(Clearwisdom.net)
Üdvözlet Mester!
Üdvözlet gyakorlótársak!
Ma szeretném megosztani veletek a művelési tapasztalataimat amit az NTDTV riportereként szereztem a Shen Yun-ról való jelentések során.
1. rész
Amikor a Shen Yun Előadó Művészi Körutazó társaság, Louvain-La-Neuve-be, Belgiumba jött, ebben az évben, úgy döntöttek, hogy még tíz showt hozzáadnak a tervezetthez. Én a Shen Yun-ról tudósítottam, néhány másik emberrel, néha csak magamban. Ez éppen jól működött és nem voltak nyelvi problémáim. Azonban ez alkalommal a Shen Yun a franciát beszélő régióban adottt elő, és én nem beszélek Franciául egyáltalán. Mit kellene tennem?
Miután befejeztük a show tíznapos lefedését, úgy éreztem, hogy újjászülettem. A tapasztalat, a dolgaim végzésének módját fejjel lefelé fordította, és teljesen megváltoztatta a nézeteimet. Úgy tűnt, hogy a szívem szélesebb lett és a szemeim világosabbak. Képes voltam használni a bölcsességet amit a Dáfá adott nekem, hogy kívülről tudjam nézni a dolgokat, és hogy átlássak a saját és a gyakorlótársak ragaszkodásai által keltett zavarások illúzióin. Képes voltam kinyitni a szívemet és együttdolgozni a riportertársaimmal egész Európából, hogy lefedjük a showkat. Én értem, hogy ez nem azért van, és nem attól függ, hogy milyen jól műveltem magam. Hanem inkább azért mert szükség voltt erre és Mester megadta nekem ezt az állapotot, hogy az emberi ragaszkodásaim ne zavarják a gyakorlótársakkal történő együttműködést.
Régen nagyon ragaszkodtam a saját képességeimhez. Egy gyakorlótársam azt mondogatta nekem, hogy még ki kell nyitnom a szívemet. Én nagyon keményen próbáltam, de ő egyre csak ugyanazt mondogatta nekem. Most igazán megtapasztaltam, milyen az , kinyitni a szívemet.
Amikor először Louvain-La-Neuve –be mentem, teljesen bizonytalan voltam magamban. Nem tudtam egyik szakismeretemet sem alkalmazni amitt ezen a téren fejlesztettem. Várnom kellett amíg a fordítás elkészült, mielőtt megtudtam csinálni a munkámat. Hogy rosszabítsuk a dolgot, azok akik megígérték, hogy eljönnek és segítenek, nem jöttek el. Nem tudtam mit tegyek és nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Miután más gyakorlókkal megosztottam ezt , főleg miután megnéztem a showt a második napon, hirtelen megértettem, hogy ez tulajdonképpen egy projekt volt az Európai gyakorlóknak, hogy kezeljék a média tudósítást. Úgy tűnt, hogy senki nem tud sokáig maradni, hogy az emberek jöttek és mentek. De valójában ez a projekt mindenkinek egy lehetőséget adott, hogy több és több gyakorló vehessen részt. A média tudósítás egy hatalmas feladat volt, és megkövetelte, hogy mindannyian együtt dolgozzunk.
Hirtelen mélyen meghatott. Mester egy lehetőséget ajánlott, mindenki számára, hogy részt vegyen. Néhányan csak egy pár napra tudtak részt venni, néhányan távolról tudtak támogatni. De nekem lehetőségem volt, hogy része legyek az egész projektnek, hogy koordináljam és kiosszam a feladatokat. Milyen szerencsés voltam! Ha továbbra is mindenhez ragaszkodtam volna, nemcsak hogy önző lettem volna, de a Fá helyreigazítás követelményei ellen is mentem volna.
Soha nem hullattam még annyi könnyet a show alatt mint akkor. Olyan volt mintha irgalmasságba lettem volna merülve és nem tudtam megállítani a könnyeket. Nagyon erősen kellet magamat csípnem, hogy ne sírjam el magam hangosan. Azok a táncok felélesztették az emlékeket és a hálát amely mélyen a szívembe van vésve. Néhány apróság amit az előadók jelenítettek meg azt mutatta, hogy folyamatosan másokra gondoltak. Nem színészkedtek. Nem kellett színészkedniük. Ez az önzetlen karakterük része—másokra gondolni. Nagyon megható volt.
