Erős hitünkkel a Mesterben és a Dáfában, kiszabadítottunk egy gyakorlótársat a börtönből

Egy helyi Fálun Gong gyakorlót Mr. Jiangot illegálisan 14éves börtönbüntetésre ítéltek. 11 évig nem adta fel a hitét a Dáfában. 2010-ben, mikor a gyakorlók meghallották, hogy Jiang „beteg”, rádöbbentek, hogy a Mester ki akarja szabadítani. Bár korábban nem sikerült, ezúttal egy egységes egészként működtünk együtt, a Fát tekintettük vezetőnknek és így sikerült.

A Fá tanulás és tapasztalatcsere után rádöbbentünk, hogy amíg igazán hiszünk a Mesterben ás a Fában és helyesek a gondolataink, minden bizonnyal kiszabadítjuk Jiangot. Létrehoztunk egy speciális csoportot Jiang családjából, néhányuk gyakorló. 2010. május 1-én kértük, hogy láthassuk Jiangot. Az erős őszinte gondolatainknak köszönhetően áttörtük a börtön és az őrök által támasztott akadályokat és végül láthattuk őt. Beszéltünk vele a Fá követéséről, a Mesterben való hitről és az őszinte gondolatok megtartásáról.

Mr. Jiang családja kérte a börtönt, hogy adja ki, hiszen súlyos „beteg”. Koordináltam a gyakorlókat, hogy publikálják a megpróbáltatásokat az interneten. A gyakorlók Kínából is és a tengerentúlról is írtak leveleket és telefonáltak a börtönnek és őszinte gondolatokat küldtek. Mindannyian aktívan együttműködtünk egymással. A család is minden nap meglátogatta a felelős tisztségviselőket, hogy tisztázzák a tényeket. A család elmondta a börtönnek, hogy ha nem engedik szabadon Jiangot, akkor tartományi szinten vagy Pekingben fognak fellebbezni.

Egy idő után a börtön feladta és beleegyezett egy kivizsgálásba. Azután, hogy a börtön hivatalnokok megvizsgálták, a börtönben akarták kezeltetni. De ezt Mr. Jiang határozottan visszautasította. A börtön ismételten feladta és beleegyezett, hogy feltételesen szabadlábra helyezze orvosi kezelésre, de csak azzal a feltétellel, hogy ha aláírja, hogy nem gyakorol többé. Megtagadta az aláírást. Végül a börtön benyújtotta tartományi szinten az orvosi feltételes szabadlábra helyezés kérvényét, a hivatal válasza ez volt: „ Újraértékelés”. Mr. Jiang családja azt gondolta, hogy a kormány pénzt akar, ezért küldtek 5000 jüant a börtönnek.

A mentőcsapatunk elkezdett magába nézni és megkérdeztük magunkat, hogy miért így történt ez az eset? Jiang néhány hozzátartozója, akik gyakorlók, megtalálták a ragaszkodásaikat, többek között, hogy túl elfoglaltak; hogy úgy kezelték a mentést, mint egy munkát; hogy ragaszkodtak a családi kapcsolatokhoz; és hogy pénzt küldtek a börtönnek. Rádöbbentek, hogy el kellene magyarázni a tényeket és megmenti az érző lényeket, akikkel kapcsolatba kerülünk a mentési folyamatban. Miután a Fá alapján kitisztultak a gondolataink, újraindítottuk a mentőakciót.

Mikor készek voltunk, hogy a börtönhöz forduljunk, Mr. Jiang három hozzátartozója hirtelen „beteg” lett. Egyikőjüknek duzzanata keletkezett és nem tudott járni, a másik kettőnek nem volt étvágya és nem tudtak felkelni. Azonnal tudtam, hogy ez a gonosz zavarása, így koordináltam másokat, hogy küldjenek őszinte gondolatokat. A három gyakorló megtagadta a régi erők elrendezését, tanulták a Fát és végezték a gyakorlatokat. Felkeltek, sétáltak és ettek. Három nap után már majdnem felépültek és újrakezdték a tárgyalásokat a börtönnel. A börtön ugyan visszaadta a pénzt, de még több akadályt állított elénk. Nem hátráltunk meg, hanem telefonáltunk és szöveges üzeneteket küldtük, hogy feltárjuk a tényeket.

