Zhang Zhongjing, a kínai orvostudomány bölcse

Zhang Zhongjing (kb. Kr. u.150-219) volt a legkiválóbb orvos, aki a Keleti Han dinasztiában élt, gyakran tisztelték úgy, mint Kína Hippokratészét.

Az orvosi folklór elmondja nekünk, hogy Zhang – úgy mint Bian Que – rendelkezett természetfeletti erővel – a vizuális diagnózissal. Egyszer diagnosztizált az erejével egy rejtett betegséget a barátjánál, de a barátja nem hitt neki, és évekkel később meghalt azokkal a tünetekkel, melyeket Zhang a kezdetben leírt.

Zhang Zhongjing, a kínai orvostudomány bölcse (Illusztrálta: Kiyoka Chu)

Zhang nemcsak az orvosi képességeiről volt híres, hanem a magas színvonalú orvosi etikájáról is. A betegeket a társadalmi státuszuktól függetlenül kezelte, és sok életet megmentett. Mikor Changsha megye kormányzójává vált, kijátszotta a császári tilalmat, ami a kormányzati tisztviselőknek szólt, és kezelte a betegeket. Mivel akkor a császári hivatalnokoknak bizonyos rangban nem volt megengedve, hogy látogassák a köznép házát, Zhang, hogy segítsen a betegeken, úgy döntött, hogy kétszer egy hónapban kinyitja a kormányzói termet, az első és a tizenötödik napon, így az emberek a betegségeikkel el tudtak menni oda kezelésre.

Zhang ideje alatt sok polgár szenvedett különböző betegségekben, különösen a járványoktól, amit a polgárháborúk miatti nehéz élet okozott. Úgy mondják, hogy több mint 200 falusi a falujában meghalt, és több mint kétharmaduk tífuszban, beleértve a családtagjait is. E miatt a szomorúság miatt az élete legnagyobb részét gyógyszerek kutatásával töltötte, és a betegségek kezelésével. Megfigyelte a fizikai jeleket, tüneteket, a betegség lefolyását, és gondosan feljegyezte minden gyógyszer hatását, melyeket előírt.

Kr. u. 205-ben Zhang Zhongjing megírta az orvosi mesterművet, a „Shanghan Zabing Lun”-t (szó szerint: „Értekezés a hideg kórtanról és egyéb betegségekről”), melyben a klinikai eseteknek több évtizedes gyűjteménye szerepel. Ebben a mesterműben szisztematikusan kidolgozta az okokat, a kórtant és a kezelés alapelveit, a járványos és egyéb betegségek kezelési módszereit, melyek szilárd elméleti alapokat szolgáltattak a klinikai orvostudomány jövőbeli fejlődése számára.

Ez a könyv vált a Kínai Belső Orvoslás legfontosabb kalauzává, és elnyerte az „Orvosi Biblia” státuszt a doktorok azon körében, akik a hagyományos kínai orvoslást gyakorolják. Zhang hideg fürdőt ajánl a láz kezelésére, amely egy olyan gyakorlat, amelyet nyugaton egészen a 19. századig nem javasoltak. Kínában 1936-ig Zhang könyvének közel 115 kommentárját adták ki. Zhang a kínai orvostudomány bölcsének tekinthető.