A Fálun Dáfát 1998-ban kezdtem el gyakorolni. A tesztek, és megpróbáltatások közepette, amelyek a művelési utamon adódtak, volt egy teszt, amelyen képtelen voltam átmenni. Azt éreztem, hogy el vagyok választva a gyakorlók alkotta egy testtől, amikor megpróbáltam beszélni az embereknek a Fálun Gongról. Nem tudtam, hogy hol kezdjem el, és aggódtam, amikor láttam a gyakorlótársak őszinte gondolatainak az erejét, és hogy milyen jól tudják tisztázni az igaz tényeket. Mikor megosztottam az aggályaimat a gyakorlótársakkal néhányan azt javasolták, hogy talán másik Dáfá munkát kellene csinálnom, amely nem jár azzal, hogy szemtől szembe teremtsek kapcsolatot. Azt mondták, hogy minden gyakorlónak az útja különböző, és nem feltétlenül szükséges szemtől szembe tisztázni az igazságot. Megnyugodtam e szavak által, de nem feltétlenül hittem, hogy ez megfelel a Mester elvárásainak a Fá-helyreigazítás Dáfá tanítványaival szemben.
2013 márciusában kértem pár szabadnapot. Elmentem Pittsburgh-be, hogy segítsek ott tisztázni az igazságot az embereknek. A második napon már nagyon nyugodtnak éreztem magam, ahogy beszéltem az emberekkel. Hazafelé úton az autóban megosztottam a tapasztalataimat a gyakorlókkal, és felismertem, hogy mi volt a problémám.
A Mester azt mondja:
„A világegyetem a múltban önző, egoista volt. Beszéljünk csupán az emberekről, a döntő pillanatban ők valóban nem törődnek másokkal. Mikor én elkezdtem a Fá-helyreigazítást, néhány istenség azt mondta nekem: ,,Csak te törődsz a mások dolgával.“ Ha ezt halljátok, ti ezt elképzelhetetlennek találjátok, hiszen ti a Fá-helyreigazítás élőlényei vagytok jóravaló felismerésekkel, akik a Dáfá által vannak kiképezve, felnevelve, akik másokért vannak itt. Ha én nem csináltam volna meg ezt a dolgot, a történelem az összes élőlénnyel együtt már befejeződött volna. Ha egy élőlény tekintettel van másokra és toleranciát mutat, miközben tesz valamit, akkor ez azon múlik, hogy a kiindulópontja azon nyugszik, hogy másokért legyen itt.” ( Fá- magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián New Yorkban 2004. )
Megértettem, hogy miért nem tudtam tisztázni a tényeket az embereknek és mi volt az, ami visszatartott. Önző és meggondolatlan voltam. Nem gondoltam másokra, hanem csak magamra.
Mikor Pittsburgh-ben beszéltem az emberekkel a Fálun Gongról, és az üldözésről, jó gondolataim voltak feléjük. Minden alkalommal, amikor új emberekkel találkoztam, üdvözölni akartam őket és beszélni velük. Olyan érzésem volt, hogy minden ember közel áll a szívemhez. Nem számított, hogy hogyan reagáltak én csak jót kívántam nekik. Ilyen gondolatokkal nagyon könnyű és természetes volt, hogy tisztázzam a tényeket. Kapcsolatot éreztem az emberekkel és az eredmények jók voltak.
Miután felismertem az alapvető ragaszkodásomat önmagamhoz, igazán törődni kezdtem másokkal, és nagy becsben tartottam az elrendezett lehetőséget, hogy velük lehettem. Az egész környezetem megváltozott, amikor jól bántam másokkal. Nem éreztem gyámoltalannak magamat úgy, ahogy az előtt, amikor képtelen voltam kinyitni a számat, és beszélni a Fálun Gongról. Elhittem, hogy képes vagyok feloszlatni a régi erők összes negatív tényezőit körülöttem, amikor a könyörületességem és a bölcsességem megjelent. Közel éreztem magamat másokhoz, és ennek eredményeként a lehetőség, hogy tisztázzam az igazságot az embereknek végtelen lett.
Ezelőtt soha nem barátkoztam a munkatársaimmal. Jól végeztem a munkámat és aztán elmentem. De az után, hogy Pittsburghból visszatértem minden megváltozott. Közel éreztem magamhoz a munkatársaimat, amint megláttam őket, és boldogan üdvözöltem mindenkit. Meséltem a pittsburghi tevékenységekről és tisztáztam az igaz tényeket nekik. Most természetesen nevetek és beszélgetek velük minden nap. Néhányan kifejezetten szeretnének is Fálun Gongot gyakorolni!
A feleségem sokat szenvedett az önzésemtől és kifejezetten rideg volt velem. Régebben panaszkodott, hogy nem figyelek a higiéniára és az öltözékemre. Nem tudtam komolyan venni a megjegyzéseit és csak azt gondoltam, hogy képtelen elviselni a látványomat. Azt gondoltam, hogy jól bántam vele és sértett a közömbössége. Gyengén reagáltam. De az után, hogy visszajöttem Pittsburghból felismertem a hibámat. Most nyakkendőben dolgozom minden nap és a munkatársaim nagyon meglepődtek. Sokkal figyelmesebb lettem a feleségemmel és elengedtem az attól való félelmemet, hogy boldogtalanná teszem. Elengedtem az önzőségemet és hirtelen megértettem sok megmagyarázhatatlan dolgot.
Régebben lenéztem azokat a gyakorlókat, akik nem tudtak átmenni egy vizsgán a művelés közben. De az után, hogy elengedtem az önző szívemet, jól akarok bánni minden gyakorlóval és könyörületesnek lenni velük. Amikor egy nap egyedül vezettem haza a munkából, eszembe jutott, hogy a Mester mennyire értékeli minden egyes tanítványát. Könnyek szöktek a szemembe.
A Mester azt mondta:
„Azt a Könyörületességet, amit a mi Dáfá-tanítványaink mutatnak, az összes korábbi élőlény sohasem érte el a művelés közben. Egy Dáfá-tanítvány - a legnagyszerűbb, legirgalmasabb élőlény - a legkiválóbb és a legkönyörületesebb az emberi társadalom minden közegében, és minden lény hasznára válik.” (A Fá magyarázata Li Hongzhi Mester által a Nagy Tavak konferenciáján Észak-Amerikában, 2000.12.09.)
Azáltal, hogy elengedtem az önzőségemet meg tudtam találni az igaz utat. Remélem, hogy minden gyakorló képes lesz követni a Fá-helyreigazítás útját egészen a végsőkig.
Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/5/16/139923.html
* * *
tovább ...