(Minghui.de) 2009. október 10-én reggel felszálltam egy buszra, hogy részt vegyek egy osztálytalálkozón. Útközben felszállt egy körülbelül 40 éves férfi és leüllt a mellettem levő székre. Egy idősebb ember is odajött. Mindkettőnek adtam egy DVD-t a 2009-es Shen Yun előadásról.
Azt mondta a férfi: „Tudod te, hogy ki vagyok én?” Gondolkodás nélkül azt válaszoltam: „Te egy rendőr vagy.” Bólintott és aztán kijelentette: „Magammal viszlek! Látom, hogy még rengeteg anyag van a táskádban.” Figyelmeztettem: „Ne tedd ezt. Azért vagyok itt, hogy megmentselek téged.” – „Nincs szükségem a megmentésedre. Én azonnal…” Ekkor félbeszakította az idősebb ember: „Rendben van, egyszerűen csak utazzunk tovább.” A rendőr megragadta a mobiltelefonját és azt mondta: „Nem!” Amikor létrejött a kapcsolat, a következőkről számolt be: „Hallo, épp most találkoztam egy idősebb nővel, aki úgy tűnik, hogy Fálun Gong-gyakorló. Mit tegyek?”
A megjegyzése, hogy magával visz eszembe jutatta a családom nehézségeit, és azt, hogy min mentem keresztül mióta az üldözés megkezdődött. Segítséget kértem a Mestertől: „Segíts Mester! Nem szabad, hogy elvigyen magával. Nem az az a hely, ahol nekem lennem kellene.” Ezen kívül helyes (őszinte) gondolatokat bocsátottam ki.
Ebben a pillanatban mindenki, aki a buszon volt a rendőrre nézett. A rendőr megkérdezte a buszvezetőt és a jegykezelőt: „Mikor szállt fel?” Mind ketten azt válaszolták, hogy nem emlékeznek rá. Azt mondtam neki: „Amikor felszálltál a buszra az idősebb férfi akart neked egy jegyet venni és te azt mondtad, hogy már van jegyed. Mély benyomást tett rám, hogy nem használtad ki a másik embert. Engem is jól neveltek ebben a tekintetben. Azt gondoltam, hogy egy jó ember vagy. Azonnal leültél mellém, ezért nem tehettem mást, mint hogy odaadjam neked a videót. Meg kellene nézned. Ez jó neked és a családodnak is.”
Nem tudom, hogy mit mondott az ember a vonal másik végén. A rendőr befejezte a beszélgetést és azt mondta: „Ez alkalommal futni hagylak. Azonban a jövőben jobban oda kellene figyelned.” Elmagyaráztam neki: „A Fálun Gong-gyakorlók jó emberek. Azon vagyunk, hogy igaz, jószívű és toleráns emberek legyünk. Ezek a mértékek saját magunk számára. Nem kényszerítjük ezeket másokra. Amíg emlékezteted magadat arra, hogy a Fálun Dáfá és az Igazság, Jószívűség, Tolerancia nagyszerűek, addig jó lesz a jövőd.”
Amikor a végállomásra értünk, az emberek akik körülöttem voltak elkezdtek erről beszélni. A rendőr szeme láttára odaadtam a videót két másik embernek és meséltem nekik a Shen Yun sikeréről a klasszikus kínai művészet és kultúra mélyrehatóságáról. Az idősebb ember figyelmesen hallgatott és csodálattal telve nézett engem. Amikor a rendőr kiszállt a buszból rám mosolygott és elrakta a DVD-t a táskájába.
Amikor szembe néztem az élet és a halál vizsgájával a Mestertől kértem segítséget. Megsemmisítettem a gonosz elemeket, melyek a rendőrt kontrollálták, és bevetettem a természetfeletti képességeket, melyeket a Mestertől kaptunk. A Mester segítségét kérni, valami más, mint a hétköznapi emberek segítségét kérni. Ez nem a mi személyes bajaink csillapítására vagy a kívánságaink teljesítésére szolgál. Ez része egy tanítvány fogadalmának a beteljesítésének és a mélyrehatóság megtestesülése, a Mesterbe és a Fá-ba vetett bizalmunk mélyrehatóságáé.
Ettől a pillanattól kezdve igyekeztem magamat mindig arra emlékeztetni, hogy a Mester velem van. Amikor más gyakorlókat kerestem és eltévedtem, a Mestertől kértem segítséget. Hamarosan megjelent két földműves és útbaigazítottak. Amikor egy másik alkalommal eltévedtem, egy gyakorló jött velem szembe, egyszerűen azért, hogy köszöntsön. Hálás vagyok a Mesternek és a Fá-nak. A Mestertől segítséget kérni nem ugyanaz, mint egy hétköznapi embertől segítséget kérni, ez nem is egy megterhelés a Mester számára. Ehelyett ez az, hogy mi magunk ennél egybeolvadunk a Fá-val. Beteljesítem a történelmi fogadalmaimat. Azért vagyok itt, hogy a Mestert támogassam a Fá-helyreigazításnál és, hogy embereket mentsek meg.
Amikor egy börtönben voltam, egy idősebb buddhista szerzetes látta a Mestert szabadon lebegni a levegőben. Azt mondta nekem: „Itt van a Tanárod.” Ebben a pillanatban egy csodálatos illatot éreztem. Az óta ugyanezt az illatot sokszor éreztem. El vagyok ragadtatva attól, hogy a Fá-val egybeolvadok és érzem, hogy minden képességgel rendelkezem. A Mester odaadta nekem az értékes Fá-t, ami képessé tesz arra, hogy ezen az isteni úton előrelépéseket tegyek. Minden egyes gondolatunk rendkívül fontos.
A Mester engem egy önző emberből olyan valakivé változtatott, aki az „Igazság, Jószívűség, Tolerancia” fényében sütkérezik. Mindez körbeburkol engem. Nem tesz már elégedetté, hogy egyszerűen jó ember legyek világi értelemben. Mit jelent, egy természetfeletti ember? Ő egy isteni lény. A Mester engem egy szentséges úton haza vezet. Milyen csodálatos is beteljesíteni a fogadalmaimat és embereket megmenteni tudni! Az ok, amiért ez olyan szentséges, az, hogy mi ezt „Őszinteséggel, Jószívűséggel, Toleranciával” tesszük. A Mester minden egyes pillanatban vigyáz rám. Megtisztítom saját magamat és megemelem a szellememet a Fá fényében.
Mester, nekem nincsen semmim sem, amivel az Ön határtalan kegyelmét viszonozhatnám. Minden, amit tehetek, hogy szorgalmasan művelem magam és a három dolgot jól végzem, melyeket a Dáfá-tanítványoknak tenniük kell, és hogy visszatérek az eredetemhez. Egyetlen pillanatban sem kellene valamire törekednem. Az életemet a Mester adta nekem és az egyetlen módja, hogy ezt jelentőségteljessé és kifizetődővé tegyem az, hogy a Mester útmutatását követen.
A cikk angol nyelven: http://clearwisdom.net/html/articles/2010/5/3/116647.html
A cikk német nyelven: http://www.minghui.de/data/article/592/a59279p.html
A cikk kínai nyelven: http://minghui.ca/mh/articles/2010/4/23/222042.html
* * *
tovább ...