(de.minghui.org) A kínai rezsim november 30-án gyászjelentésben ismertette a Kínai Kommunista Párt (KKP) egykori vezetőjének, Jiang Zeminnek (Csiang Cö-min) a halálát.
Ebben azt írják, hogy Jiang a kommunista Kína kiemelkedő vezetője volt. Néhány alapvető tényt azonban nem említenek meg róla. Például azért került a csúcsra, mert 1989-ben aktív szerepet játszott a demokratikus diákmozgalom leverésében. Azzal elárulta Kínát, hogy földet engedett át Oroszországnak, korrupt állammá tette Kínát, és aláásta Kína erkölcsi alapjait azzal, hogy elrendelte a Fálun Dáfá üldözését és leverését.
Jiang átírta a történelmet
Jiang Shijun, Jiang Zemin apja, két áruló szervezethez tartozott: a „Békés Nemzeti Megmentés” és a „Nanjin megőrzésének Ideiglenes Bizottsága”. Később, 1940 novemberében csatlakozott Wang Jingwei kormányához a Jiangsu tartománybeli Nanjing városában – egy áruló bábkormányhoz a japán megszállás alatt. A 2005-ben megjelent Anything for Power: The Real Story of China's Jiang Zemin (Bármit a hatalomért: Kína Jiang Zeminjének valódi története) című könyv szerint Jiang Shijun a Wang-kormány Propagandaminisztériumának a miniszterhelyettese volt; emellett vezető tagja volt ezen intézmény szerkesztőbizottságának is. Más árulókkal, például a hírhedt íróval, Hu Lanchenggel együtt Jiang Shijun számos kitüntetést kapott a megszálló japánoktól a „kiemelkedő” teljesítményéért.
Jiang Shijun nagy elvárásokat támasztott fiával, Jiang Zeminnel szemben, és elküldte őt a „Nanjing University Young Leaders Training Session”-ra („Nanjing Egyetem Fiatal Vezetők Képzésére”), amely a bábkormány ügynökeinek speciális képzési intézménye volt. A képzést Nanjing Központi Egyetem néven tartották, így Jiang Zemin és más kiképzett különleges ügynökök ténylegesen felvételt nyertek a Központi Egyetemre.
Mivel a megszálló japán hadsereg később monopolizálta a bábkormány ópiumüzletét, Jiang Shijun és a Propagandaminisztérium más tisztviselői 1943-ban diáktüntetéseket szerveztek a japánok által ellenőrzött ópiumüzlet ellen. Ezeket az akciókat fia, Jiang Zemin vezette.
A KKP sohasem ismerte el nyíltan, hogy Jiang Zemin „áruló családból” származik, és részt vett a különleges ügynökök kiképzésében. 2005-ben, amikor megbízta Robert Lawrence Kuhn amerikai befektetési bankárt és írót, hogy írja meg az életrajzát, Jiang megváltoztatta a történetnek ezt a részét, és azt állította, hogy 1943-ban csatlakozott a KKP által vezetett földalatti diákmozgalmakhoz.
Jiang egy másik információt is meghamisított, azt állítva, hogy 13 éves korában nagybátyja, Jiang Shangqing, a KKP tagja örökbe fogadta. Kevesen tudják, hogy Jiang Shangqing ekkor már halott volt, mégis ennek az „örökbefogadási” hazugságnak sikerült elkendőznie Jiang Zemin származását.
Kína elárulása a KGB különleges ügynökeként
Miután a KKP 1949-ben átvette a hatalmat, Jiang Zemin mérnök lett. Azzal a hazugsággal, hogy ő a háborús hős, Jiang Shangqing árva fia, sikerült eljutnia Jiang Shangqing beosztottjához, Wang Daohanhoz, aki segített neki felemelkedni a KKP hatalmi hierarchiájában.
Jiang Zemin mindazonáltal egyre újra irritációt okozott. Amikor 1955-ben tizenkét társával együtt Moszkvába küldték kiképzésre, zenélt, dalokat énekelt és vicceket mesélt, hogy felhívja magára a figyelmet. A szovjet titkosszolgálat, a KGB érdeklődött iránta. Amikor a szovjet Vörös Hadsereg 1945-ben bevonult Kínába, hogy legyőzze a japánokat, teljes körű aktákat talált a japánbarát különleges ügynökök tevékenységéről, beleértve a „Nanjing Egyetem Fiatal Vezetők Képzésére” vonatkozó aktákat is. Miután a KGB rájött, hogy Jiang Zemin a hírhedt áruló Jiang Shijun fia, és személyesen a japánok különleges ügynöke volt abban az időben, egy Klava nevű titkos szeretőt bízott meg Jiang Zemin elcsábításával.
