Történetek a régi Kínából: A javaslatokat és a kritikát hálával fogadni

Wei királya egy alkalommal egy helytelen tervet dolgozott ki, azonban mindegyik minisztere helyeselt neki. Zisi, Konfucius egy tanítványa felismerte ezt, és azt mondta: „Látom, hogy Wei államában a király nem olyan, mint egy király és a miniszterek sem olyanok, mint a miniszterek.”

Gongqiu Yizi azt kérdezte: „Mi visz téged arra, hogy ilyet mondjál?”

Zisi így válaszolt: „Ha egy király azt gondolja, hogy tökéletes, akkor senki nem meri kinyilvánítani a véleményét. Akkor is, hogyha a király helyesen cselekszik, anélkül, hogy meghallgatná az embereket, ez ugyanolyan, mintha visszautasítaná mások véleményét. Nem is beszélve arról, hogy jelenleg mindegyik miniszter egy helytelen véleményt helyesel és ezzel ezt a helytelen szellemi beállítottságot támogatja. Ahelyett, hogy megítélnék, hogy valami helyes, avagy helytelen a király azt élvezi, hogy mások magasztalják őt. Ostobán viselkedik. Ahelyett, hogy megítélnék, hogy a döntése értelmes-e, a miniszterei túlzó bókokkal hízelkednek neki. A király ostoba, és pontosan ugyanilyenek a miniszterei is. Hogyha az országot ezen a módon kormányozzák, akkor az emberek nem lesznek elégedettek. Abban az esetben, ha ez a szituáció így marad, akkor az ország el fogja veszíteni a stabilitását.”

Zisi így szólt Wei királyához: „Őfelsége országa hanyatlik.” A király azt kérdezte: „Honnan veszed ezt?” Zisi azt mondta: „Semmi sem történik ok nélkül. Hogyha egy király azt gondolja magáról, hogy egyszerűen tökéletes, akkor egyetlen egy miniszter sem fogja merészelni, hogy kijavítsa a hibáit. Hogyha a miniszterek és a hivatalnokok azt gondolják, hogy ők egyszerűen tökéletesek, akkor egyetlen egy hétköznapi polgár sem fogja merészelni, hogy helyesbítse a miniszter véleményét. Mind a király, mind a hivatalnokai azt hiszik magukról, hogy igazságosak, és a szolgálóik is azt mondják, hogy a hivatalnokok igazságosak. Hogyha a király dicsérete azt jelenti, hogy meg fogják őket dicsérni, és a hibára való rámutatás egyenlő egy bűntettel, hogyan is vezethetne ez akkor jó eredményekhez?”

Nem csak a királyok és a hivatalnokok kell, hogy ismerjék ezeket az alapelveket, hanem nekünk magunknak is figyelemmel kellene lennünk ezekre az elvekre mikor másokkal bánunk. El kellene kerülnünk, hogy azt higgyük magunkról, hogy tökéletesek vagyunk. Meg kellene hallgatnunk mások álláspontját és el kellene gondolkodnunk rajta. Ez segíthet nekünk abban, hogy ne szenvedjünk el veszteséget, és segíthet abban, hogy többet érjünk el. Van erre egy mondás is: „Az óceán nagy, mert felveszi a vizet a folyókból és a folyamokból.” A mások véleménye a víz a folyókban és a folyamokban. Amikor azt gondolja egy ember, hogy tökéletes, az egyenlő azzal, mintha elvágná magát a folyók és a folyamok vízétől. Ebben az esetben, mindegy milyen nagy is az óceán hamarosan ki fog száradni.

Valójában azt gondolni, hogy az ember tökéletes, onnan ered, hogy az ember önző és önmagára koncentrál. Miközben azon vagyunk, hogy a Kínai Kommunista Párt világképétől – miszerint soha sem veszünk figyelembe más nézőpontokat – megtisztítsuk magunkat, emlékeznünk kellene arra, hogy hálásnak kellene lennünk annak, aki megmutatja a hiányosságainkat és a hibáinkat. Ezek tradicionális értékek, melyeket az elődeink hagytak ránk.