(Clearwisdom.net) Az évek során, a területemen levő gyakorlók, jól végezték az őszinte gondolatok küldését a börtönökhöz közeli helyeken. Amikor csak idejük engedte, ezt rendszeresen csinálták. Én azonban mindig kifogásokat találtam, és újra meg újra elszalasztottam ezeket a lehetőségeket. Tegnap végül eldöntöttem, hogy én is bekapcsolódok a börtönökhöz közeli helyeken történő őszinte gondolatok kibocsátásának erőfeszítéseibe, azért, hogy eltávolítsuk a gonosz erőket.
Elmentem egy gyakorló házához, hogy megvárjam a buszt, ahogy terveztük. A gyakorló egy boltot vezet a házában és elég elfoglalt volt. Mivel az emberek ki-be járkáltak, kényelmetlenül éreztem magam. Azon töprengtem, hogy vajon miért várnak a gyakorlók a buszra minden héten itt. Mi van ha figyelnek minket? Annyira nem tűnt biztonságosnak. Amikor erről elgondolkodtam, észrevettem egy középkorú férfit, ahogy belépett az üzletbe és körbenézett. Úgy tűnt, hogy semmit nem vásárol. Még idegesebbnek éreztem magam. Azonnal mondtam egy másik gyakorlónak, „Hej! Látod azt az embert? Nem úgy néz ki mint egy vásárló, de itt kószál.“ A gyakorló válaszolt: „Ne aggódj emiatt, ne légy zavart“. Még mindig nagyon aggódtam. Aztán az a férfi még le is ült közel az ajtóhoz. Még idegesebbnek éreztem magam. Miután felszálltam a buszra, rájöttem, hogy ő valójában egy gyakorló volt. Ez mind csak egy illúzió volt, amelyet a saját ragaszkodásaim okoztak.
Ebből az esetből rádöbbentem, hogy egy művelő ragaszkodása, minden gondolatában visszatükröződik. Minden gondolat ami az elmémben volt, emberi gondolat volt. Más szóval, én nem műveltem magam jól ebben a kérdésben. Bár elmentem őszinte godolatokat kibocsátani, nem értem el a hatást. Az elmém egy emberi szinten maradt, és én nem léptem ki a saját ragaszkodásom határaiból.
Nagyon veszélyes, ha egy művelő nem tudja megtartani az őszinte gondolatait, vagy ha nem vesz figyelembe kérdéseket a Fából, mert a gonosz erők minden lehetségest megtennnének csak azért, hogy hamis képeket varázsoljanak számára, hogy összezavarják. Például én elképzeltem egy „rossz fiú”-t. Minél többet gondoltam rá, az a férfi annál inkább úgy nézett ki mint a „rossz fiú”. Ezek mind hamis képek voltak, amelyeket a régi erők varázsoltak, azért, hogy összezavarjanak. Amikor elhagytam az őszinte gondolataimat, a régi erők megpróbáltak összezavarni, és megakadályozni abban, hogy kilépjek és igazoljam a Dáfát.
Ez egy veterán gyakorlóra emlékeztet a környékünkről. Őt egy betegség démon üldözi és nem tud enni vagy aludni. Nyitva van az Égi szeme. Azt mondja, hogy látta amikor néha a gonosz erők piszkos dolgokat dobáltak az ételébe. Ezért néha azt hitte, hogy az étel nem volt ehető. Valójában Mester minden tanítványra vigyáz. Hogyan lenne megengedve a gonosz erőknek, hogy egy gyakorló tányérjába piszkos dolgokat dobáljanak? A gonosz erők megpróbálták őt összezavarni, hogy ne egyen több ételt, azért, hogy elpusztítsák fizikai testét, és hogy megrázzák az akaratát, és hogy megakadályozzák, hogy jól csinálja a három dolgot.
Mielőtt elmentem őszinte gondolatot küldeni, egy gyakorló bíztatott engem s azt mondta, hogy elég biztonságos ilyen közelségből csinálni, és, hogy nem kell egy kicsit sem aggódnom. Miután elmentem a börtön mellé őszinte gondolatokat küldeni, úgy találtam, hogy ez valóban így van.
Rájöttem, hogy a Dáfá igazolása hasonló. Amikor nehéznek tűnik és úgy képzelem, hogy nehéz, talán nem lesz nehéz amikor valójában megpróbálom. Ez mindössze annyi, hogy meg kell tenni az első lépést, mivel azok az emberi ragaszkodások, amelyek gátolják, hogy valaki megtegye az első lépést.
Valahányszor egy gyakorló megteszi az első lépést, áttöri a ragaszkodását. A ragaszkodás blokkolja egy gyakorló útját. Csak amikor egy gyakorló áttöri a ragaszkodását, ugorhat előre az igaz Fá művelésének útján.
* * *
tovább ...