(de.minghui.org) 1999 óta a kínai kommunista rezsim brutálisan jár el a Fálun Dáfá-gyakorlókkal (más néven Fálun Gong-gyakorlókkal) szemben. A következő eset azt mutatja be, hogy a KKP milyen alattomosan cselekszik az üldözés fenntartása érdekében – hazugságokkal, parancsokkal és törvényszegéssel.
2022. szeptember 26-án letartóztatták Liu Huipinget, egy Fálun Dáfá-gyakorlónőt a Jiangxi tartománybeli Jiujiang városából. Azóta őrizetben van. A rendőrség azzal indokolta a letartóztatását, hogy megtanította a Fálun Dáfát a mostohafiának, egy hatodik osztályos gyereknek. Október 21-én az ügyészség visszamenőleg jóváhagyta a letartóztatást.
November 8-án Liu férje, Zhong Qingmiao elment a Lianxi Ügyészségre. Panaszt nyújtott be Lian Zhen ügyész ellen a felesége jogellenes büntetőeljárása miatt. A kínai törvények nem minősítették a Fálun Dáfá gyakorlását bűncselekménynek, és a hatóságok sem vették fel a Fálun Dáfát a szekták listájára, érvelt. Jiang Yaqing ügyész, aki fogadta Zhongot, nem fogadta el a panaszt, és kijelentette: „Az egész megye így csinálja [üldözi a Fálun Dáfát]. Semmit sem tehetek.”
Két nappal később Zhong ismét elment az ügyészségre, és ismét megpróbálta benyújtani a panaszát. Sikertelenül. Ahelyett, hogy a panasszal foglalkozott volna, az ügyész átadott neki egy dokumentumot, azt állítva, hogy ez a büntetőjogi alapja a gyakorlók elleni üldözésnek. Amikor azonban Zhong elolvasta a dokumentumot, ellentmondásokat talált.
Nem találta a dokumentumot az interneten. Zhong észrevette, hogy ez egy belső dokumentum volt, amelyet a Legfelsőbb Bíróság 1999. november 5-én tett közzé [1999-29. sz.]. Ebben a különböző szintű bíróságokat arra kérték, hogy vegyék tudomásul és tartsák be az 1999. október 30-án kiadott két dokumentumot. Az egyik dokumentum a „Határozat az eretnek szekták betiltásáról, a szekták eretnek tevékenységével szembeni védelemről és annak büntetéséről” (az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának úgynevezett „szekták elleni törvénye”, a továbbiakban: „Határozat”) volt. A második dokumentum a „Legfelsőbb Bíróság és a Legfelsőbb Népi Ügyészség magyarázata a törvény végrehajtásáról az eretnek szervezeteket érintő ügyekben” (a továbbiakban: „Magyarázat”). [Megjegyzés: Ezt a kifejezést használják, anélkül hogy jogi értelemben vett törvény lenne.]
Nehéz elképzelni, hogy az ügyészek miért hivatkoznak egy belső dokumentumra, amikor a Fálun Dáfát üldözik, ahelyett, hogy a törvénynek megfelelően cselekednének. A három említett dokumentum egyike sem igazolja a gyakorlók elnyomását Kínában, amint azt az alábbi elemzés is mutatja.
A Fálun Dáfá nem szerepel a dokumentumokban
1999 júliusában az akkori államfő, Jiang Zemin elindította a Fálun Dáfá-gyakorlók üldözését. Abban az időben nem volt törvény, amely tiltotta volna a békés meditációs tant. Azóta 23 év telt el, de a jogi helyzet nem változott. Az üldözés indoklásaként az akkori kormányfő, Jiang Zemin utasította a Legfelsőbb Bíróságot és a Legfelsőbb Népi Ügyészséget, hogy adjanak ki egy magyarázatot a büntető törvény 300. cikkelyére. Mindenkit, aki gyakorolta vagy támogatta a Fálun Dáfát, a lehető legnagyobb mértékben büntetőeljárás alá kell vonni.
