Egy távoli kisvárosban dolgoztam és nem hallottam a Fálun Gongról, amíg a helyi rendőrök 2000 végén le nem tartóztattak több Fálun Gong gyakorlót. Kíváncsiságból megálltam a városi rendőrőrs mellett, hogy megnézzem milyenek a gyakorlók.
Az irodában a rendőrök kikérdezték a gyakorlókat. A hölgy, aki úgy tűnt ismer engem mosolygott és azt mondta, „Hallottam, hogy ízületi csúzod van, de nem gyógyult meg a számtalan gyógykezelés ellenére sem. El kellene gondolkodnod azon, hogy gyakorold a Fálun Gongot, lehet, hogy az meggyógyítja. Nevettem, és nem hittem el, amit mondott és távoztam.
Ugyanabban az évben a város azonosított egy családot, hogy Fálun Gongot gyakorolnak. A város számos kísérletet tett, hogy törvényen kívüli eszközökkel kényszerítse őket, hogy feladják a Fálun Gongot, de eredménytelenül. Ezért ezt az esetet jelentették a rendőrség felsőbb vezetésének. A rendőrkapitányság elrendelte, hogy én meg egy társam gyűjtsünk bizonyítékokat.
Az otthonuk közelében elhelyezkedtünk, és megfigyeltük a család tevékenységeit. Ezután jelentettük a rendőrségnek. Egyik nap 14:00-kor egy csapat rendőr jött, hogy letartóztassa a családot. Láttam, hogy a férj elutasítja az együttműködést. Három rendőr a földre teperte, megbilincselték és erőszakkal a járműbe tuszkolták. Hasonlóan tettek a feleségével is. A hetven éves nagymama rekedten kiabálta, hogy „Ők jó emberek! Miért tartóztatják le őket? Nem tettek semmi rosszat!” A rendőrök figyelmen kívül hagyták és elvitték a házaspárt.
Az agymosó központ őrzése közben Fálun Dáfá művelővé váltam
2003 márciusában a környékünkön többször is agymosást végeztek Dáfá gyakorlóknak. Két gyakorló volt a községemből, és mint a községi tiszt felváltva őriztem őket. Velük kellett maradnunk éjjel-nappal, hogy lehetetlenné tegyük a Fálun Gong gyakorlását. Lehetőségem lett a gyakorlókkal maradni több, mint egy évig. Az őrzés által felfedeztem, hogy nagyon kedvesek, könnyű volt velük kijönni, és először másokra gondolnak. Nem vettek be gyógyszert, de energiával teltek és egészségesek voltak. Szilárdan hittek a Dáfában és a Mesterben.
Idővel mélyen megérintődtem a gyakorlók által. Igazán jó emberek. Gyönyörűség tükröződött a szívükön, amely csodálatra és tiszteletre késztet.
Mikor szolgálatban voltam megkértem őket, hogy meséljenek a Mester új cikkeiről vagy részeket a Zhuán Fálun-ból. Hallgattam és különösen nyugodtnak éreztem magam. Éreztem, hogy ezek a cikkek gyönyörűen íródtak. Ahogyan megtelítődtek a Mester írásaival vagy részekkel a Zhuán Fálunból, úgy átitattak engem is. Utánoztam őket és tanultam tőlük újra és újra, amikor csak időm engedte. Körülbelül negyven cikket memorizáltam a Mester új írásaiból, a „Lünyü”-t, és az első néhány oldalt a Zhuán Fálunból. Meg akartam tanulni a gyakorlatokat.
Egyik éjjel megkérdeztem a gyakorlótól, akivel maradtam, hogy megtanítja e nekem a gyakorlatokat. Vártunk, amíg az őr befejezte a második ellenőrzést is 2:00kor. Ezután megtanította mind az öt gyakorlatot, és tudtam, hogy Dáfá gyakorlóvá váltam. Igazán megáldott a Dáfá.
A Dáfá gyakorlását követően a betegségem eltűnt
Valaha reumám volt. Mikor az agymosó központban szolgáltam rendszerint zsákszámra hordtam be a gyógyszert és naponta vettem be. Később elkezdtem tanulni a Fát és gyakorolni a Fálun Gongot, de nem tudtam elhagyni az emberi gondolatokat a betegségekről és folyamatosan gyógyszert szedtem. Miután tapasztalatot cseréltem gyakorlókkal fokozatosan többet megértettem a Fáról. Egy nap kidobtam az összes gyógyszert. Sok nehézség után sikerült birtokába jutnom egy Zhuán Fálunnak. Igazán izgatott voltam és alig vártam hogy olvashassam. Készítettem egy egyszerű ebédet és olvastam amikor csak lehetett és elolvastam a könyvet egy nap alatt.
Ezer éve olvasok könyveket, de sosem olvastam még ilyen lenyűgözőt. Ettől kezdve mindig tanultam a Fát, amikor tehettem, kivéve, amikor dolgoztam. Anélkül, hogy különösebben észrevettem volna a lábam és lábfejem meggyógyult. A testem igazán megkönnyebbült. Úgy sétálok, mintha futnék és lépcsőzök, mintha ugrálnék.
Éreztem a Dáfá erejét. Igazán hálás vagyok a Mester végtelen könyörületességéért és a többi gyakorló segítségéért. Egy évvel miután elkezdtem a Dáfá gyakorlásomat, a reumám teljesen meggyógyult.
* * *
tovább ...