Hatvan éves vagyok, és 1996-ban kezdtem el gyakorolni a Fálun Dáfát a férjemmel és a lányommal. A falunkban 1999 előtt helyi koordinátor voltam.
Miután a Kínai Kommunista Párt ( KKP) elkezdte üldözni a Fálun Dáfát letartóztattak és agymosó központba küldtek több mint száz másik gyakorlóval. Így igazán aggódtam az állapotos lányomért és akaratom ellenére aláírtam a dokumentumot, hogy feladom a művelést. Sírva tértem vissza az otthonomba, kétségbeesett voltam és azt gondoltam, hogy elárultam a Fát, és így a Mester már nem kezel tanítványaként. Egyszer azt álmodtam, hogy leestem az égből, kővé változtam és mozdulni sem tudtam.
Mikor megosztottam az álmomat egy gyakorlóval azt mondta, hogy mindannyian a mennyből jöttünk. Rájöttem, hogy a Mester bátorított a szavain keresztül, hogy ne adjam fel a művelést. Azt mondtam magamnak, hogy szorgalmasabban fogok művelődni mától, hogy behozzam az elvesztegetett időt, és hogy hazatérhessek a Mesterrel.
Egy másik álomban meghívást kaptam egy csoporttól, hogy tartsak nekik nyilvános előadást, de nem tudtam megszólalni, amikor láttam az aggódó arcokat. Tudtam, hogy az érző lényeim várják, hogy szorgalmasabban műveljem magam és megmentsem az életüket.
Körülbelül 3000 yuan értékben vettünk egy motorbiciklit, és ezzel utazunk a különféle falvakba, hogy az igaz tényeket tisztázó anyagokat házhoz szállítsuk. Az én felelősségem volt a füzetek szétosztása, míg a férjem vezette a motort.
Néhány kutya először megugatott bennünket, és azt mondtam, hogy ne zavarjanak. Később akármikor találkoztunk egy kutyával, azt mondtam, hogy megmentjük a gazdáját, és hogy emlékezzen, hogy a Fálun Dáfá jó! Ennek eredményeként a kutyák csendben maradtak, amikor láttak bennünket.
Egyszer, amikor viharban voltunk, megkérdeztem a másik gyakorlót, aki a motoron volt, hogy képes e nyitva tartani a szemét, amikor ilyen durva időjárással kell szembe néznie. Azt válaszolta, „Hogy érző lényeket menthessünk meg, nyitva tartom a szememet, nem számit, hogy mi történik”.
Aztán, egy napon, a nyár közepén lerobbant a motorbiciklink a pusztában. A férjem azt mondta: „Mester! Kérlek, segíts nekünk!” Megpróbálta ismételten elindítani, és hihetetlen módon a motorbicikli működött, és zökkenőmentesen haza mentünk.
A lányom férjét letartóztatták 2007-ben, és az üldözők megpróbáltak letartóztatni minket is. Visszamentünk abba a városba, ahonnan származom, és kibéreltünk egy egyszerű fűtés nélküli házat és több száz példányszámban készítettünk igaz tényeket tisztázó anyagokat a hideg téli estéken.
2001 óta negyvenezer li-t (kb. húszezer kilométer) utaztunk, és meglátogattunk kétszáz falut a két tartomány között. Kiosztottunk hatszáz példányban Kilenc Kommentárokat, számtalan szórólapot, és postáztunk hatszáz borítékot. A Mester biztos lehet abban, hogy a lehető legkitartóbban csináljuk a három dolgot.
Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/5/2/139155.html
* * *