Azután, hogy a gyakorlók foglalkoztak a börtönnel és elmondták a tényeket a Fálun Gongról, sokan kiléptek a pártból és annak szervezeteiből. Eközben Jiang éhségsztrájkba kezdett. Ugyanebben az időszakban egy tartományi ellenőrző csoport érkezett a Mudanjiang börtönbe. Jiang családja eldöntötte, hogy jelentik az ellenőrző csoportnak, hogy mi folyik a börtönben. Azonban a börtönőr nagyon szigorú volt, és nem volt lehetőségünk, hogy lássuk őket. Ezen a napon az édesanyám halálosan beteg volt, és a gyerekei elmentek hozzá, hogy utoljára láthassák. Ekkor megszólalt a mobiltelefonom, azt mondtam a gyakorlóknak, hogy küldjenek erős őszinte gondolatokat, hogy irányítsák az ellenőrző csoportot Jiang szobájához és ellenőrizzék azt.

Másnap felhívott Jiang családja és azt mondták, hogy „Hála a Mesternek, átvizsgálta az ellenőrző csoport Jiang szobáját. Nagyon ,betegnek‘ találták és dühösek voltak. Azt mondták a börtönnek, hogy kivételes intézkedésként kiadják Jiangot.“ A felülvizsgálati tárgyalást csütörtökön reggel kellett volna kezdeni, de mivel néhány igazságügyi szakember nem volt az irodában, elhalasztották az időpontot egy héttel későbbre. Néhány gyakorló aggódni kezdett. Azt mondtam nekik, hogy „ne hagyjátok, hogy megérintse a szíveteket. Már követjük a Fát és tesszük, amit tennünk kell. A gonosz feloszlik. ”

Pénteken reggel hét órakor kaptam egy hívást egy gyakorlótól, aki azt mondta nekem, hogy a börtön közölte velük, hogy foglalkozzanak a feltételes szabadlábra helyezési ügyekkel és kérte, hogy koordináljam az őszinte gondolatok küldését. Azonnal egyetértettem. Azonban, amikor fel akartam hívni a gyakorlókat, nem működtek a mobiltelefonjaik. Kaptam egy hívást és mondták, hogy az édesanyám súlyos beteg. Félretettem az önzést és könnyezve hívtam a lányomat, hogy vigye az anyámat a kórházba. Éppen, ahogy letettem a telefont, egy gyakorlótársam meglátogatott. Megkértem, hogy értesítse a gyakorlókat a városban, hogy küldjenek őszinte gondolatokat. Amint elment, a lányom hívott, hogy elmondja, hogy el akarta vinni az anyámat a kórházba, amely a városi rendőr állomás mellett van. Siettem a kórházba. Azonban a kórház azt mondta, hogy az anyámat átszállították egy másik kórházba, mert kritikus az állapota. Rádöbbentem, hogy a Mester azt akarja, hogy küldjek őszinte gondolatokat a rendőrség közelében. Ezért félretettem mindent és elkezdtem erős őszinte gondolatokat küldeni. Éreztem, hogy a mező nagyon erős lett.

8:20-kor az Igazságügyi Hivatal és a Belbiztonságügyi Hivatal vezetője áttekintette a dokumentumokat és lepecsételte. A lányom hívott, hogy elmondja, hogy az édesanyámat kórházban ápolják, de nincs komoly baja és rövidesen haza mehet.

Több, mint három hónapon át próbáltuk kiszabadítani a gyakorlótársunkat. A Mester segítségével, a gyakorlók együttműködésével és az őszinte gondolatokkal a csoda megtörtént. Rádöbbentünk, hogy amíg jól tanuljuk a Fát, magunkba nézünk, műveljük magunkat és teljes szívvel hiszünk a Mesterben és a Fában, és ha megtartjuk az őszinte gondolatainkat, akkor mindig csodák történnek és képesek vagyunk felépíteni saját utunkat a Fá helyreigazításban.

Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/4/12/138896.html