Azonban a „Magyarázat” nem említi a „Fálun Dáfá”, illetve a „Fálun Gong” szót, ahogyan a „Határozat” sem. Ezért abszurdum ezekre a dokumentumokra hivatkozni az üldözés igazolására. Mégis ezek szolgáltak mindezen évek alatt „jogalapként” az ártatlan gyakorlók letartóztatására és üldözésére.
Ahogyan a múltban a KKP számos politikai kampányában, a kommunista rezsim továbbra is rágalmazó hazugságokat és erőszakot használ, hogy célzottan járjon el minden olyan csoport ellen, amelyet a rezsim ki akar irtani – beleértve a Fálun Dáfá-gyakorlók csoportját is.
A kínai hatóságok a megfigyeléstől és letartóztatástól kezdve a gyakorlók fogva tartásáig és elítéléséig a bűnüldözés minden szakaszában megsértették a törvényeket és lábbal tiporták a gyakorlók alapvető jogait.
Liu ügyében a Lianxi Megyei Ügyészség nem támaszkodott semmilyen törvényre, hanem csak a Legfelsőbb Bíróság egy belső dokumentumára, ami sérti az ügyészségi törvény 5. cikkét. Mert az 5. cikk kimondja: „Az ügyészek a feladataikat függetlenül és pártatlanul, a tények és a jog alapján látják el.”
A továbbiakban: „A büntetőeljárások kezelése során az ügyészeknek be kell tartaniuk a nullum crimen sine lege [nincs bűncselekmény törvény nélkül] elvet, és tiszteletben kell tartaniuk és védeniük kell az emberi jogokat azáltal, hogy biztosítják, hogy a bűncselekményeket üldözik, miközben az ártatlanokat megvédik a bűnüldözéstől.”
A nullum crimen sine lege elve kimondja, hogy egy személy csak akkor büntethető, ha olyan cselekményt követett el, amely a törvény szerint büntetendő. Mivel a Fálun Dáfá gyakorlása soha nem minősült bűncselekménynek Kínában, nincs jogalap a gyakorlók büntetőjogi üldözésére.
Mások hibáztatása
Liu ügyében a Lianxi Megyei Ügyészség a Legfelsőbb Bíróság egy belső dokumentumára hivatkozott, amely szerint a különböző szintű bíróságoknak követniük kell a „Határozatot” és a „Magyarázatot”. Ugyanakkor a Legfelsőbb Népi Ügyészség is kiadott egy hasonló dokumentumot, miután a fent említettek az összes ügyészre is vonatkoztak.
A Lianxi Megyei Ügyészség nyilvánvalóan a Legfelsőbb Népi Ügyészség belső dokumentuma alapján folytatja le a büntetőeljárást, de Liu férjénél ehelyett a Legfelsőbb Bíróság dokumentumára hivatkozott. Ily módon az ügyészség a bírósági rendszerre hárítja a felelősséget – noha mindkettő egyformán bűnrészes.
„Állítsátok meg a tolvajt” – kiáltotta a tolvaj
A Legfelsőbb Bíróság 1999-29-es dokumentuma a következőket állapította meg: „A nyilvánosság különböző formáin keresztül és konkrét ügyek kezelése során fel kell világosítanunk a tömegeket, hogy elmélyítsük a jogi ismereteiket, és segítsünk nekik megérteni az olyan szektás szervezetek veszélyes természetét, amelyek a tudomány, az emberiség, a társadalom és a kormányzat ellen irányulnak.”
Ez a kijelentés megmutatja a KKP-rezsim valódi természetét.
„A nyilvánosság különböző formáin keresztül” a Fálun Dáfá-gyakorlókat rágalmazó végtelen hazugságokat képviseli, amelyeket az elmúlt 23 évben terjesztettek, valamint azt a gyűlöletpropagandát, amelyet híreken, bűnüldözésen, irodalmon, szórakoztatáson és még tankönyveken keresztül is terjesztettek.