A „Meghökkentő Ítélet” c. tánc sok Fá-alapelvre rádöbbentett: a megvilágosult lények közötti együttműködés, a harmonizálásra van, egy ember legjobbját használva, nem ragaszkodván ahhoz, hogy ki mennyit és mit csinált, vagy hogy mások tudják e vagy sem. Amikor mindenki így cselekszik és zökkenőmentesen együttműködik, még az „együttműködés” fogalma is megszűnik létezni. Egy automatikus harmonizáló mechanizmusként működik, és az ereje határtalan.
Elkezdtem megosztani a munkaterhelésemet másokkal. Néhány feladatot magam gyorsabban megtudtam csinálni, de még mindig megosztottam másokkal ha volt rá lehetőség. Úgy éreztem hogy ez az én felelősségem volt hogy így tegyek.
Azon időszak alatt szintén sok emberi ragaszkodással szembesültem, úgy mint például az irigység. Néha az interjúk alatt úgy éreztem, mintha elnyomtak volna, és nagyon bűnösnek éreztem magam—csak néhány percem volt egy-egy interjúra, hogyan hagyhattam, hogy az emberi ragaszkodásaim zavarják azt amit csinálok? Nem mondhattam” hagyjatok először Fá-t tanulni és megigazítani magamat” Az idő nem vár rád. Ha a Shen Yun szereplők nehézségekkel találkoztak a művelésükben, lenne rá alkalmuk hogy lazítsanak? Az ütemterv egészen kész van, és nekik a legjobb formájukban kell előadniuk. Akkor mi a helyzet velünk?
Vegyük példának a „Meghökkentő Ítélet” c. táncot. Olyan sok Istenség és Buddha figyel egy Dáfá tanítványt. Amikor a Dáfá tanítvány megfelel a Fá mércéjének, minden Istenség és Buddha őszinte gondolatokat fog kibocsájtani, hogy megsemmisítsék a gonoszt. Nagyonon is, hogy sok Isten és Buddha figyel engem és segít minket. Mitől kellene félnünk?
A média tudósítás egyik kulcs eseménye egy idős állami tisztviselő részvétele volt , ami néhány kavarodást okozott a mi média csoportunkban. Néhány koordinátor magába nézett és megosztottuk a gondolatainkat. Annyira meghatódtunk a tapasztalatcserén, hogy a végén, átöleltük egymást és sírtunk. Mindannyian éreztük az energiát. Az egyik gyakorló azt javasolta, hogy mielőtt, elkezdenénk a kijelölt munkákat, minden gyakorló a média központban tanulja a „Lunyu”-t, küldjön őszinte gondolatokat, aztán tegyük össze a kezünket és mondjuk azt háromszor: Segítsük Mestert, a Fá helyreigazításban és mentsünk meg, minden érző lényt!” mi mindannyian mélyen meghatódtunk és erős energiát éreztünk.
A show hatalmas siker volt. A nézők nem akarták hogy a függöny bezáruljon. Nagyon elfoglaltak voltunk az intejúkkal. Az én csoportom nyolc interjút csinált egymást követően. Az emberek sorban álltak hogy meginterjúvolják őket. Türelmesek voltak, és a szavaik nagyon meghatóak voltak. Mégis csak fele annyi idő kellett mint általában , hogy a riportokat adásban leengedjük. Az egyik hölgy a feje fölé emelte a kezeit , és az egész show alatt minden program után tapsolt. Ő tényleg kiemelkedett a tömegből. A show után a kameránk előtt sírt, és elmondta nekünk hogy nagyon depressziós és már az öngyilkosság szélén volt. A barátja elmondta nekünk ,hogy az egész show alatt végig sírt és az egész teste remegett. Amikor később az ő interjúját szerkesztettem, majdnem sírtam, mintha éreztem volna az élete közepéből áradó örömöt.
