Liu Yi, aki szintén ismert Liu Zixiang néven a keleti Han Dinasztia idejében élt Yingyinben. Egy olyan ember volt, akinek a szíve az igazságért és az összefogásért dobogott. A családja generációkon át jómódú volt és így gyakran segített rászoruló embereken, anélkül, hogy ellenszolgáltatásra vágyott volna.
Egy alkalommal Liu úr Runan-ban utazgatott, amikor találkozott Zhang Jili-vel, aki egy távoli helyen tartott halotti torra igyekezett éppen. Amikor váratlanul fagyos viszonyok közé került, a kocsija összeroskadt és így elakadt. Amikor ezt Liu úr meglátta, azonnal leszállt a kocsijáról és odaadta a kocsit Zhang úrnak. Lóra pattant és még a nevét sem mondta meg. Zhang úgy gondolta, hogy bizonyosan a jól ismert, jótékony Liu Yi lehetett csak. A halotti tor után Zhang úr egy különleges útra indult, elhatározta ugyanis, hogy felkeresi Liu urat Yingyin-ben és visszaviszi neki a kocsiját. Amikor Liu meghallotta, hogy Zhang hozzá igyekszik, becsukta háza kapuját és hagyott kint egy üzenetet, mely szerint nincs otthon, azért, mert szeretné elkerülni a találkozást Zhang-gal.
Liu úr ragaszkodott a saját elképzeléseihez és nem volt hajlandó a királyi kormányzás akaratának alá vetni magát. A későbbiekben előléptették egy érdemes tisztté Chong Fu-nál, a Ying körzet prefektusánál. Mivel ő Chong Fu-nak egy kritikus alkalommal segített, Chong Fu szerette volna őt a császári udvarnál tisztnek javasolni. Azonban az igazságos Liu Yi visszautasította, mivel úgy gondolta, hogy szégyenletes egy ilyen dolgot használni ugródeszkaként egy magasabb rang eléréséhez.
Mikor aztán egy háború ideje alatt éheztek az emberek, Liu úr nagy erőfeszítéseket tett, hogy segítsen azoknak, akik szűkölködtek és nem volt gabonájuk. Pár száz ember neki köszönhetően élte túl ezt az időszakot. Egyszóval, egészen addig, amíg az emberek a közelében segítségre szorultak, mindenét szétosztotta, hogy könnyebbé tegye az életüket.
Amikor Hanxian császár a nyugati városházát újra hivatalba helyezte, Liu urat javasolták pénzügyi tisztviselőnek. Az elismerést kiváltó szolgálata miatt a császár egy különleges császári rendeletet adott ki, mely kinevezte őt bírósági szolgának. Ezek után Chenliu-ba helyezték át, egy prefektus tisztségébe. Liu úr minden vagyonát és ékszerét elosztogatta és csak a kocsija maradt, amikor Chenliu-ba ment, hogy átvegye a tisztséget.
Az úton odafelé, a Hangu szoros után egy pár száz mérfölddel, felfedezte Liu Yi, hogy egy hivatalnok az út mellett halt meg egy betegségben. Erre eladta a lovát Liu úr, hogy vegyen egy koporsót és levette a saját ruháját, hogy belebugyolálja a halottat, majd elhelyezze a koporsóban.
Amikor folytatta az útját, találkozott egy emberrel, akit régről ismert, most vagyontalan volt és éhezett. Liu úr nem tudta elviselni, hogy így egyszerűen ott hagyja ezt az embert, így parancsot adott, hogy az ökröt, amelyik a kocsit húzza öljék meg és készítsenek belőle élelmet. Mindenki azt mondta neki, hogy ne tegye ezt, azonban Liu úr azt mondta: „Hogyha egy férfi valakit komoly vészhelyzetben lát és nem tesz semmit, akkor egészen biztos, hogy nem egy erényes úriember.” Később Liu úr meghalt ezekkel az emberekkel élelem híján.
Emberek nehézségek közepette, önzetlenek és mindenükkel segíteni akarnak, még a saját életükkel is, ez az, amire a mi isteni kultúránk utalt a „Meghalni egy nemes ügyért” kifejezéssel.
Liu úr jó tetteket vitt véghez, de nem dicsekedett velük, vagy használta fel őket a hírnévhez és a gazdagsághoz. Az, amit ő tett jóravaló szándékból volt és az ő megértéséből fakadt az égről és az istenségekről, melyek felette vannak. Liu úr ez által sok erényt gyűjtött és ezzel egy nagyon jó alapot teremtett a következő életéhez. Előbb vagy utóbb elnyeri méltó jutalmát.
* * *
tovább ...