Ahogy az várható volt, Jiang beleesett a csapdába, mire megjelentek a KGB ügynökei. Megígérték Jiangnak, hogy titokban tartják áruló múltját és a Klavával való viszonyát, de egy feltétellel, nevezetesen, „hogy Jiang csatlakozik a KGB távol-keleti irodájához, és információkat gyűjt a Szovjetunióban élő kínai diákokról, valamint bizonyos információkat szolgáltat Kínáról” – olvasható a Bármit a hatalomért: Kína Jiang Zeminjének valódi története című könyvben. „Így történt, hogy miután Jiang Moszkvából visszatért Kínába, valójában továbbra is a KGB-nek dolgozott.”
A kínai KKP-rezsim hivatalos szócsöve, a The People's Daily 1999. december 11-én röviden beszámolt arról, hogy Jiang Zemin és Borisz Jelcin akkori orosz vezető három kínai-orosz határmegállapodást írt alá Pekingben. Ezek arra kötelezték Kínát, hogy engedje át Oroszországnak a kínai-szovjet határ keleti részét, több mint egymillió négyzetkilométernyi kínai területet.
Míg Jiang életrajza szinte minden eredményét kiemelte, a Jelcinnel való magas szintű találkozóját és a három határmegállapodást egyetlen szóval sem említette. Az átengedett terület több mint 30-szor akkora volt, mint Tajvan. Kína 9,6 millió négyzetkilométeres területének mintegy 33 százalékát a sivatagok és az erdőirtott területek, 38 százalékát pedig az erősen erodált területek teszik ki. Tehát az egész országnak csak kevesebb mint egyharmada lakható. Ámde a hatalmas és gazdag földterület, amelyet Jiang átadott, hatalmas és termékeny volt, az előző nemzedékek öröksége, gazdag erdőkben, valamint ásványi anyagokban és olajban, amelyek fontos erőforrásokat képviseltek.
Emiatt sokan Kína legnagyobb árulójának nevezték Jiangot. De még Jiang utódai sem merték leleplezni ezt a botrányt, mivel ez komolyan veszélyeztette volna a KKP „dicsőséges” történetét és legitimitását.
Korrupció és kisajátítás
Jiang azért került a KKP csúcsára, mert 1989-ben elnyomta a demokratikus diákmozgalmat. Az ország vezetésére alkalmatlan volt, de az apja jól kiképezte arra, hogy lenyűgözzön másokat az olyan tehetségeivel, mint a zene, az éneklés és egyebek.
Több kínos pillanat is volt a nemzetközi színtéren. Amikor Jiang 1996 júniusának végén Spanyolországba látogatott, Juan Carlos spanyol király meghívta, hogy menjen végig a díszőrség előtt. Carlos király legnagyobb megdöbbenésére Jiang abban a pillanatban elővett egy fésűt, és a király jelenlétében elkezdett fésülködni. Aznap este a tiszteletére rendezett fogadáson Jiang a királynő jobb oldalán ült. Ismét a kamera előtt fésülködött. 1996. június 25-én a legnagyobb spanyol napilap, az El Pais, valamint számos más újság címlapon közölt fotót és tudósítást erről az incidensről a fésűvel.
Jiang számos alkalommal megmutatta a muzikalitását, az ének- és tánctudását. 1999. március 30-án Jiang Thomas Klestil osztrák elnök kíséretében ellátogatott Mozart szülővárosába, Salzburgba. Mozart egykori otthonának a legértékesebb darabja egy bécsi zongora, amelyet maga a maestro vásárolt 1785-ben. Miután a szövetségi elnök ismertette a 200 éves antik darabot, Jiang a zongorához sietett, leült a zsámolyra, és kinyitotta a zongorát, hogy játsszon. Mozart reprezentatív művei helyett egy kínai dalt játszott: „A Honghu-tó hullámai”. Klestil elnök, aki láthatóan kényelmetlenül érezte magát, nem akarta, hogy Jiang megérintse a mester értékes régiségét, de a diplomáciai etikett miatt engednie kellett. Jiang önfeledten zongorázott, miközben tapintatlanul bámult maga mellett egy fiatal kínai nőt, remélve, hogy elnyeri a csodálatát.