Mivel engem mindig kritizáltak az önteltségemért, nagyon erősen próbáltam kevesebbet gondolni magamról. Ez alkalommal rádöbbentem, hogy ha, már többé nem ragaszkodnék saját magamhoz és elmerülnék a Fá-ban, nem lenne többé meg az a nézetem, hogy „ fontosnak lenni” vagy „ jelentéktelennek lenni” Lehetünk ugyanúgy fontosak is és jelentéktelenek,attól függően , hogy a Dáfá milyennek akar minket, hogy legyünk, és még így is képesek lehetünk bármit megtenni, attól függetlenül, hogy melyik szinten vagyunk.
Második rész
Néhány hónappal a Shen Yun után elkezdtünk egy „ Shen Yun Európában” bemutató programot készíteni. A Louvain-La-Neuve-i tapasztalatra alapozva, én különösen azt reméltem, hogy több és több európai riporter, fog majd résztvenni a produkcióban. Ez volt az első alkalom, hogy egy ilyen projektet irányítottam. Nem úgy mint bármely más előző tapasztalatnál, ahol mindössze annyit kellett tennem, hogy szorgalmasan dolgozom a nekem kijelölt feladaton, ez alkalommal, folyamatosan telefonálgatnom kellett és e-maileket kellett írnom, amelyek olyan dolgok voltak, amiket nem szerettem csinálni a hétköznapi társadalomban. Néha rendkívül nehéznek éreztem magam. Miért kell ilyen keményen próbálnom hogy mindenkit összehozzak erre a projektre, ha én saját magam is meg tudnám csinálni?
Éppen amikor kezdtem frusztrált lenni és már kész voltam feladni, egy másik koordinátorral volt egy hosszú beszélgetésem. Ő képes volt annyi gyakorlót amennyit csak lehetett összehozni egy projektre, tekintet nélkül a tapasztalataikra. Ő megkéri a tapasztalt gyakorlókat, hogy tanítsák be az újakat, és a háttérből figyeli az előrehaladást, hogy biztosítsa, hogy a dolgok simán mennek. Ő még néhány koordinációs munkát is megosztott más gyakorlókkal. A végén mindenki motivált volt, és egy erős összetartó csapatot épített, a kezdeti nehezen áttörthető periódusban. Néhány gyakorlót, akiknek látszólag a legkevesebb koordinációs képességük volt még kulcs emberekké is változtatott a csapatában.
Nagyon meghatódtam az ő tapasztalatcseréjén. Ő igazán követi Mester tanításait. Ahelyett hogy magához a problémához ragaszkodna, ő arra koncentrál, hogy hogyan segíthet mindenkinek együttdolgozni. Olyan széles szíve van , hogy hagy mindenkit hogy megalapozzák a hatalmas erényüket azzal, hogy a projekten dolgoznak. Ő szintén hisz a gyakorlótársaiban, nem tekintvén az előző tapasztalataikra. Ő csak a hajlandóságukra figyel. Én úgy hiszem, hogy ez az ő Mesterbe vetett hite miatt van. Az ő tapasztalatmegosztása elég bátorságot adott nekem, hogy folytassam a munkámat a projekten. A dolgok elkezdtek javulni, : egy gyakorlótárs aki kiváló, a szerkesztésben, több száz kilométert utazott, hogy velem maradjon, hogy egész időben tudjunk a projekten dolgozni; néhány soha azelőtt nem hallott, új riporter, szintén bekapcsolódott a csapatunkba, és kiváló munkát végeztek.
Természetesen voltak nehézségek és zavarások amelyek felkavarták az emberi szívemet, és aggódóvá tettek. Az a tény zavart , hogy nem mindenki szentel komoly figyelmet ennek a fontos projektnek, és azon aggódtam hogy hogyan tudnám előre tolni. Egy nap hamar mentem az irodába. Mester verse, „ A Fá-t segíteni” ( a Hong Yin-ből), amit a számítógépemre függesztettem, leesett az íróasztalomra.
Te megoldottad az érző lények megmentését
És segíted Mestert, ahogy ő
Ebben az emberi világban utazik;
Gyere most és segíts nekem a Fálunt fordítani
Amikor a Fá beteljesedik,
Az Ég és Föld neked lesz adva utazásra.
