenségek áldásokká változtak. Ezért a természeti katasztrófák csak figyelmeztetések a menny részéről a hatalmon lévők számára. Nem tudják legyőzni a jóindulatú kormányzást, és nem érnek fel a jótettekkel.”
Epilógus
Gyakran gondoljuk, hogy az ókoriak babonásak voltak, de valójában az ókoriak az ismeretlent félelemmel és megfontolt óvatossággal szemlélték. Hittek abban, hogy az erény ápolásával és a jó cselekedetekkel az ismeretlen jövővel szemben a szerencsétlenségek áldássá változtathatók.
Az elmúlt években világszerte természeti és ember okozta katasztrófák történnek. Csak 2023 januárjában Kínában hóviharok és lavinák pusztítottak a rendkívül alacsony hőmérséklet miatt, 10 négyes vagy annál nagyobb erősségű földrengés és 24 bozóttűz pusztított – ezek halálos áldozatokat, sérülteket és terméskárokat okoztak.
A természeti katasztrófák a rajtunk kívül álló erők figyelmeztetése. A hatalmon lévők számára bölcs dolog, ha tanulnak a régiektől, és tisztelettudóbb és alázatosabb hozzáállást tanúsítanak a természeti katasztrófákhoz. Gyakorolniuk kellene az erényt, és jóindulattal kellene bánniuk az emberekkel ahelyett, hogy ártanak nekik és hagyják őket szenvedni.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges
Forrás: Good and Bad Omens
* * *
tovább ...