Jiang és Song Zuying énekesnő viszonya Kínában is ismert volt. Amikor Song 1991-ben debütált a CCTV kínai újévi gáláján, Jiang felfigyelt rá. Songot ezután gyorsan előléptették, és egy fellépés után Jiang titokban átadott neki egy kis cédulát, amin ez állt: „Gyere a nagy testvéredhez, ha szükséged van rá. A nagy testvér bármiben segíthet neked.” Később Song elvált a férjétől, hogy ő és Jiang gyakrabban találkozhassanak. Jiang egy Vörös Kártyát adott Songnak, amely lehetővé tette számára, hogy bármikor beléphessen Zhongnanhai-ba (a KKP központi kormányzati épületébe). Természetesen megtorlásra került sor mindazok ellen, akik információkat mertek kiszivárogtatni vagy vizsgálatot kérni ebben az ügyben.
Jiang promiszkuitása kéz a kézben járt a korrupciójával. Működési módszere a „vagyongyűjtés és a nem feltűnés” volt. Miután fia, Jiang Mianheng 1992-ben visszatért az Egyesült Államokból, Jiang Zemin támogatásával egy gigantikus távközlési vállalatot épített fel, ami Jiang Mianhenget Kína első számú korrupt személyévé tette. Ráadásul Jiang Mianhenget 1999-ben kinevezték a Kínai Tudományos Akadémia alelnökévé, noha alig ért el valamit, és egyetlen napnyi tapasztalattal sem rendelkezett rendes professzorként.
Információk szerint a Jiang családnak legalább 1 billió dollárnyi vagyona van a tengerentúlon, amelynek legalább a fele pénzmosásból származik. A hongkongi sajtó egyszer arról számolt be, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankja több mint 2 milliárd dollárnyi, Kínából származó, nem követelt összeget fedezett fel. Liu Jinbao, a Bank of China akkori alelnöke később, letartóztatása után felfedte a pénzeszközök forrását. Liu szerint a pénz Jiang Zemintől származik, aki a KKP 16. nemzeti kongresszusát megelőzően a pénzeszközök külföldre történő átutalásával készítette elő a vészhelyzeti tervet.
Jiang korrupciója gyorsan átterjedt az alacsonyabb szintű tisztviselőkre. A Reuters jelentése szerint legalább 90 milliárd jüan (14,4 milliárd euró) értékű vagyont foglaltak le Zhou Yongkangtól, a Központi Politikai és Jogi Bizottság volt titkárától, Kína közbiztonsági miniszterétől. Guo Boxiongot és Xu Caihout, a Központi Katonai Bizottság két alelnökét, mindkettőjüket bűnösnek találták korrupcióban és katonai tisztségek eladásával történő vagyonfelhalmozásban.
Ennek eredményeképpen a hadsereg a hatalom, a pénz és a szexüzletek hipermarketjévé vált. Eddig több mint 160 tábornok és több mint 400 kormányzóhelyettesi (vagy miniszterhelyettesi) szintű tisztviselő ellen indult vizsgálat. Közülük 121 tisztviselő legalább 100 millió jüan (13,6 millió euró) kenőpénzt fogadott el. Az alacsonyabb szintű tisztviselőkről is kiderült, hogy korruptak. Sheng Fenggang pekingi falusi párttitkárnál 31 kilogramm aranyat, több mint 7,2 millió jüan (13,6 millió euró) értékű készpénzt, több mint 20 luxusautót és prémium borokat tartalmazó szekrényeket találtak.
A hivatalnokok által elfogadott kenőpénzek, ha szétosztották volna a lakosság között, megoldhatták volna Kína szegénységi problémáit.
A fenti tényeket és számadatokat nem idézték Jiang gyászjelentésében. Ha a kínaiak tudták volna az igazságot, valószínűleg másképp reagáltak volna Jiang „kiemelkedő” vezetésére.
Pénz és szexüzletek a hadseregben
Jiangnak alig volt más minősítése azon kívül, hogy elnyomta azt a demokratikus mozgalmat, amely államfővé tette. Párttitkári és a Központi Hadsereg elnöki pozíciójának a biztosítása érdekében számos címet adományozott. Ezzel megvásárolta az emberek hűségét, eltűrte a csempészetet és a korrupciót, és lehetővé tette a szexipar virágzását.