Megkérdeztem magamtól: igazolom én a Fá-t, vagy azt csinálom, amit én saját magam akartam csinálni? Mit akar Mester? Mester azt akarja, hogy mi embereket mentsünk meg. Mester azt akarja, hogy együttműködjünk egymással.
Valójában, minél magasabb, finomabb, és szélesebb, és minél önzetlenebb a szint, annál erősebb az erő. Ezért a régi erők elrendezései soha nem menekülhetnek el Mester forgó kerekétől. Számomra, ha én a projektet jobban akartam koordinálni, ki kellett szélesítenem az elmémet, ahelyett hogy kétségbeesettnek éreztem magam. Egy megvilágosult lény elméje bírja el a missziót, az emberi szív helyett.
Mester „ Legyetek szorgalmasabbak” c. írása megjelent másnap. Mester azt mondta,
„Valaki talán azt kérdezhetné, hogyan lehetséges hogy az általános koordinátor egy ilyen hatalmas dolog elnöklésére jutott. Azért mert ő különösen jól művelte magát? Nem feltétlenül. Ez annak a ténynek köszönhető hogy ő kezdte el a projektet és ő vezeti, és a projekt rajta nyugszik. Mindenki más csupán a Fá-t igazolja és a saját részét végzi, a legjobbat teszi a saját részén, abban a projektben amit már elkezdtek. Hasonló ahhoz, a műveléshez amit egy társaságnál végeztek a hétköznapi emberek társadalmában: a te főnököd nem fog hatalmas erényt szerezni miattad, de te megalapozod a hatalmas erényedet abban a környezetben. „
Mester tanítása a mondanivalója számomra az , hogy hagynom kell hogy minél több gyakorló aki riporter megalapozza a hatalmas erényét ebben a projekteben.
Egy koordinátornak egy másik országból volt néhány nézeteltérése az én megközelítésemmel kapcsolatban. Én egy kicsit igazságtalannak éreztem a kritikát. Utólagosan rájöttem, hogy ez azért volt mert nem sikerült kinyitnom a szívem. Megkérdeztem magamtól: van olyan széleskörű gondolkodásmódom, hogy megosszam akár a koordinációs felelősséget is másokkal?
Mielőtt az első kiadást befejeztük, a szerkesztő megkért hogy tartsak pihenőt. Az emberi ragaszkodásom lassanként felbukkant. Látván, hogy ő a szerkesztésből olyan sokat csinált, és olyan jól, egy kicsit irigy lettem. Aztán Mester tanítására gondoltam és a gyakorlótársak, tapasztalatcseréire. Megkérdeztem magamtól: tényleg olyan a gondolkodásmódom, hogy engedem a gyakorlótársaknak., hogy megalapozzák a hatalmas erényüket ebben a projektben? Visszaemlékeztem az első alkalomra amikor én csináltam a Shen Yun tudósítást Atlantában. A helyi koordinátornak nem volt túl sok technikai tudása. Két éjszakát nem aludt, és sok dolga volt a következő nap. De még így is velem maradt és minden lehetőt megpróbált, hogy amennyire csak lehet segítsen nekem amíg befejezem az összes hírt. Csak később fogtam fel, hogy azok a látszólag”hasztalan” dolgok amiket ő akkor csinált, valójában igazán hatásos dolgok voltak más dimenziókban. Az ő önzetlen igaz támogatása nélkül, nem tudtam volna megválósítani mindazt amit akkor tettem.
Szóval leültem a szerkesztővel szemben és elkezdtem őszinte gondolatokat kibocsátani. Másnap elmondta nekem, hogy miközben ezt csináltam, az ő szerkesztése nagyon simán ment. Ez nagyon meghatott, de megbántam, hogy már korábban nem cselekedtem így. Ha nem sikerül megvilágosodnunk, és elszalaszuk a lehetőségeket. Lehetetlen bepótolni a veszteségeket.
Az első kiadás visszajelzése pozitív volt. A keret, ami a legtöbb európai válasz bölcsességének a gyűjteménye magasan elismert lett.
