(Minghui.org) Fálun Gong gyakorló vagyok, és már elmúltam 70 éves. 1996. január 8-án a kínai holdnaptár szerint, abban a szerencsében volt részem, hogy megismerhettem a Fálun Dáfá-t. Miután Li Hongzhi mester nagyszerű művét, a Zhuán Fálun-t lelkiismeretesen átolvastam, mind a testemben, mind a szellememben sok változást vettem észre magamon. A Dáfá mélyreható és mindent átható belső jelentése sok tisztázatlan kérdésre adott választ az életemben. Megtaláltam az élet igazi értelmét és ez által nagy reményekkel indultam neki a jövőnek.
Amit a Dáfá-ban művelünk, az a könyörületesség
Most, több mint tíz év művelés után minden egyes eseményt a Fá-val mérek meg és összehasonlítom magamat vele. Nem törekszem hírnévre és gazdagságra, hanem azt kívánom magamnak, hogy mások jobban élhessenek. Olyan ember akarok lenni, aki hasznos mások számára. Például, amikor látom, hogy az úton gödrök vannak, akkor kijavítom őket. amikor nagyobb köveket találok az úton, akkor elhordom őket, hogy másoknak ne okozzanak kárt. Amikor az embertársaim nehézségekben vannak, segítek nekik. Nem a nagy ügyek, hanem sok kis dolog az, aminél segítek.
2000 januárjában, a kínai holdnaptár szerint több egymást követő napon is esett az eső. Miután a felesleges víz nem tudott elfolyni, a víz által összehordott sár és földkupacok összetorlódtak a piachoz vezető fő utca több mint 1500 méteres szakaszán. Több mint egy hétig tartott ez az állapot, senki nem takarította el. Arra gondoltam: röviddel az újév előtt vagyunk, és sok ember érkezik majd látogatóba, ha a sár továbbra is ott marad, nehézségeik lesznek az úton. Gyakorlóként, aki a könyörületességet műveli, nem nézhetem ezt tétlenül.
Ez után levetettem a téli kabátomat és kimentem az utcára, hogy a sarat félre toljam egy lapáttal, darabról darabra. Az első délután több mint öt órán keresztül dolgoztam odakint, és több mint 300 métert sikerült megtisztítanom. A téli időjárás ellenére megizzadtam és egy kicsit elfáradtam a sok munkától, de egyáltalán nem éreztem magamat megterhelve, ellenkezőleg, nagyon boldog voltam. Két nap alatt az egész utca teljesen megtisztult a sártól és a homoktól a munkámnak köszönhetően.
Egy ismerősöm azt mondta: „Hé, megszépítetted az utcát, nagyon jót tettél ezzel..” egyesek megkérdeztek, mikor elmentek mellettem: „Idős bácsi, hogyhogy télikabát nélkül dolgozol? Mennyit fizetnek neked, hogy letakarítsd az utcát?” Mások azt mondták: „Ki foglalkozik még ilyesmivel? Senki nem akarja ezt a munkát elvégezni, bizonyosan sok pénzt fizetnek neked ezért?” Mosolyogtam és azt feleltem: „Senki sem bízott meg ezzel a munkával és senki sem fizet nekem. Ha az emberek nehézségek nélkül közlekedhetnek az utcán, akkor én örülök a legjobban. Sokan a környékbeliek közül tudják, hogy Fálun Gong-ot gyakorlok.” Sokan elcsodálkoztak: „Ez valóban csodálatos, ez a Fálun Gong gyakorló egy igazán jó ember. Mások akkor sem csinálnák meg ezt a munkát, ha fizetnének nekik. Ő magától csinálja, és még csak nem is kér érte fizetséget. Csakis másokra gondol ennél. Kicsoda tenne ilyesmit a pártvezetőségből? A Fálun Gong jó, miért nyomja el a párt? Bizonyosan elmebetegek, máskülönben érthetetlen amit tesznek!”
Rizstermesztéssel és gyapottermesztéssel foglalatoskodom és mindig nagyon jó a termésem. Különösen, miután elkezdtem Fálun Gong-ot gyakorolni, a terményeim is sokkal jobb minőségűek lettek. 2009 októberében meghívtak a faluközösség ülésére. Arra kértek, hogy számoljak be a tapasztalataimról, melyeket a gyapottermesztésnél szereztem, és segítsek más termesztőknek. Továbbadtam a tapasztalataimat a többi földművesnek. A saját gyapottermésem ebben az évben nagyon sikeres volt, csodálatosan virágzott és az egész föld fehéren világított. A gyerekeim mind más térségben dolgoznak, így az egész földmunkát nekem kell elvégeznem. Ezért nem tudtam gyorsan learatni a termést. Egy éjszaka valaki más megtette helyettem. Az ezt követő reggelen, amikor hazafelé mentem a piacról, azt kérdezte tőlem valaki: „Mikor arattad le a sok gyapotot?” nem vettem komolyan a dolgot. Amikor megérkeztem a földre, láttam, hogy ellopták a termést. A faluvezetőség, és a csoportvezető azt mondta: „Ebben az évben többe kerül a gyapot, mint az elmúlt évben. Tőled nagyon sok gyapotot loptak el. Hogyhogy nem mérgelődsz rajta?” A női közösség vezetője közbekiáltott: „Ellopták a gyapotot. Hogyhogy nem káromkodsz? Holnap elmegyek, és leszedem a termésedet, majd meglátjuk, hogy káromkodsz-e.” Mosolyogtam, és azt mondtam: „A Dáfá-ban művelem magam, és a könyörületességet művelem. Ha valaki másnak a dolgait ellopja, akkor bizonyosan nagyon szegény. Talán sürgősen pénzre volt szüksége. Ha tudtam volna róla, vittem volna neki valamit enni.” Mindenki nevetett és azt gondolták, hogy buta vagyok.
* * *
tovább ...