(en.Minghui.org) A Zhuán Fálunban a Mester kiemelte a "beszéd művelésének" kérdését. Ez azt mutatja, hogy a beszéd művelése nagyon fontos egy Fálun Dáfá gyakorló számára. A beszédem művelésére fordított figyelem hiánya problémákat okozott nekem a művelésem során. Egy alkalommal különösen súlyos volt, olyan fizikai tüneteket okozott, amelyekből még mindig nem gyógyultam ki teljesen.
A kritizálás problémákba fordul
Amikor gyakorló lettem, anyám a bátyámmal élt, hogy segítsen felnevelni a kis unokaöcsémet. Sok konfliktus volt a sógornőm és anyám között. Én a városon kívül dolgoztam, és valahányszor hazajöttem, mindig a bátyám házába mentem néhány napra, hogy anyámmal töltsek egy kis időt. Először, amikor anyám elmondta, hogy a sógornőm milyen rosszul bánik vele és a bátyámmal, azt tanácsoltam neki, hogy a sógornőm szemszögéből nézze meg a helyzetet. De egy idő után elkezdtem egyetérteni anyámmal, és elkezdtem utálni a sógornőmet és nehezteltem rá. Még csúnya dolgokat is mondtam róla.
Valahányszor hazatértem a bátyám házából, mindig a megfázás tünetei jelentkeztek nálam: torokfájás és orrfolyás, amit csak napok múlva tudtam kiheverni. Akkoriban még nem tudtam, hogyan nézzek befelé. Ehelyett mindig úgy éreztem, hogy a sógornőm ellenségessége és a házában lévő rossz energiamező okozza a rendellenes állapotomat.
Ez három vagy négy évig tartott, mire rájöttem, hogy ez azért volt, mert nem tartottam fenn a xinxingemet (morális karakter), amikor kritizáltam a sógornőmet. Ettől kezdve nem voltak többé megfázásos tüneteim, amikor a bátyám házába mentem.
Felhalmozódó hiányosságok
Van még egy dolog, amire nagyon jól emlékszem. Egyik hajnalban felkeltem hajnali 3 óra után, hogy elvégezzem a gyakorlatokat, és fájt a torkom, pedig előző este még jól voltam. Ezért ittam egy kis vizet, hogy megnedvesítsem a torkomat. Bár fájt, mégis tudtam nyelni. De fél órán belül egy csepp vizet sem tudtam lenyelni, és teljesen elvesztettem a hangomat. Mit tehettem volna?
Akkoriban már másodszor vesztettem el a munkámat az üldözés miatt. Egy több ezer kilométerre lévő városba költöztem, és egy tajvani cégnél dolgoztam. A fizetésem alacsony volt, a munka pedig akadozott. Ha kihagytam volna egy napot, nem kaptam volna fizetést, és nyomás alá kerültem volna.
Miután rájöttem a hibámra, meditáltam, hogy megtisztítsam az elmémet minden rossz dologtól, és őszintén bocsánatot kértem Li Mestertől, a Fálun Dáfá alapítójától.
Fél órán belül valami puha dolog és néhány kemény darabka jött ki a torkomon keresztül a számba. A WC-hez rohantam, hogy kiköpjem őket, és láttam, hogy egy érme nagyságú massza volt, ami úgy nézett ki, mintha genny és vér lenne. Ezután a torkom rendben volt. Tudtam inni és beszélni, és minden visszatért a normális kerékvágásba. Olyan volt, mintha soha nem is fájt volna a torkom.
Tudtam, hogy mivel felismertem a hibámat és őszintén megbántam, a Mester segített megszabadulni a romlott anyagtól a torkomban.
Amikor fogtisztításon voltam, a fogorvos azt mondta, hogy az összes fogam meglazult, és az ínyem nagyon feldagadt. Gyógyszert kellett szednem, hogy csökkentsem az ínygyulladást és stabilizáljam a fogaimat. Dühös voltam, mert azt gondoltam, hogy a fogorvos csak azért túloz, hogy több pénzt keressen.
Amikor hazamentem és belenéztem a tükörbe, megdöbbentem: A fogaim nagy része valóban meglazult, és az alsó ínyem mindkét oldalon megduzzadt. Ami még rosszabb volt, hogy az egyik alsó fogam nagyon meglazult, magasabban volt a többinél, és kiállt. Még csak 45 éves voltam, és amióta az eszemet tudom, a fogaim mindig is jól álltak. Ismerőseim szerint "olyan egyenesek és szépek voltak, mint a műfogsor". Hirtelen rájöttem: Ez az ára annak, hogy ismételten nem műveltem a beszédemet!
A jellememben (xinxingemben) felhalmozott rések végül az üldözésemhez vezettek: Törvénytelenül őrizetbe vettek, miközben igazságtisztázó anyagokat terjesztettem. A cellában lévő emberek különfélék voltak, de több konfliktus volt, mint a kint lévő emberek között. Ha valaki megsértett, még ha akkor nem is mondtam ki, nem tudtam elengedni, és amint találtam rá megfelelő alkalmat, mondtam valamit. Minél többször történt ez, annál több problémával kellett szembenéznem. Tudtam, hogy nem kellene így viselkednem, mégsem tudtam fenntartani a xinxingemet. Ez az ördögi kör kimerített.
Egy nap ismét megsértettek, és annyira feldühödtem, hogy keresni akartam valakit, akinek panaszkodhatok. Többször próbáltam megnyugodni, de nem sikerült. Végül azt mondtam magamnak: "Ezúttal nem mondok semmit, még ha meg is halok!" Miután egész nap nyugodt maradtam, rájöttem, hogy ez a dolog valójában semmiség. Ettől kezdve fokozatosan képes voltam uralkodni magamon.
A folyamat során a Mester többször is megtisztított. Többször álmodtam, hogy mocskos dolgok jöttek ki a számon. Rájöttem, hogy ha nem művelem a beszédemet, akkor a testemen és a testemben, más dimenziókban is felhalmozódnak a piszkos dolgok.
Az illegális fogva tartásom utolsó napjaiban a rabok megjegyezték, hogy soha nem mondtam semmit senki másról. Ha valaki más azt mondta, hogy én mondtam valamit valakiről, mindig azt mondták, hogy ez lehetetlen, és ők azt nem hitték el.
Nem volt könnyű!
Ma, mindenféle kezelés nélkül, szilárdan állnak a fogaim, és az ínyem már nem piros és duzzadt. Kivéve azt a kóbor fogat, hogy még mindig egy kicsit magasabban van, de már nem olyan laza, és nem lóg ki annyira. Bár a fogaim nem tökéletesek, ez egy nagy előrelépés.
Ez az egyenetlen fog emlékeztet arra, hogy tovább kell fejlesztenem a xinxingemet, és ha magasabb szintre művelem magam, akkor természetesen teljesen helyre fog állni.
Több mint 20 évnyi művelés után visszatekintve rájövök, hogy sok alapvető kérdésben még nem műveltem jól magam. Szégyellem magam a Mesterrel előtt, amikor az ő mérhetetlen könyörületességére gondolok.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Problems Caused by Lack of Attention to Cultivation of Speech
* * *
tovább ...