(Clearwisdom.net) Mester ezt mondta a „ Legyetek szorgalmasabbak“ c.írásában:
„Látom, hogy minden a végső szakasz felé tart. Ez mindössze annyi, hogy sok ember nem meri elismerni ezt a valóságot, és annak haladó kibontakozását;, hogy a végső pillanat elérkezése előtt a megmenteni szükséges életek száma, nem érte el azt a számot, amit kellene; és hogy a Dáfá tanítványoknak egy része még mindig nem tartott lépést. Ez az oka annak, amiért ennek a vállalkozásnak a vége még mindig nem kezdődött el.“
Szörnyen éreztem magam miután Mester tanítását tanultam. Semmilyen szó nem tudja kifejezni azt, hogy a mi tisztelt Mesterünk milyen hatalmas hosszaságokon, megpróbáltatásokon ment keresztül azért, hogy minden egyes Dáfá tanítványnak megváltást nyújtson. A Fá alapelvek megtanítják nekünk, hogy amikor egy élőlény megszerezheti a FÁ-t, ő a legszerencsésebb; de mihelyst elveszíti a Fá-t, amivel szemben áll az igazán rettentő. Senkit sem hagyhatunk hátra. Mester még mindig akar adni nekik egy lehetőséget, és még mindig vár rájuk, hogy felzárkózzanak. Mester, én szégyellem magam! Mi még nem hoztunk vissza minden gyakorlót, akik letértek a művelés útjáról. Mester aggódik értünk.
Vegyük példának az én helyi területemet. 1999, július 20.-a előtt, közel 1000 gyakorló volt itt. Egyetlen Fá-tanuló csoportban több száz gyakorló volt. Akkoriban, egy pódiumot emeltünk és több erősítőt is használnunk kellett, hogy a gyakorlat zenéjét lejátszuk. 1999. Július 20-a után, a félelem és a pillanatnyi zavarodottság miatt, a gonosz kemény üldözéséből eredően, sokan közülük abbahagyták a művelést. Néhányan csak otthon mertek gyakorolni, de nem mertek kijönni, hogy igazolják a Fá-t. Miért keletkezett ilyen helyzet? Miután a helyi területemen lévő gyakorlótársakkal tapasztalatot cseréltünk a következőre világosodtam meg:
1. Az alapvető ok a Fá nem tanulása
A legtöbb helyi gyakorló 1997 és 1998 között kapta meg a Fá-t. Abban az időszakban aktívan terjesztették itt a Fá-t. Mindenhol ahol hétköznapi tevékenység vagy rendezvény volt, ott voltak gyakorlók is akik terjesztették a Fá-t. Mindössze két év alatt, több mint ezer ember kapta meg a Fá-t a területünkön. Miért volt a légkör olyan jó akkoriban? Hadd beszéljek egy idősebb gyakorlóról. Amikor ez a gyakorló megkapta a Fá-t, ő mélyen érezte , hogy a Dáfá volt az amit keresett, hogy ez nagyon helyes volt, és azt kívánta, hogy mindeki ugyanúgy megkaphassa a Fá-t. Ezért ő minden tevékenységen amelyen csak tudott részt vett , azért hogy terjessze a Fá-t. Ezelőtt a gyakorló több városban is sikeresen őrizte igazgatói posztját. Tisztelték és sok jó dolgot tett hivatali ideje alatt, ezért az emberek a kerületben, és a falvakban mind ismerték őt. Ezért miután sokan azt hallották, tőle, hogy a Fálun Dáfá jó, sok ember jött el, hogy a Fá-t tanulja, és sokan segítettek neki a Fá-t terjeszteni.Több és több ember jött Fálun Dáfát tanulni.
1999 július 20.-után, a gonosz a mi területünkön, nagyon komolyan üldözte a Dáfá tanítványokat. A kommunista rezsim, az összes médiát és minden lehetséges dolgot arra használt, hogy a Dáfát és Mestert gyalázza. Ezen terror atmoszférájában, a gyakorlók nem tudták nyugodtan a Fá-t tanulni, vagy együtt végezni a gyakorlatokat, mint azelőtt. Sok gyakorló arra várt, hogy megnézzék, hogy ez az idősebb gyakorló mit fog tenni. Az üldözés alatt, habár a gonosz sokszor eljött, hogy zaklassa őt, ő még mindig erősen hitt Mesterben és a Dáfá-ban, továbbra is igazán gyakorolta a művelést, és teljesen elutasította a az üldözést. Azonban a gyakorlótársak nem látták ezt. Ők csak azt a felszínes formát látták, amelyben a gyakorlót üldözték, és ezért tévesen azt gondolták, hogy ők sem képesek tovább művelni magukat, mivel az idős gyakorló üldözésnek lett kitéve. Néhányan még a gyakorlást is abbahagyták. Ez volt az eredménye annak, hogy valaki mást követtek a Fá helyett.
