Az irigységről

(en.minghui.org) A legtöbb gyakorló valószínűleg felismeri magában az irigységet, amikor úgy látja, hogy mások bizonyos tekintetben jobban teljesítenek nála, például jobban néznek ki, vagy tekintélyes munkájuk vagy társadalmi státuszuk van.

A Fálun Dáfá művelőiként mindannyian megértjük azt az elvet, hogy az ember életét az határozza meg, hogy mennyi karmát és erényt birtokol. Így általában könnyű számunkra ébernek lenni, amikor ilyen féltékenység alakul ki bennünk. Azonban tudatára ébredtem az irigység egy másik fajtájának, amely akkor alakult ki bennem, amikor lenéztem azokat az embereket, akiket alacsonyabb rendűnek tartottam magamnál.

A munkahelyemen például a büfénk ingyenes ebédet biztosított. Észrevettem, hogy néhány kolléga desszerteket és süteményeket visz haza. Mindig is megvetettem őket ezért, és úgy gondoltam, hogy a xinxing szintjük alacsony, és hogy annyira kapzsik.

De amikor később magamba néztem, megláttam magamban az irigységet. Azért nem vittem haza az ételt, mert próbáltam követni a Dáfá elvét, hogy jó ember legyek. De amikor hazavitték az „ingyen ételt” anélkül, hogy az elvek „visszafogták” volna őket, úgy éreztem, mintha veszteséget szenvedtem volna. Azt kívántam, hogy a büfé munkatársai lépjenek közbe, és akadályozzák meg őket ebben. Irigységem keveredett az önérdekhez és az ételhez való ragaszkodásommal.

Amikor egyes kollégákat bizonyos vezetőkkel való kapcsolataik miatt előléptettek, vagy amikor könnyebb munkaterhelésű pozícióba kerültek, megvetettem őket. Bár a könnyebb munkaterhelésük semmilyen módon nem befolyásolta a munkámat, úgy gondoltam, hogy lusták, és nem törekedtek arra, hogy jobban teljesítsenek.

Néha panaszkodtam bizonyos vezetőkre, mert gyenge képességekkel rendelkeztek, és úgy éreztem, hogy nem érdemlik meg, hogy abban a pozícióban legyenek. Valójában azonban a szívemben az történt, hogy irigy voltam rájuk, amiért kemény munka nélkül kapták meg a pozíciójukat. Tudat alatt megkérdőjeleztem, hogy miért lehet ilyen alkalmatlan embereknek ilyen könnyű életük.

A Mester azt mondja:

„Hadd mondjam el ezt az igazságot – az igazságot, amit az emberek képtelenek felfogni: talán azt hiszed, hogy mindenben jó vagy, de ez nincs benne a sorsodban, míg a másik személy semmiben sem jó, de ez áll a sorsában, ezért kapja meg ő a vezetői beosztást.” (Zhuán Fálun - 7. előadás)

Eszembe jutott egy történet, amit egyszer olvastam. Egy favágó és egy pásztor találkozott egy nap az erdőben. Élvezték egymás társaságát, és egész nap beszélgettek. Alkonyatkor a pásztor jóllakott nyájjal ment haza, de a favágó üres kézzel és anélkül, hogy bármit is elért volna aznap.

Úgy érzem, hogy amikor a saját féltékenységünk csapdájába esünk, akkor a favágóhoz hasonlóan elvesztegetjük értékes időnket. Körbe-körbe járunk anélkül, hogy előre lépnénk a művelődésben.

Az irigység valódi anyag, amely kötélként köt le minket, és az átlagemberek szintjére szorít. Minél erősebb az irigységünk, annál nehezebb a testünk, és annál nehezebb számunkra a Három Birodalom elhagyása.

Néha azt is észrevettem, hogy a gyakorlótársak féltékenyek egymásra. Nem ezt kellene tennünk. Nem mintha versenyeznénk egymással, hogy előrébb jussunk. Li Mester azt akarja, hogy mindannyian jól műveljük magunkat, és a jövőben elérjük a beteljesülést. Támogatnunk kellene egymást, és segítenünk kellene egymást, hogy gyorsabban fejlődjünk.

A Mester világosan megmondta nekünk:

„Van egy szabály: ha valaki nem mond le az irigységről a művelésében, akkor nem érheti el a zhengguot – egyáltalán nem.” (Zhuán Fálun - 7. előadás)

Remélem, hogy mindannyian megértjük az irigység különféle formáit, és odafigyelünk magunkra.

***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.

Forrás: On Jealousy