(Minghui.de) Régen nagyon büszke voltam magamra, úgy, mint aki saját országát irányítja és más országot nem ismer. Amikor először kijöttem az országomból és megláttam a hegyeket és tengereket, nagyon kicsinek éreztem magam.
1979-ben nem sikerült a főiskolai felvételi vizsgám. Nem akartam életem végéig földműves maradni, ezért gyakoroltam az írást és arról álmodoztam, hogy egy nap író leszek. Néhány cikkem megjelent újságokban is. De végül feladtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs elég tehetségem. Meglepő módon az írásban nyert tudásomat a Fá-igazolásnál nagyon jól fel tudtam használni és megjelentettem néhány cikket a Minghui weboldalon is. Ettől önelégült lettem. Megkérdeztem más gyakorlókat: „Miért nem írtok jelentéseket, ha megvannak a források (anyagok)?“ A válasz ez volt: „Nem látjuk a forrásokat, de te mindig megtalálod ezeket.“ Ez tényleg így van? Nem voltam elégedett a válasszal.
Művelőként normális állapot, ha emberi ragaszkodásaink vannak. De az nem normális állapot, ha hosszú ideig nem szüntetjük meg ezeket a ragaszkodásokat. Nagyon aggódtam, mert a hivalkodást hosszú ideig nem engedtem el.
Egy nap meglátogattam egy gyakorlót. Az otthonában ülve láttam, hogy éppen a nyomtatót javítgatta, egy másik gyakorló pedig a számítógépen dolgozott. Csak ültem és néztem, hogy hogyan javítja a nyomtatót. Szétszedte a gépet és mindenhol csavarok és alkatrészek hevertek a földön, nem is tudtam megkülönböztetni, mi hova való.
A javítás után egy újabb nyomtatót vett elő. A patronok lyukasak voltak és kiömlött a tinta. Oldalra fektette a nyomtató fejét és papírtörlővel leszedte a maradék tintát, a nyomtató megint működött.
Volt ott még egy nyomtató, aminek a feje nem működött. A gyakorló megfogta a fejet, balra majd jobbra csavarta és újból mozgott. A nyomtató újból működött.
Ez tényleg egy nagy csoda volt! A gyakorló zseniális, professzionálisabb, mint a nyomtató javítók alkalmazottjai. Ha hétköznapi ember lenne, biztosan szándékosan megtévesztette volna az embereket, hogy több pénzt keressen. Láttam a gyakorló tisztaságát és könnyek szöktek a szemembe.
Utána az íróasztalnál ülő gyakorlóhoz léptem, aki a számítógépben tárolt adatokat képpé változtatta. Kérdésekkel halmoztam el, ő türelmesen megválaszolta mindegyiket. Majd megkérdeztem: „Vissza lehet változtatni a képet?“ A gyakorló mondta, hogy az nem megy. Tovább kérdezősködtem, mire egy példa segítségével elmagyarázta a dolgot: „Ha a lisztből kenyeret csinálsz, akkor a kenyeret nem tudod többet lisztté változtatni.“ Így mindjárt megértettem.
Amikor hazaértem, találkoztam más gyakorlókkal, akiknek eddig nem szenteltem elég figyelmet. Saját magukat megvetik, nincs jó képzésük és állandóan problémáik vannak a gyermekeikkel és férjeikkel. Azt hiszik, hogy alacsony a megvilágosodási képességük. De mindannyian barátságosak és jószívűek és majdnem mindenkit meg tudtak győzni, hogy lépjenek ki a kommunista Pártból. Minden adandó lehetőséget kihasználtak, hogy elmagyarázzák az igaz tényeket és hogy rávegyék az embereket, hogy lépjenek ki a Kommunista Pártból és annak szervezeteiből. Mély csodálatot éreztem irántuk.
Szerintem minden gyakorlónak megvan a saját előnye és senki nem pótolható. Midannyian Dáfá-tanítványok vagyunk a Fá-helyreigazításban, tehát mindannyiunknak megvan a saját képessége és előnyei és így tudunk egy egységként megjelenni.
Mivel a Menny hozott világra, ezért muszáj, hogy hasznos legyek valamire. Minden Dáfá-tanítványnak megvan a speciális képessége, amit Mestertől kapott és ezeket a képességeket kibontakoztathatjuk a Fá-igazolásban, hogy ne okozzunk csalódást. Miért hivalkodunk? Miért kellene megvetnünk saját magunkat?
Kérlek jelezzétek, ha valami nem helyes!
Kínai változat: http://www.minghui.org/mh/articles/2013/3/25/-271341.html
Német változat: http://de.minghui.org/artikel/73052.html
* * *
tovább ...