Mester azt mondta, „Mivel a művelés egy olyan dolog amit aktívan kell, hogy csináljatok, a saját akaratotokból, amikor a haszon és nyereség kísért, vagy amikor a hírnevetek és érzelmeitekkel kapcsolatban kínzó fájdalmakat szenvedtek el, nektek tényleg képesnek kell lennettek, hogy elengedjétek ezeket a dolgokat, és csak akkor fognak a dolgok működni számotokra. Tehát amikor ti mind jól cselekedtek, mert lássátok, hogy valaki jól cselekedik, vagy nem jól cselekedtek, amikor lássátok, hogy ő nem jól cselekedik, és mindannyian ilyenek vagytok, akkor ti a veszedelembe lökitek ezt az embert. Abban az esetben, a ti emberi ragaszkodásaitok siettették az ő elmenetelét. A régi erők akkor kihasználják ezt, és nem hagyják élni, mert ők úgy tartják, hogy nagyon sok emberre volt hatással akik őt figyelték, de nem művelték magukat igazán. Igazi volt az ő művelésük vagy sem? Csak amikor egy ember a saját művelését végzi, akkor számít. Tehát ők tényleg kihasználják ezt a kapaszkodót és Mesternek igazán nehéz bármit is tenni ellene. Ez azért van mert ők kihasználtak egy alapelvet, és azt mondják, „Nézd mindazokat az embereket—ki az közülük, aki igazán műveli magát. Mi ki kell, hogy vegyük ezt az embert az útból. „ Ez az oka annak amiért rendkívül fontos, hogy a saját utatokat járjátok a művelésben. Nektek abszolút magatokat kell művelnetek“( Fá-tanítás a 2010-es New York-i Konferencián.
2. Elveszve a nehézségekben
A legtöbb helyi gyakorló, földműves, akik nagyon elfoglaltak a földmunkával. A városban dolgozó gyakorlókkal összehasonlítva, nekünk nehéz a Fá-t tanulni, és a gyakorlatokat csinálni. Az üldözés előtt, amikor a környezet kényelmes volt, és nyitott, a legtöbben szenvedéseket viseltek el és nagy távolságokat sétáltak, hogy részt vegyenek a csoportos Fá-tanuláson, mert mindenki szabadon gyakorolta a Fálun Dáfát. 1999 július 20.-a után, a környezet nagyon megváltozott. A gyakorlóknak mind fizikailag, mind szellemileg edzeniük kellett magukat, és nagy nehézségeken mentek keresztül. Néhányan nem tudták elviselni ezt a konfliktussal teli környezetet, és elvesztek a nehézségekben, ami azt okozta náluk, hogy abbahagyták a gyakorlást.
Mester azt mondta,
„ Amikor egy lény képes megszerezni a Fá-t, ma a történelemben, az nem egy hétköznapi dolog—ő olyan szerencsés! De mihelyst elveszíti a Fá-t, tudjátok, hogy mivel néz szembe? Ez igazán rettentő, mert amikor nem képes betölteni a legfőbb felelősségeket, és a hatalmas küldetéseket, amelyek neki lettek adva, akkor ennek megfelelően, ez olyan mint egy lény beteljesülésének a fordítottja, és neki igazán be kell majd lépnie a halál kapuján. Nektek nem szabad csak úgy elhagynotok egy embert anélkül, hogy eléggé keményen megpróbálnátok. Teljesen, mindegy, hogy milyen hibát csinált valaki, vagy hogy milyen ember ő, én még mindig akarok neki adni egy lehetőséget.„ (Fá-tanítás a 2004-es Chicago-i konferencián“)
Mi lejöttünk a Három Világkörbe, hogy segítsünk Mesternek a Fá helyreigazításban. Milliónyi éveket vártunk, hogy megkapjuk a Fá-t. Ez egyáltalán nem egy hétköznapi dolog; ez élet és halál kérdése! Valaki azt mondta, hogy ha nem műveli jól magát ez alkalommal, ő majd várni fog Fá-helyreigazítás utáni időszakra, hogy egy kimagasló hétköznapi ember legyen. Én gyakorlótársaim, nincs mégegy esély a Fá-helyreigazítás Dáfá tanítványainak, akik nem művelték jól magukat ez alkalommal.
Valójában a művelés gyakorlása szenvedést is magában foglal;megköveteli tőlünk, hogy tudatosan veszítsük el a személyes érdekeinket. Ez a művelés. A szenvedéssel mi eltávolíthatjuk a karmát, és megszabadulhatunk a ragaszkodásoktól. Mindazért a nehézségért amit Mester elszenvedett értünk, és tudván, hogy ő a legjobb dolgokat rendezte el nekünk, képesnek kellene lennünk jól művelni magunkat mialatt teszteken megyünk keresztül. A gonosz általi üldözést tekintve, nekünk meg kellene tagadnunk minden üldözést, és művelnünk kellene magunkat ugyanakkor. Lehetetlen pihenve és kényelmesen Buddhává válni.
