Új gyakorló vagyok, aki két hónappal ezelőtt kezdte a művelést. Hatvanhárom éves vagyok. A művelésem előtt lumbágótól és diabétesztől szenvedtem. Egy melegszívű gyakorló mutatta meg nekem a Fálun Dáfát.
Ezzel a gyakorlóval akkor találkoztam, amikor elhoztam az unokámat az iskolából. Akármikor találkoztam vele, beszélt nekem a Dáfá jóságáról. A Tiananmen téri önégetési incidens igazságáról valamint, hogy hogyan vált előnyére a gyakorlás. Valójában 1999. előtt négy vagy öt ember bemutatta nekem a Dáfát. Ennek ellenére eléggé megtévesztett a KKP propagandája, és szomorú, hogy képtelen voltam megérteni az igazságot.
Szednem kellett különféle gyógyszereket a derékfájásomra, de nem használtak. Elmentem egy gyakorlóhoz, mert reméltem, hogy a Fálun Gong gyakorlása meggyógyít. A gyakorló odaadta a könyvet és megtanította a gyakorlatokat. Amikor a második gyakorlatot végeztem, erős fájdalmat éreztem a karomban, amely megnehezítette annak a tartását. Így leengedtem egy ideig, és később ismét felemeltem. Később láttam, hogy egy nagy Fálun tartja a karjaimat, még ha akartam volna, akkor sem tudtam volna leengedni őket. A kellemes érzést, amit ekkor tapasztaltam nagyon nehéz szavakba önteni.
Később megtapasztaltam egy másik csodálatos eseményt. Egy nap Fátanulás és tapasztalatcsere volt a gyakorlótársamnak az otthonában. Hirtelen azt láttam, hogy egy buddha világ vezetője vagyok. Egy fiatal szerzetes gyorsan érkezett a színhelyre. nagyon engedetlen volt, ezért fogtam egy botot és megvertem. Ráébredtem, hogy a Mester mutatja meg nekem a karmát, amit korábban gyűjtöttem. Hihetetlen élmény volt.
Egy másik jelentős esemény is történt: amikor hazafelé tartottam, akkor nagyon erős fájdalmat éreztem, olyan volt mintha a hátam ketté akarna törni. Három teljes napig feküdtem otthon. Azt gondoltam, hogy a Fálun Gong nem segített meggyógyulnom. Sőt elkezdtem sírni. Ekkor a gyakorló eljött hozzám, bátorított, és azt mondta, hogy ez az úgynevezett karmaeltávolítás, amely tulajdonképpen egy jó dolog. És azt is mondta még, hogy a Mester ekkor tisztította meg a testemet, és hogy milyen sokat visel el értünk, és hogy minden pillanatban gondoskodik rólunk. A szavai segítettek, hogy tisztábban lássak. Csak az az egy gondolatom volt, hogy állhatatosan műveljem magam a Dáfában.
Egyszer elmentem egy másik művelőtársam otthonába gyakorolni, és láttam, hogy egy nagy óriási kéz megütötte a hátamat. Hirtelen úgy éreztem, mintha megvakultam volna és hideg verejték öntött el. Rosszul éreztem magam és hányingerem támadt. Tudtam, hogy a Mester tisztítja a testem. Csendben mondtam: „Mester most egy gyakorlótársam otthonában vagyok. Rossz lenne hányni. Nem akarok nehézséget okozni neki. Kérem, hozza rendbe ezt a helyzetet.” Abban a pillanatban gyomorfájást éreztem. Kétszer kimentem a mellékhelyiségre. A Dáfá igazán csodálatos. Miután ezt átéltem, a hamuszürke arcom rózsaszínessé változott. A fájdalom a lábamban is jelentősen csökkent.
Hasonlóképpen mondtam magamban: „Mester ön mindent elviselt számomra, nekem semmi sem volt kibírni egy kis fájdalmat. Azonban megtudná mondani, hogy miért fáj a hátam?” Egy nap, amikor gyakoroltam a Mester megjelent előttem, lótuszvirágon ült és aranyruhát viselt, egyik karján nem volt ruha, amelynek bőre finom volt, mint egy csecsemőé, és ekkor kihúzott belőle több mint 20 szöget, amik úgy néztek ki, mint amit a vasútnál használnak, és azt kérdezte „Tudni akarod a hátfájásod okát?” Buzgón válaszoltam, hogy igen, tudni akarom. A Mester azután emlékezetett arra az időre amikor más csigongot gyakoroltam1998-ban, és gyógyításra használtam. Volt ott egy férfi, aki hátfájástól szenvedett, szögeket távolítottam el a testéből (más dimenziókban), hasonlóak voltak a vasúti szögekhez. Miután a Mester emlékeztetett erre a tevékenységemre, kivett a testemből egy szellemlényhez hasonló állatot, és ekkor hirtelen megkönnyebbültem. A testem napról napra jobban és jobban lett. Felismertem, hogy karmát hoztam létre anélkül, hogy tudtam volna róla. Alkalomszerűen gyógyítottam másokat, amely azt eredményezte, hogy a karmabetegségeik átkerültek a testembe.
Visszatekintve a Dáfában való művelésem két hónapjára, látom, hogy a Mester gondoskodik minden lépésemről. Találkoztam néhány komoly nehézséggel, és ha nem tekintettem volna magam gyakorlónak, az eredmény katasztrofális is lehetett volna.
Egyszer elmentem az unokám iskolájába, és lehajoltam, hogy valamit felvegyek. A lábam hirtelen beleakadt az osztálytársának a táskájába. Észre sem vettem, és folytattam a sétát. Hirtelen előre estem kb. egy métert. Hallottam egy reccsenést a térdemben. Régebben csontritkulásom volt, és ha nem gyakoroltam volna a Fálun Dáfát, a térdem darabokra tört volna. A közelben a szülők és a tanárok megrémültek. Valaki segített felállni, és valaki más meg azt tanácsolta, hogy menjek be a kórházba. Akkor tudatosítottam magamban, hogy gyakorló vagyok, akire vigyáz a Mester. Nem volt semmi bajom, és tudtam, hogy ez a nemtörődömségem miatt történt. Nagy nehezen felálltam. A fájdalom a lábaimból eltűnt egy nap alatt. A Dáfá igazán csodálatos!
Egyik nap néhány gyakorló hozott nekem egy MP3 lejátszót a Mester leckéivel és a gyakorlatok zenéivel, de nem tudtam használni. Amikor egyik éjjel meditálni akartam, kértem a Mestert, hogy segítsen, szeretnék gyakorolni, hogy elinduljon a meditáció zenéje. Varázslatra, nem tudom, hogy történt, de a meditáció zenéje elindult. Köszönöm Mester!
Túl a gyakorlásom két és fél hónapján, egyre jobban és jobban élvezem a Fának tanulását. A Fá igazán mély tartalommal bír és minden nap egyre inkább érzékelem a Dáfá erejét. A Mester szintje valóban olyan magas. Igazán szerencsés vagyok, hogy tanulhatom a Fát. Pontosan követni fogom a Mester elvárásait és a Dáfá színvonalát, hogy szorgalmasan előrehaladhassak és megbecsüljem az értékes sorskapcsolatot, ami Dáfá tanítványként adatott nekem.
Örömmel vesszük, ha kinyomtatják és terjesztik az összes cikket és azok tartalmát, amelyek a Clearharmony oldalon jelennek meg, de kérnénk, és egyben köszönjük a forrás feltüntetését! (a szerkesztők)
* * *
tovább ...