Fenntartani a csoportos Fá-tanulás környezetét
A Mester azt kéri, hogy csoportosan tanuljuk a Fát. Ez is olyan dolog, amit minden gyakorló meg kellene próbáljon a lehető legjobban csinálni.
A Mester azt mondta az Esszenciákban („Környezet”):
A Dáfá-tanítványok magatartása, amely ebben a környezetben alakul ki – beleértve minden szót és minden cselekedetet – meg tudja mutatni az embereknek saját gyengeségüket és hiányosságaikat; megérinti a szívüket, nemesíti az életvitelüket, és képessé teszi őket a sokkal erőteljesebb előrehaladásra.
Mentségek, mentségek
2013. január 17-én beköltöztem egy lakásba és együtt laktam más gyakorlókkal, amíg tartott a Shen Yun promóció Bécsben. Csak néhányszor csatlakoztam a csoportos Fá-tanuláshoz és mindig volt néhány kifogásom vagy más ok, amiért nem tudtam megtenni, de ez valójában a lustaságomnak volt köszönhető.
Nem ismertem fel, hogy nagyon önző voltam és mindig csak magamra gondoltam. Azt gondoltam, hogy az jobb lenne nekem, ha csak hallgatnám a Fá leckéket és recitálnám a Fát magamban, ahelyett hogy inkább elmennék egy másik gyakorló otthonába hogy a többiekkel tanuljam a Fát, ami egy két órás utazást jelent.
Nem sikerült felismernem, hogy ez a mi felelősségünk, hogy fenntartsuk a Fá-tanuló csoportot, mert nem csak magunkat műveljük. Együtt kell fejlődnünk, egy testként.
Februárban egy német gyakorló segítségével jelentkeztem, hogy segítek ételt készíteni a Shen Yun-ben fellépőknek az európai turné alatt. Azonban mivel gyakran nem mentem a Fá tanulásra, elvesztettem ezt az értékes lehetőséget és nagyon sajnáltam.
Más gyakorlók odaadása zavarba hozott
Amíg segítettem népszerűsíteni a Shen Yunt Berlinben egy német gyakorló azt mondta, hogy eltökélte, hogy jár a közös Fá tanulásra, annak ellenére, hogy emiatt egy órát kellett autóznia és át kellett mennie egész Hamburgon munka után. Ezután még egy órát kellett vezetnie haza. Ezt hallva megszégyenülve éreztem magam.
A nézetem olyan volt, mintha egy vastag héj lett volna, ami körbeburkol. Azért, hogy áttörjem ezt a héjat, szükséges volt, hogy bátor és eltökélt legyek. A hajtóerő, ami lehetővé teszi, hogy előre menjünk, a Fából jön.
Márciusban, amíg Németországban voltam, mielőtt kimentem reggelente, hogy osztogassam a Shen Yun szórólapokat, csatlakoztam a csoportos Fá tanuláshoz és őszinte gondolatokat küldtem.
Áprilisban elkezdtem a Fát tanulni az egyik gyakorló otthonában. Ameddig nem kellett dolgoznom vagy ellátnom az iskolai feladatomat, akkor megpróbáltam a lehető legtöbbet csatlakozni. Amíg tanultam a Fát, megpróbáltam lótuszülésbe tenni a lábamat, azért hogy még jobban tudjak koncentrálni és jobban megértsem. Egy áprilisi alkalommal lótuszülésben ültem két és fél órán át, amíg tanultuk a Fát és őszinte gondolatokat küldtünk. Ez volt az eddigi legjobb eredményem, mert korábban képtelen voltam feltenni mindkét lábamat. Képtelen vagyok szavakkal kifejezni, hogy milyen jól és nyugodtnak éreztem magamat fizikálisan és mentálisan is ez után a Fá tanulás után.
Megpróbálni nem önzőnek lenni
Egy értékes időszak volt, amíg más gyakorlókkal voltam. Együtt laktunk és együtt műveltük magunkat. Minden gyakorló egy tükör volt a számomra és képes voltam meglátni a valódi önmagamat másokon keresztül.
Amíg Németországban népszerűsítettük a Shen Yun-t márciusban, egy másik helyre kellett költöznünk, „A” gyakorlóval becsomagoltuk a holminkat. „A” gyakorló nem vette észre, hogy nem tette be a hálózsákját az autóba, csak amikor már úton voltunk egy órája. Mikor visszaértünk és kerestük, észrevettük, hogy valaki már elvitte.
Miért történik ilyen dolog? Semmi nem történik ok nélkül a művelésünkben. Így mindketten magunkban kerestünk.
Azt mondtam „A” gyakorlónak, hogy lehetséges lett volna, hogy a hálózsák ne vesszen el. Mikor bepakoltuk a csomagokat az autóba, ha nem csak a saját dolgaimmal törődtem volna, de azt is ellenőriztem volna, hogy a másik dolgai az autóban vannak e, és ha „A” gyakorló biztos abban, hogy én is mindent eltettem, ez a helyzet más lenne. Ha mindketten először a másikra gondoltunk volna elveszíthettük volna a hálózsákot?
Felismertem a tényt, hogy már régóta gyakorló vagyok, de még mindig nem csináltam jól, nagyon zavarban éreztem magamat és tudtam, hogy még mindig hosszú utat kell megtennem addig, hogy megfeleljek a Mester elvárásainak az önzetlenség tekintetében.
Számtalanszor megköszöntem a Mesternek, hogy utalásokat ad nekem a művelésem útjához és megláttatja velem a hiányosságaimat. Megpróbálom elengedni az önzőségemet, és minden gondolatomat és tevékenységemet a Fá-ra alapozni, azért, hogy egy igaz Dáfá-tanítvány legyek a Fá-helyreigazítás időszakában.
Szorgalmasabbnak kell lennünk. Azt is remélem, hogy azok a gyakorlók, akik nem csatlakoztak egy csoporthoz, le tudják győzni a nehézségeiket és megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy másokkal együtt tanulják a Fá-t, és felhagynak a kifogások keresésével. Meg kellene becsülnünk és fenntartanunk ezt a környezetet, amit a Mester hátrahagyott a számunkra.
A szintem korlátozott, ezért kérlek, mutassatok rá, ha valami nem megfelelő.
Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/6/14/140490p.html
* * *
tovább ...