Tavaly, amikor a családommal építkeztünk szembe találtam magam néhány dologgal. Mikor megjelentek a problémák magamba néztem, és műveltem magam, hogy elengedjem a ragaszkodásaimat. Szörnyen fájdalmas volt, amikor nem tudtam elengedni a ragaszkodásaimat. Mikor nem tudtam feladni a ragaszkodásaimat kértem a Mestert, hogy segítsen. Miután a ragaszkodást elengedtem visszatekintettem és az láttam, hogy ez igazán semmiség volt.
Mikor nem tudtam elengedni a ragaszkodásaimat a saját érdekemben többször szavaltam a Mester tanítását:
Igaz Művelés
„Én igaz művelő tanítványaim, amit tanítottam nektek, az a buddha és tao művelésének Fája. Ugyanakkor panaszkodtok nekem a személyes érdekek elvesztése miatt a hétköznapi emberek között, és nem is aggaszt titeket, hogy még nem engedtétek el a hétköznapi ember ragaszkodásait. Ez a művelés? Hogy le tudtok-e mondani a hétköznapi ember ragaszkodásáról, ez egy végzetes vizsga az igazán rendkívüli lénnyé válás útján. Minden igazán művelő tanítvány, át kell hogy menjen ezen a vizsgán, ez a határvonal egy művelő és egy hétköznapi ember között.“ (Esszenciák a Továbbhaladásért: Igaz Művelés)
Recitáltam, és elhatároztam, hogy feladom a ragaszkodást a saját érdekemben. Egyszerre átalakultak a rossz anyagok és ismét jól éreztem magam.
A férjem nem gyakorló. Látta, hogy a szomszédunk házat épít, és akart ő is egy ugyanolyat. Megpróbáltam lebeszélni, de nagyon ragaszkodott és végül úgy tettünk, ahogy óhajtotta. Igazán ideges voltam, és többször sírtam. Rájöttem, hogy valami nincs rendben velem. Mi volt a ragaszkodásom? Miért voltam mérges?
A Mester azt mondja:
„Alapjában véve, ha a hírnevedben, az önérdekedben és a hétköznapi emberek érzéseiben történt károk miatt aggódsz, akkor ez már tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem tudsz lemondani az emberi ragaszkodásokról. Jegyezzétek meg, hogy a művelés maga nem fájdalmas – a kulcs abban rejlik, hogy te magad nem tudsz elszakadni a hétköznapi ember ragaszkodásaitól. Csak akkor, ha már képes vagy lemondani a hírnévről, az érdekekről, és érzéseidről, akkor érzel majd csak fájdalmat.“ (Esszenciák a Továbbhaladásért: Igaz Művelés)
A bekezdés szavalása közben megtaláltam a ragaszkodásomat. Több, mint harminc éve konyhakert van a házunk előtt. Felajánlottam a zöldségeket a családban és a többlet eladásából szereztünk néhány ezer yuant. Ragaszkodássá vált a konyhakert és gyűlöltem, hogy hagynom kell ott felépíteni az új házat. Ráébredtem, hogy valójában az önérdekhez és az érzelgősséghez ragaszkodtam. Amint többet ismételgettem a Fát a ragaszkodásom eltűnt és nem voltam ideges. Megnyugodtam és ismét jól éreztem magam.
A családom alkalmazott tizenhét új munkást, akik felépítették az új házat. Ráébredtem, hogy sorskapcsolatom van a munkásokkal, és tisztáznom kellene az igaz tényeket a Fálun Gongról. Először őszinte gondolatokat küldtem, hogy eltávolítsam a mögöttük lévő gonosz tényezőket. Ezután beszéltem velük és meséltem a csodálatos Dáfáról és a gonosz bűncselekményekről, amelyet Jiang Zeming elkövet a Fálun Gong üldözése közben. Kihasználtam minden alkalmat, hogy tisztázzam az igazságot nekik. Végül megértették és mindannyian kiléptek a KKP-ből és annak tagszervezeteiből. Nagyon forró nyár volt, amikor építkeztünk. A munkások izzadtak, ezért jeges vizet vásároltam és azzal hűsítettem őket. Nagyon hálásak és boldogok voltak.
Később a hűtőmet használtam, hogy jeges vizet készítsek. Azonban a hűtő elromlott. Magamba tekintettem és kerestem a ragaszkodásaimat, de nem találtam semmit. Ezután felhívtam a szervízt és kértem, hogy javítsák meg. Két alkalmazott jött, akiknek meséltem a Fálun Gong igaz tényeiről. Azt kiáltották, hogy „A Fálun Dáfá Jó!” Ők is kiléptek a KKP-ből és annak tagszervezeteiből.
Egyik nap mentem a Shen Yun DVD-ket osztogatni. Magammal vittem több, mint tíz darabot, de délig egyetlen egyet sem fogadtak el. Nagyon szomorú voltam az érzőlények miatt. Megpróbáltam adni egy lemezt egy fiatal férfinek, aki a húszas éveiben járt, de nem fogadta el nem számított, hogy hogyan magyaráztam neki. Ez idő alatt őszintén szerettem volna megmenteni. Végül a szívem mélyén azt mondtam, hogy fiatal férfi nem kérek tőled semmit. Őszintén remélem, hogy megnézed az előadást és lesz egy fényes jövőd. Ezután a fiatal férfi két kézzel megfogta a lemezt és ismételten mondogatta, hogy köszönöm néni! Azonnal elsírtam magam. Felismertem, hogy mikor őszintén a legjobbat kívánjuk másoknak, az ő tiszta oldaluk megérzi ezt. A Mester megmutatta nekünk az utat az érzőlények megmentéséhez. Nekünk csak járnunk kell rajta.
Mint Dáfá tanítványok nekünk szükséges, hogy műveljük minden gondolatunkat és tettünket és a Fához mérjük magunkat. Másképpen nem lehetünk képesek teljesíteni a kötelességeinket. Igazán nagyszerű a missziónk és a felelősségünk. Haladjunk előre szorgalmasan, műveljük magunkat, hogy elhagyjuk a ragaszkodásainkat, csináljuk jól a három dolgot, hogy hazatérhessünk a Mesterrel.
* * *
tovább ...