Ban Zhao, az első női kínai történész

Ban Zhao (Kr. u. 45-120) az első női kínai tudósként és történészként volt ismert a Keleti Han dinasztiában. 14 éves korában ment férjhez, az irodalomnak szentelte magát, és gondoskodott a családjáról, miután a férje meghalt.

Ban Zhao, az első női kínai történész (Illusztrálta: Blue Hsiao)

Az édesapja indította el a Han Shu munkáját („Han könyve”), hogy kiegészítse a Shiji-t („A nagy történész feljegyzései”), amit Sima Qian írt, és amely a Han dinasztia történetét írja le, egészen Wu császárig. Sima Qian azonban meghalt, mielőtt befejezhette volna az írást. A feladatot fia, Ban Gu vitte tovább, akinek ugyanaz lett a sorsa, miután közel két évtizedet töltött a mű átalakításával, amely egy új, és sokkal átfogóbb feljegyezés volt a Han dinasztiáról. Végül egy tehetséges hölgy, Ban Zhao volt az, aki éveken át segített fivérét, hogy a nagyszerű könyv első kiadása elkészüljön. A „Han könyve”-t a késői kínai történészek a történelmi írók mintaképének tekintették.

Ban Zhao-nak később engedélyezték, hogy utasításokat adjon, és hogy elmagyarázza a könyvet a tudósoknak a császári könyvtárban. Az alapos ismeretei miatt jogosult volt „a tehetséges” névre az udvarban. Özvegyként nagy benyomást tett az akkori császárnéra a tudása és az erkölcse, és gyakran kérte meg őt, hogy tanítsa a királyi család hölgyeit.

A 70-es éveiben Ban Zhao megírta „A nők parancsolatait” (más néven „Tanítások a nőknek”) saját családjának, de szinte azonnal elkezdett keringeni az egész ország területén. A könyv körvonalazta, hogy az erkölcsös asszonynak harmóniát kell teremtenie a családján belül. Ezt a nők magatartásának útmutatójaként idézték évszázadokon keresztül Kínában.

Ban Zhao-t mélyen gyászolta a császárné és a nép egyaránt halála után.