Xu Shen, az első kínai szótár megalkotója

Xu Shen (kb. Kr. u. 58-147) egy kínai politológus volt a Keleti Han dinasztia ideje alatt. Ő állította össze az első, teljes kínai szótárat.

A Keleti Han dinasztiában sok tudós előszeretettel változtatott az írásjeleken, vagy új stílust kreáltak, mindezt csupán intellektuális hiúságból, és ezek a következetlenségek nagy félreértéseket okoztak. A kaotikus helyzet orvoslása érdekében Kr. u. 100-ban Xu Shen elkezdte megírni az első kínai szótárat, melyet "Shuōwén Jiězì"-nek neveztek („Az összetett írásjelek egyszerű magyarázata és elemzése”).

XuShen, az első kínai szótár megalkotója (Illusztrálta: Zhiching Chen)

Xu Shen elemezte a kínai írásjelek szerkezetét a I-Jing, és az öt elem tanítása alapján, és hat kategóriába sorolta a kínai írásjeleket:

A képírás "közvetlenül ábrázoló": ezek az ábrázoló megjelenéssel közvetlenül jelzik a jelentést (például: 山 hegy, 人 ember/férfi, 木 fa, egy kis négyzet képe 口 a szájat jelenti, de egy hegyszorosra, egy lyukra, vage egy kikötőre is utalhat; míg a nagy négyzet 囗 egy bekerített részt jelent, vagy környéket, stb.);

Az ideogrammák "rámutatnak a tényekre": ezek fogalmi képírások, amik egy elvont eszmét egy képen keresztül mutatnak be (például: 一 „egy”, 二 „kettő”, 三 „három”, 上 „fel" és下 „le".)

A fogalomírásos összetételek "a jelentések kombinációja": ezek olyan írásjelek, amik kettő vagy még több írásjelet tartalmaznak hasonló vagy különböző jelentésekkel, és amik így együttessen egy új írásjelet alkotnak (például: 從 két férfi sétál egymás után, azt jelenti, hogy „követni” vagy „követők”; 眾 három férfinak ugyanaz a célja: egy csoport embert jelent, és a 囚 egy olyan férfira utal, akit falak vesznek körül, és ezért fogoly; két fa 林 egy erdőt jelent, és a három 森 zsúfolt növekedést. A 安 „béke" a „tető” 宀 és a „nő" 女 kombinációja, amely azt jelenti, hogy „minden békés az asszonnyal a háznál”)

A jelentéstan az „alakot és a hangzást" egyesíti: az írásjelek tartalmaznak egy hang összetevő,t és egy jelentés összetevőt (például a 媽 mā, ami „anyá”-t jelent, a jobb oldali összetevő 馬, melyet mǎ-nak ejtenek, és „ló” a jelentése, ez jelzi a kiejtésbeli elemet, míg a bal oldali összetevő 女 (nǚ, jelentése „nő"), és ez adja a jelentést. A jelentést adó összetevő gyakran „radikális" (egyike az írásjelek kb. 200 'építőkövéből', amik a kínai írott nyelvet alkotják). A kínai írásjelek kb. 90 %-a ebbe a csoportba tartozik.

Fonetikus-kölcsönök „hamis név alatt": az ilyen írásjelek mögötti érvelés kissé bonyolultabb, és kapcsolatban áll az írott kínai nyelv történelmi fejlődésével. Az ősi Kínában egy írásjelnek gyakran több jelentése is volt. De ahogy továbbadták az írásjeleket, a leggyakoribb írásjel végül „kölcsönözte” a korábbit. Például a 來 a „búza” képjele volt, de ezt használták a „jönni” igénél is. Végül a leggyakoribb „jönni” vált a végleges jelentésévé az írásjelnek, és létrejött a 麥 új írásjel „búza” jelentéssel.

Kölcsönös jelentés „fordul és önt": ez egy tiszta történelmi kategorizálás, és az azonos etimológiai gyökerekkel rendelkező írásjelekre utal, amelyek viszont különböznek egymástól a kiejtésben és a jelentésben egyaránt: 老 lǎo „régi", és a 考kǎo „teszt" egy általános példa erre.

Xu Shen-nek több mint 21 évébe telt, mire befejezte a „Shuōwén Jiězì"-t, amely összesen 9.353 kínai írásjel bejegyzést, és 540 radikálisat tartalmaz. A „Shuōwén Jiězì" a legelső professzionális szótár, amely megosztott összetevők szerint rendszerezi az írásjeleket, és amely a leginkább elfogadott szótár a későbbi generációk számára is.

A kínai írásjelek a kínai kultúra kibontakozásának és öröklésének legfontosabb hordozói. A „Shuōwén Jiězì" megtartotta az ősi kínai írásokat, mint a jósló csont írást és a bronzírást is, valamint másokat is, és ezért fontosnak tartja a kínai írásjelek stílusát, és eredeti jelentését.

A „Shuōwén Jiězì" tekinthető az első jól ismert monumentális nyelvtudománynak a kínai történelemben.