Csak 1993 és 2004 között Jiang 79 katonai tábornokot léptetett elő, míg a vezérőrnagyok és altábornagyok száma több százra tehető. 1996. január 23-án Jiang azt mondta a beosztottjainak: „A mai nap gyönyörű. Mi lenne, ha szórakozásból előléptetnénk néhány tábornokot?” Ezen a napon négy tisztviselőt neveztek ki tábornokká.
Az 1980-as évek közepén a hadsereg elkezdett üzleti tevékenységet folytatni a katonai költségek támogatására, és „a hadsereget a hadsereggel támogatni”. Miután Jiang 1989-ben átvette a hatalmat, hagyta, hogy a hadsereg kíméletlen üzleti gyakorlata és korrupciója átvegye az uralmat. Ez példátlan korrupcióhoz vezetett a hadseregben, aminek következtében a hadsereg csempészete rosszabb volt, mint a kalózoké.
Az 1998 szeptemberében a csempészetet vizsgáló nemzeti konferencián az akkori miniszterelnök, Zhu Rongji közölt néhány számadatot. Csak az év első hat hónapjában a hadsereg 450 csempészet elleni vámtisztet, rendőrt és más bűnüldöző tisztviselőt lőtt le, és több mint 2200-at megsebesített. Az évente csempészett 800 milliárd jüanból (kb. 109 milliárd euró) legalább 500 millió jüan (kb. 68 millió euró) a hadsereg számlájára írható. Feltételezve, hogy az adóelkerülés az áruk költségének egyharmadát teszi ki, ez azt jelenti, hogy a hadsereg 160 billió jüant (kb. 22 billió eurót) keresett ebben az időszakban. A pénzt nem a katonai kiadások fedezésére használták fel, hanem a tisztviselők zsebébe folyt be.
A korrupció gyorsan a szexszel való üzlethez vezetett. Csak 1995-ben a Harmadik Vezérkari Osztály 15 ilyen „szórakoztató” intézményt működtetett. Ezekben 476 fiatal nőt foglalkoztattak, akik „teljes körű” szolgáltatásokat nyújtottak.
Ezenkívül a hadseregnek számos klubja, vendégháza, szanatóriuma és üdülőhelye volt, ahol magas rangú tisztviselők közpénzből szórakoztak. Ez a helyzet 1997-ben érte el csúcspontját.
Ezeket a létesítményeket szuper-, felső és alsó osztályúakra osztották fel. Kínában országszerte nyolc szuperosztályú létesítmény volt, amely egész évben napi 24 órát volt nyitva. Országszerte több mint 30 felső osztályú létesítmény is volt, amely minden nap teltházzal működött. A szuperosztályú létesítmények gyönyörűek és fényűzőek voltak, és Z-9 katonai helikopterek álltak rendelkezésre a vészhelyzetek esetére. A pincérnők, asszisztensnők, ápolónők és más alkalmazottak mind hajadon fiatal nők voltak. Miután átmentek a politikai szűrésen, és kiválasztották őket a katonai és rendőrségi művészeti társulatokból, a katonai és rendőrségi egészségügyi iskolákból és a kormányzati szervekből, kulturális, irodalmi, etikett, társadalmi és egyéb képzésben részesültek, mielőtt ezekben az intézményekben dolgoztak volna.
A gyászjelentés szerint Jiang szigorúan a törvények szerint vezette a hadsereget, ami nagy sikerekhez vezetett. Mint korábban említettük, ennek éppen az ellenkezője történt. Kínában az emberek szeretnek azzal viccelődni, hogy csak az időjárás-előrejelzés tényszerű, míg a KKP híreiben minden más hamis.
Az erkölcs lerombolása
Miközben Jiang és csatlósai mindezzel a káosszal tönkretették Kínát, a remény jele bukkant fel a láthatáron. A Fálun Dáfát, egy meditációs rendszert, amely az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elvein alapul, Li Hongzhi úr 1992-ben mutatta be a nyilvánosságnak. A mélyreható alapelvei és az egészség és a jellem javítására szolgáló csodálatos ereje gyorsan több millió gyakorlót vonzott.
Jiang a Fálun Dáfát fenyegetésnek tekintette, és megesküdött, hogy megsemmisíti, annak ellenére, hogy a Központi Politikai Hivatal összes többi állandó tagja ellenezte. Azt állítva, hogy a Fálun Dáfá veszélyezteti a pártot, ő és a támogatói utasították a rendőrséget, a hírszerző szolgálatot és a hírmédiát, hogy gyártsanak történeteket a Fálun Dáfá lejáratására. Bizonyíték nélkül sürgette a Fálun Dáfá elnyomására irányuló erőfeszítések felgyorsítását a KKP Központi Bizottsága Politikai Hivatalának 1999. június 7-i ülésén tartott beszédében. „Ez egy politikai harc a párt és az itthoni és külföldi ellenségei között a tömegek hűségéért és az uralkodó pozícióért” – mondta.