Szintén meg akartam osztani veletek, hogyan dolgoztam együtt a gyakorlótársakkal. Általában egy másik gyakorlóval dolgozok , hogy lefedjük a híreket. Volt egy időszak amikor már nem tudtam a hírek jelentését többé csinálni. Ez azért volt mert úgy éreztem, hogy ez a gyakorló, nem tisztelt másokat, és nem akartam többé vele dolgozni. Ráadásul nem műveltem magam szorgalmasan abban az időben, szóval volt egy elég kemény időszak amikor a ragaszkodásaimtól próbáltam megszabadulni. Nem volt elegendő őszinte gondolatom, hogy áttörjem ezeket az akadályokat. Az ezen konfliktusok által gerjesztett mező szintén megakadályozta , hogy más gyakorlók bekapcsolódjanak a csapatunkba.
Szánalmasnak éreztem magam, és elkezdtem Mester írását olvasni „ Fá tanítás az Ázsia-Pacific tanulók találkozóján”, és ebbe a paragrafusba ütköztem:
„Természetesen éppen most én csak a férfiakról beszéltem. Beszélnem kell most egy kicsit a nőkről. (a közönség nevet) Nos, ez könnyen fog menni( A közönség nevet). Neked nőként ugyanakkor megértőnek kell lenned a férjeddel. Nők: ti mindannyian azt akarjátok hogy a férjetek erős legyen, egyenes és méltóságteljes, egy férfias ember, de a ti cselekvéseitekben, mindig lent tartjátok őket, olyan szoros kontroll alatt tartjátok, hogy olyan mint egy nő.( a közönség nevet). Szóval hogyan lehetne ő akkor férfias? Amikor az egész társadalom ilyen állapotban van, gondolkodjatok el rajta, a társadalom féfiai, mind férfi-nővé változtak( a közönség nevet), és minden nő nő-férfivá változott( a közönség nevet). – ez a yin és yang inverziója. Természetesen ez az ahogyan a társadalom létezik, és én nem ragaszkodok ahhoz, hogy valamilyen legyél. Nekünk van néhány női tanulók akik igazán nagyon tehetségesek, és van néhány ember akik tényleg elképesztőek. (Mester nevet) és néha meghaladják a férfiakat, a képességek szempontjából. De mindegy, sokszor, tényleg előzékenynek kell lennetek a férjeitekkel. Művelőként jó embernek kell lenned bárhol is vagy, és előzékenynek kell lenned másokkal—akkor otthon miért nem tudsz megértő és előzékeny lenni a saját férjeddel? Nem akarjuk mi a jövő emberiségnek a legjobbat itthagyni? Amikor mindketten művelők vagytok mindkettőtöknek előzékenynek kellene lennetek egymással, és ezzel hogyan tudnátok válásról beszélni. A házasságnak széttörhetetlennek kellene lenni. (a közönség nevet) (Tanár sóhajt) „
Én folyamatosan tiszteletet követeltem attól a gyakorlótárstól. Nem ugyanaz volt ez mint amit Mester mondott a tanításában? Nem cselekedtem nőként. Én túlzottan erős voltam, és mindig megköveteltem másoktól hogy ilyenek vagy olyanok legyenek. Hogyan tudtam volna elnyerni az ő tiszteletét? Mihelyst rájöttem erre, éreztem, hogy a nehéz dolog felemelkedett a hátamról és eltávolodott, és azonnal könnyűnek éreztem magam. Mester tanítása volt az ami megoldotta a csomót a szívemen. Hasonló okokból, nem kellene, hogy kényszerítsek másokat, hogy elfogadják amit mondtam vagy amire megvilágosodtam. Honnan tudnám én kitalálni, hogy Mester mit rendezett el mások művelési útjában, és akarattal másokra helyeznem mindezt?
Ezután, kicseréltem a gondolataimat azzal a gyakorlótárssal, és az eredmény elég jó volt. A következő együttműködésünk sokkal simább lett. Ez azért volt így mert nem kényszerítettem őt arra hogy elfogadja az én „ módomat”. Én csak azt akartam, hogy minden rossz elemet feloldjunk, és egy harmónikus mezőt formáljunk a gyakorlótársakkal.
Köszönöm Mester a védelmet. Köszönöm.
* * *
tovább ...