A „konkrét ügyek kezelése” kifejezés arra utal, hogy a hatóságok egy parancsot követve megsértik a meglévő törvényeket, hogy megvádolhassák, letartóztathassák és elítélhessék a Fálun Dáfá-gyakorlókat. Az olyan kifejezések, mint: „Ne beszéljen nekem a törvényről”, mindennaposak.
A „tudomány, az emberiség és a társadalom ellen” kifejezés ellentmond a gyakorlók számtalan tanúvallomásának. Számos nagyszabású felmérés is bizonyította, hogy a Fálun Dáfá óriási pozitív hatással van az emberek egészségére és jellemére. A KKP azonban nemcsak figyelmen kívül hagyta a Fálun Dáfá előnyeit a társadalom egésze számára, hanem az ellenkezőjére fordította azokat a propagandájával. Így a KKP az az intézmény, amely tudomány- és társadalomellenes módon cselekszik. A Fálun Dáfá-gyakorlók bebörtönzését, kínzását, agymosását, a pszichiátriai visszaéléseket velük szemben és végül a Fálun Dáfá-gyakorlókon végrehajtott erőszakos szervkivételt a KKP rezsim csatlósai által az emberi jogi ügyvédek és jogi szakértők emberiesség elleni bűncselekménynek tekintik.
Az igazságszolgáltatás függetlensége nélküli totalitárius rendszer
Tekintettel a KKP totalitárius jellegére, a kínai jogrendszer nem több, mint meggyőződés nélküli nyilatkozat. Zhou Qiang, a kínai Legfelsőbb Népi Bíróság elnöke 2017 januárjában egy pekingi konferencián azt mondta: „Határozottan ellen kell állnunk a nyugatról érkező félrevezető befolyásoknak: az „alkotmányos demokrácia”, a „hatalmak szétválasztása” és az „igazságszolgáltatás függetlensége” ellen. Egyértelműen ki kell mondanunk az álláspontunkat, és mernünk kell megmutatni a kardot.”
Az ilyen kijelentések sokkolták a nyugati jogi szakértőket. „Ez a nyilatkozat a legnagyobb ideológiai visszaesés a pártatlan, független igazságszolgáltatás megteremtése terén elért évtizedes, megtorpanó fejlődés után” – írta Jerome A. Cohen, a New York-i Egyetem USA-Ázsia Jogi Intézetének igazgatója. „Már arra késztette Kína legcsodálatraméltóbb jogtudósait, hogy lázadjanak ellene. És a hírességüktől függetlenül nemcsak a tudományos szabadságukat és karrierjüket, hanem a személyes biztonságukat is féltem.”
A kínai alkotmánynak a kínai nép alapvető jogait kellene védenie. Ehelyett egy olyan politika alapját fekteti le, amely hatályon kívül helyezi az igazságszolgáltatás függetlenségét. A 2018-as kínai alkotmány 1. cikke kimondja: „A szocialista rendszer a Kínai Népköztársaság alapelve. A Kínai Kommunista Párt vezetése a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmus legmeghatározóbb jellemzője. Tilos bármely szervezetnek vagy személynek ártani a szocialista rendszernek.” Nem csoda, hogy a KKP rányomta a bélyegét az igazságszolgáltatásra és más kormányzati szervekre.
Mindent egybevetve, egyértelmű, hogy a KKP minden jogalap nélkül üldözi az ártatlan Fálun Dáfá-gyakorlókat, akik az Őszinteség, Jószívűség és Türelem alapelveiben hisznek. Valójában a fent említett dokumentumok és irányelvek mindegyike a KKP törvénysértését bizonyítja.
A jó és a rossz között jelenleg dühöngő harcban mindenki azzal a választással szembesül, hogy vagy vakon követi a KKP-t, és – tudatosan vagy öntudatlanul – cinkosává válik az ártatlan emberek elnyomásában, vagy elhatárolódik a KKP-tól, hogy ne vonják felelősségre a bűneiért.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Internal Documents with No Legal Power Used as Justification for Persecution of Falun Gong
Forrás: Ohne juristische Grundlage: Wie die KP Chinas bis heute die Verfolgung von Falun Gong rechtfertigt
* * *
tovább ...