Miután Jiang 1999 júliusában elkezdte az üldözést, megesküdött, hogy három hónapon belül felszámolja a Fálun Dáfát. Azt a parancsot adta, hogy „Tegyétek tönkre a hírnevüket, juttassátok őket anyagilag csődbe, semmisítsétek meg őket fizikailag!” Valójában az ő utasítására már 1999. június 10-én felállítottak egy törvényen felüli hivatalt. 610-es irodának nevezték. Úgy működött, mint a Gestapo, és a kormányhivatalok minden szintjét áthatotta, példátlanul nagy hatalommal. A Fálun Dáfá elleni üldözés teljes költsége Kína GDP-jének körülbelül egynegyedét tette ki. 2002 és 2012 között a „stabilitás fenntartásának” a költségei meghaladták még a honvédelem költségeit is.
A Fálun Dáfá-gyakorlóknak nincsenek politikai céljaik – ők csak jó emberek akarnak lenni. Ennek ellenére Jiang és a KKP mozgósította az állami apparátust és az erőforrásokat, hogy lejárassa a Fálun Dáfát. A rágalmazás mértéke és kegyetlensége felülmúlta a kulturális forradalom idején történteket, és példátlan a történelemben. Minden újság, TV- és rádióállomás hazugságokat gyártott és terjesztett a Fálun Dáfá rágalmazására, mint például az 1999. április 25-i békés felhívás félremagyarázása; az a vád, hogy a Fálun Dáfá felelős a betegek haláláért; és az önégetés megrendezése a Tiananmen téren. A Minghui 2000. október 11-én megjelent cikke szerint a 610-es iroda már tervbe vett egy önégetést, hogy megvádolja a Fálun Dáfát. Az önégetésre valójában 2001. január 23-án, a kínai újév előestéjén került sor.
Az elmúlt 23 évben számtalan gyakorlót tartóztattak le, börtönöztek be és kínoztak meg, mert hittek az Őszinteségben, Jószívűségben és Türelemben. Néhányan az erőszakos szervkivétel áldozatai lettek – a gonoszság új formája ezen a bolygón. A Minghui által megszerzett információk megerősítik, hogy több mint 4.700 gyakorló vesztette életét az üldözés miatt, bár a tényleges halálos áldozatok száma a cenzúra és az információs blokád miatt valószínűleg sokkal magasabb. A Kína Törvényszék, egy független népbíróság 2019 júniusában ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy a szervkivétel még mindig folyik Kínában, és hogy a Fálun Dáfá-gyakorlók a fő áldozatok.
Az üldözés fenntartása és fokozása érdekében Jiang és támogatói a köztisztviselők teljesítményét és előléptetését attól tették függővé, hogy mennyire jól hajtják végre az üldözési politikát. A 610-es iroda, a bűnüldöző szervek, a kényszermunkatáborok és a börtönök alkalmazottai is kaptak pénzügyi ösztönzőket, hogy a gyakorlókat a hitük megtagadására kényszerítsék. Minden szervezetet Kínában – legyenek azok kormányzati szervek, vállalatok vagy iskolák – arra utasítottak, hogy bátorítsák az alkalmazottaikat arra, hogy nézzenek meg rágalmazó videókat, és jelentsék ki, hogy a Fálun Dáfá ellen vannak. A gyűlöletpropaganda bekerült a tankönyvekbe, a kiegészítő anyagokba és a diákok vizsgadolgozataiba is. Egyes helyeken az utasoknak rá kellett lépniük a Fálun Dáfá alapítójának a képére, mielőtt felszálltak volna a buszra vagy a vonatra.
Ironikus, hogy a gyászjelentésben Jiangot kiemelkedő vezetőként dicsérik, holott hazugságairól, árulásáról, brutalitásáról, korrupciójáról és erkölcsi hanyatlásáról ismert. Kínát a társadalmi és erkölcsi problémák szakadékába taszította, ami komor jövőt ígér számunkra, a jövő nemzedékei és a világ számára.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: What Is Missing from Jiang Zemin’s Obituary?
Forrás: Was im Nachruf der KP Chinas auf Jiang Zemin fehlt
* * *
tovább ...