Május 13-a a Falun Gong gyakorlók egy fontos dátuma, ugyanis ezen a napon született e meditációs gyakorlat alapítója, Li Hongzhi, valamint a Kínában való nyilvánosságra hozatala is, 20 évvel ezelőtt ugyancsak ezen a napon történt meg. Ez a nap számomra is nagy jelentőségű: 2002. május 13-án tartoztattak le Fálun Gong gyakorlóként Kínában.
Ami akkoriban történt, pontosan végigkövethető az újságokban és az interneten. A tizedik évforduló egy jó lehetőséget ad arra, hogy visszatekintsek rá.
Legjelentősebb emlékeim egyike egy fa ajtó, amelyen keresztül már megbilincselve vezettek át. Amikor a rendőrség azon korai nyári napon annak a leromlott épületnek az eldugott hátsó udvarara vitt, már egyértelmű volt számomra, hogy nem jövök ki élve ebből a házból. Mindegyik ajtónál, melyen áthaladtunk, az életem különböző jelenetei elevenedtek meg előttem, valamint kérdések arról, hogy bizonyos dolgokat hogyan oldhatnék meg. Kívántam a halált, ugyanis már magam előtt láttam az elképzelhetetlen kínzási metódusokat, melyeket még ma is sok Fálun Gong-gyakorlón alkalmaznak Kínában.
Az is bennem maradt, hogy hogyan érzékeltem a világot a börtönből, mintha egy csövön tekintettem volna kifelé: a tudat erősen korlátozva volt és nem érzékeltem a körülöttem lévő dolgokat. Ez a pszichológiai nyomás a fogvatartásom végéig tartott. Bécsbe való visszatéressem után, amikor este egyedül voltam a lakásban, vagy amikor az utcán kínaikkal találkoztam, egyből az a gondolat suhant át rajtam: megint letartóztatnak? Egy évbe telt, mire végül beszélni tudtam a félelmemről. Végül is Kínában megtapasztaltam a haláltól való igazi félelmet, melyet inkább a belső haláltól, illetve a lélek halálától való félelemmel tudnék leginkább azonosítani, ami egyenlő a végérvényes megsemmisüléssel. Ez alatt az év alatt ugyanis felismertem, hogy a Kommunista Párt célja éppen ez a belső halál, nem csupán a fizikai.
Ami még a letartóztatás ideje alatt nyilvánvaló volt számomra, az az erős kulturális befolyásolás akarata volt. A kultúra valami tudattalan dolog, ami állandóan körülvesz bennünket és amelyben élünk. Az étkezésnél és az alvásnál kezdődik, a mindennapokban való gondolkodáson és a viselkedésen át a különböző szokásokig, normákig és érzésekig. Ezzel a tapasztalattal bizonyos dolgokkal egyre tudatosabb lettem, különben egy életen át a hatásuk alatt maradtam volna.
De a legrosszabb talán mégiscsak az egyes kínaiak közötti hatalmas különbség volt. Egyrészről voltak olyanok, akik egy kis reményt láttak bennem arra, hogy általam megismerhessék a kommunista propaganda valódi arculatát. Másrészről pedig voltak olyanok, akik viselkedésükben az emberség egy cseppnyi morzsáját sem tanúsítottak. Ők olyanok voltak, mintha csak üres héjak lennének – akiket testileg és lelkileg egyaránt átmosott a kommunista párt propagandája. Ők voltak azok, akik az azonnali halálbüntetéséket végrehajtották, illetve akik a kínzásokat, a gyilkosságokat fizikailag is kiviteleztek és meg élvezetet is leltek bennük.
Szerencsem volt, hogy többnyire sértetlenül, még élve visszajöhettem Kínából. Ott még mindig kb. 100 millió ember gyakorolja a Falun Dáfá-t. Néhányuk közülük már érintkezében került a helyi rendőrséggel, és a 13 éve tartó üldöztetés alatt többen nyom nélkül eltűntek.
Forrás: http://newsletter.faluninfo.at/n99/a1097.html
* * *
tovább ...