Liu Zhuang, vagyis későbbi nevén Xiao Ming császár (poszthumusz név, jelentése: „Gyermeki kötelességtudó és ragyogó császár”), a Keleti Han dinasztia második császára volt, valamint Guangwu császár fia. Mivel intelligens ember volt, akit néhány nagyszerű tanító készített fel, mire trónra ült, már nagyon bölcs volt, és eltökélt szándékában állt, hogy fejlessze a kormányzást.
Ming császár támogatta az ajánlási mechanizmust, ami szerint csak a tehetség és az etika alapján választották ki a kormányzati tisztviselőket. Szigorú szabályokat állított fel, hogy meggátolja a felesége oldaláról való rokonait abban, hogy kormányzati posztot kapjanak. A meglévő tisztségviselőit pedig szintén arra ösztönözte, hogy javasoljanak megfelelő képességű embereket a központi kormányzásba. Ming császár bevezette az értékelési rendszert a regionális tisztviselőknél, és a legjobbat, valamint a legrosszabbat is jelentették a központi kormányzatnak.
 |
| Ming császár, az aranykor megteremtője a Nyugati Hanban (Illusztrátor: SM Yang, Epoch Times munkatárs) |
Ming császár egyike volt azon néhány kiemelkedő császárnak is a kínai történelemben, aki a kulturális fejlődés ösztönzése által uralkodik a dinasztiáján. Szorgalmazta a konfucianizmust, és aktívan bevezette a buddhizmust is. Ennek eredményeként a konfucianizmus és a buddhizmus fejlődése példátlanul virágzó volt abban az időben.
A konfuciánus kultúra nevében elindította azt a hagyományt, hogy a császárok tisztelik a tanítóikat. Miután elfoglalta a trónt, még mindig nagy tisztelettel kezelte azokat, akik akkor tanították őt, mikor még herceg volt. Amikor egyszer meglátogatta egyik beteg tanárát, Ming császár úgy döntött, hogy azt a protokollt követi, mintha még mindig egy diák lenne, ahelyett, hogy a császári protokollt részesítené előnyben. Mikor a tanára elhunyt, Ming császár személyesen vett részt a temetésén, és tovább gondoskodott a tanár családjáról, hogy ezzel háláját fejezze ki az elhunyt felé.
Ming császár személyesen meglátogatta Konfuciusz lakóhelyét, hogy ezzel előmozdítsa a konfuciánus kultúrát, és tartott egy beszédet is, hogy gondosan kidolgozza a konfuciánus tanításokat. Az ő ösztönzésére miden hivatalnok (beleértve a katonákat is), és a családtagjaik is, kitartóan a konfuciánus tanoknak szentelték magukat. Ezen felül a Hannal szomszédos törzsek is elküldték a nemesi gyermekeiket, hogy megtanulják a konfuciánus filozófiát a Keleti Hantól.
Ming császár értékelte a buddhizmust is, mint fontos tanítást a hivatalnokok és az emberek számára. Elküldött egy királyi hírnököt Indiába, ahonnan a hírnök fehér lovának a hátán hozta vissza a buddhista írásokat, szerzetesek kíséretében, akik guruk voltak a buddhizmus tanításaiban. A buddhizmust így hivatalosan is bevezették Kínába.
Ming császár ennek az eseménynek az emlékére Luoyang-ban építtetett egy templomot a szerzeteseknek, aminek Fehér ló templom lett a neve. Úgy is ismerték ezt a templomot, mint „Az első ősi templom Kínában”, és tiszteletreméltó helyet élvezett a kínai buddhista történelemben addig, amíg a kínai kommunista rezsim súlyosan el nem pusztította, és ki nem fosztotta az 1960-as évek végén. A templom a legfontosabb fordító intézmény volt a Han dinasztia alatt, és a legtöbb buddhista írást ott fordították le.
Ami a külügyeket illeti, Ming császár kiküldött csapataival letörte a hosszútávú inváziót az északi Xiongnu-ból. Másrészt, Ban elküldte a nyugai régióba Chao diplomáciai futárt, és visszaállította a kereskedelmi és kulturális cserét a régióval, ami pedig már több mint ötven éve megszakadt.
A Nyugai Han dinasztia leckéit megtanulva, Ming császár szigorú szabályokat vezetett be, melyek tiltják a felesége családja részéről lévő rokonok beavatkozását a politikai ügyekbe, és a bíróságon való részvételüket is. Ha a királynő vagy az ágyasok családjai megszegik a törvényt, Ming császár nem részesíti őket elnéző bánásmódban. Egyszer az édesanyja bátyja gyilkosságot követett el, Ming császár pedig elrendelte a halálbüntetést a törvény szerint, az anyjának a jogalapja ellenére.
Ming császár uralkodása alatt tehetséges és képességekkel rendelkező embereket választottak ki, hogy szolgálják a kormányzást, a politikát, és hogy megfelelő intézkedéseket léptessenek életbe; a legalacsonyabb adózási rendszert vezették be, és így az emberek életszínvonala javult. Az etikai csoportok közötti kapcsolat javult, a népesség pedig gyorsan növekedett.
* * *
tovább ...