3.Ha rossz dolgokat viszünk magunkkal a tapasztalatainkból, az blokkolja a művelésünk útját
Egy másik oka annak, hogy a gyakorlók abbahagyták a területemen a gyakorlást, az az, hogy amikor problémákon és nehézségeken mentek keresztül, nem néztek magukba, és nem világosodtak meg. Ehelyett gyakran a negatív nézőpontból tanultak leckéket. Például , egyszer egy gyakorlót illegálisan letartóztattak. Az első gondolatuk a gyakorlótársaknak az volt, hogy hibáztassák ezt a gyakorlót, azt mondván, hogy hiányosságai voltak, amelyet a gonosz kihasznált. Miután megtudták, hogy ez a gyakorló igazságtisztázó anyagokat osztogatott néhány más gyakorlóval, és hogy a rendőrök anyagokat találtak a házában. Mások akkor azt a következtetést vonták, le, hogy ők nem mehetnek ki a gyakorlótársakkal együtt igazságot tisztázni, hogy nem vihetnek magukkal igazságtisztázóanyagokat amikor kimennek, és hogy mielőtt kimennek igazságot tisztázni olyan helyre kellen rakni az anyagokat ahol senki sem találhatja meg. Ilyen módon, minél több következtetésre jutottak, annál ravaszabbak lettek; minél többet következtettek, annál nehezebbek lettek az emberi ragaszkodásaik. Nem mérték a helyzetet a Fá-val, és nem is tekintették lehetőségnek, a helyzetet, hogy magukba nézhessenek mint egy művelő. Egy másik példaként, az öreg gyakorló fiát előléptették, falufőnökké. Egy hétköznapi ember nézőpontjából, a fia aggódott, a helyi gyakorlók biztonságáért, és azt mondta néhány gyakorlónak“ Óvatosnak kell lennetek. Ha az apámat illegálisan letartóztatják, én kezeskedhetek érte. De ha bármilyen üldözés történik veletek, ki fog jönni segíteni nektek? Akkor magatok lesztek!“ Mivel ő nem volt gyakorló nem tudhatta, hogy Mester minden percben törődik velünk. A fiú kedves emlékeztetőnek szánta. Azonban néhány gyakorló másképp értette meg, úgy gondolván, hogy ez egy figyelmeztetés volt számukra. Ahogy történt az öreg gyakorlót elengedték ugyanazon a napon amikor letartóztatták éppen amikor a fia figyelmeztette a gyakorlókat. Néhány gyakorló ekkor teljesen egyetértett vele, azon aggódván, hogy nekik nem volt senkikjük aki megvédje őket, úgy mint az idős gyakorlónak. Ők elfelejtették, hogy a gyakorlókat Mester védi, és úgy gondolták, hogy meg kellene védeniük magukat, és ezért abbahagyták a művelést.
Mester azt mondta,
„Ha egyszer egy Dáfá tanítvány itt van az emberek között ezért az ügyért, a Dáfá-ra kell támaszkodnia , ha meg akarja különböztetni a jót a rossz-tól. Egy ember ha belép a halandók világába akkor az illúzióba lép be, és ezért senki sem láthatja nagyon tisztán a dolgok valóságá. Csak ebből a Fá-ból tudtok irányítást nyerni, arra vonatkozóan, hogy hogyan viselkedjetek. Ezért igazi tapasztalat született az elmúlt évek alatt, hogy jó Fá-tanulással egy Dáfá tanítvány elkerülheti ,hogy a szenvedései elvesszenek, és teljesen mindegy, hogy milyen bonyolult ez társadalom, vagy hogy mennyire változnak állandóan a dolgok, ha igazán a művelését ehhez a Fá-hoz tudja igazítani, nem tudják félrevezetni itt a hamis megjelenések —még ha egy sor emberi ragaszkodás, gondolatok, kísértések, és olyan dolgok amik felkavarhatják a ragaszkodásokat, úgy mint mindenféle felszínes dolog, összeesküszik is, hogy zavarja a művelését. „(Fá tanítás, a 2010-es New York-i Fá Konferencián)
Ha mi emberi nézeteket és ragaszkodásokat használunk ahelyett, hogy a Fá alapelvekkel különböztetnénk meg a jót a rossztól, el fogunk veszni a felületes dolgokban. Mi azért jöttünk, hogy segítsünk Mesternek a Fá helyreigazításban. Amivel mi szembe nézünk azok a régi erők és a fekete kezek, amelyeknek benne van a kezük a Fá helyreigazítás zavarásaiban. Ha mi távol vagyunk a Fá-tól, a régi erők és a fekete kezek könnyen zavarhatnak minket. Hogyan kerülhetjük hát el hogy a fekete kezek üldözzenek minket? Ezekben az években az öreg gyakorló elengedte az élet és a halál ragaszkodását, és magabiztosan és méltoságteljesen tisztázta az igazságot a Fálun Gongról. Ő igazán a Fá-ban művelte magát, és megmentette az érző lényeket. Ennek eredményeképpen átjutott, különböző nehézségeken és teszteken, még akkor is ha a gonosz bántalmazta őt.
Kedves gyakorlótársak, gyertek vissza! Ne legyetek elveszve a nehézségekben. Mester vár rátok!
* * *
tovább ...