(Minghui-net) Ő 98 éves, tiszta tudattal és frissen; annak ellenére, hogy egyedül él, élete tele van örömmel. Azonban 10 évvel ez előtt még minden teljesen más volt…
Minden reggel sok ember megy a parkokba, hogy Qigong-ot gyakoroljon vagy sportoljon, de olyan ember, mint amilyen Ma Jiyu, aki 98 évesen még minden reggel két órán keresztül gyakorlatozik, már csak nagyon ritkán látható. Kinézetéről nem gondolná az ember, hogy már majdnem 100 éves és, hogy még lótuszülésben meditál. Akkor is, amikor a gyakorlatokat végzi, nem marad el a fiatal gyakorlóktól.
„Én 98 éves vagyok, már majdnem tíz éve gyakorlok (Fálun Gong-ot), és egyre fiatalabb leszek”, mondta Ma Jiyu, „azonban tíz évvel ez előtt ez még nem így volt.”
(megjegyzés: a Fálun Gong, más néven Fálun Dáfá egy tradicionális kínai művelési iskola a test és a szellem számára. A tanítás az őszinteség, jóság, elfogadás alapelvein nyugszik. A világ több mint 70 országában gyakorolják. Az öt könnyed, lassú és finom gyakorlat végzése mellett a gyakorlók azon vannak, hogy a magas morális és etikai értékeket, mint őszinteség, jóság és elfogadás a mindennapi életükben gyakorolják. A Fálun Gong politikától mentes, nincsenek vallási formái, nincs benne hierarchia, és mindenki számára nyitott.)
  |   |
  |
Nyugalmazott katonai orvos
Ma Jiyu 1912-ben született Guangdong-ban, Nanjing-ban nevelkedett és járt iskolába, a Nanjing-i Központi Orvosi Egyetemen tanult. Az egyetem után állami és privát kórházakban dolgozott, majd később magánpraxisba kezdett.
1947-ben Ma Jiyu önkéntesnek ment a hadseregbe, és katonai orvosként tevékenykedett. 1948-ban ment először a Gamison-nal Tajvanba a Jinmen szigetre. A későbbiekben pedig egészen a nyugdíjazásáig, 1977-ig jogi orvosként ként dolgozott.
Nyugdíjas katonai orvosként Ma Jiyu-nak jó volt az anyagi helyzete és nagyon kényelmesen élt. Akkoriban egy katonai faluban élt, ahol a szomszédságában sok nyugdíjas katona élt, akik úgy, mint ő a szárazföldi Kínából Tajvanba mentek. Szívesen játszottak együtt Mahjongot, hogy múlassák az idejüket, és gyakran még az éjszakájukat is ezzel töltötték. Azt mesélte: „Éjszakázni, cigarettázni, alkoholt inni,… ismered a Jinmenkaulian pálinkát? … és én- az egyik kezemmel Mahjongot játszottam, a másikban volt a cigaretta és egyszerre a pálinkás pohár is...”
A későbbiekben a fia Amerikában fejezte be tanulmányait, majd ott talált magának munkát is és letelepedett Amerikában. A nyugdíjas Ma Jiyu is Amerikába akart menni, hogy élvezze a szép életet. Így a feleségével együtt Amerikába utaztak a fiához. „Észak-Karolina nagyon szép, sok ember irigyelt engem és azt gondolta, hogy a sors nagyon kegyes hozzám, valóban szerencsém volt.”
Szenvedés a betegségtől
De azt, aminek történnie kellett, senki ember fia nem tudhatta előre. Ma Jiyu gyakran megbetegedett. Egyszer nagyon megfázott, háromnapi kórházi kezelés több mint 8.000 dollárjába került. A fiának kellett ápolnia, és az anyagi nyomás is nagyon nagy volt; ehhez jött még, hogy a feleségének is gyakran kellett orvoshoz mennie, így az élet már nem volt olyan gondtalan.
„Akkoriban ijedtséggel vettem észre, hogy a zöldkártya, nemesi lakóhely, elragadó környezet ellenére nem volt már többé egészséges a testem, hogy ezt az egészet élvezni is tudjam.” Saját tapasztalatán keresztül megértette Ma Jiyu, hogy Amerika nem jó otthon ilyen idős, beteg embereknek, mint ő, mivel a hihetetlen nagy orvosi költségek romba döntenék a fia életét. Így elhatározta, hogy visszatér Tajvanba.
1991-ben a felesége elhagyta, innentől kezdve egyedül élt. Mivel egyre idősebb lett és az életmódja is rendezetlen volt mindenféle betegséget elkapott: szívbetegség, prosztata betegség, inkontinencia, stb.
„Akkoriban gyakran váltogattam a kórházakat, de egyikben sem tudtak nekem segíteni.” Mélyen meghatódva emlékezik vissza: „Az élet egyetlen szenvedés volt nekem, az év kétharmadát kórházban töltöttem. Azonban minél tovább maradtam a kórházban, annál rosszabb lett a betegségem.”
Testi és szellemi kínok közepette az volt az érzése, hogy inkább halottnak kellene lenni, mint életben maradni. Az élet olyan volt neki, mintha játszottak volna az idővel, ezért többször gondolt arra is, hogy öngyilkos legyen. „Az élet túl nehéz volt nekem, nem akartam létezni többé.” Gyermekei gondoskodása adott neki egy kis életkedvet, valójában az élete azonban nem telt mással, mint szenvedések elviselésével.
Egy esemény még mélyebbre taszította a reménytelenségében, mégpedig az, hogy az ápolónő, aki mindig gondoskodott róla felmondott. „Azt gondoltam akkoriban: Egy majd 90 éves beteg ember vagyok, már az ápolónő sem akar velem törődni, miért éljek még akkor?”
Annak ellenére, hogy a frissen házasodott ápolónő többször elmagyarázta neki, hogy az állapotossága miatt mondott fel, Ma Jiyu számára ápolónőjének elvesztése szinte olyan volt, mint végső támaszának elvesztése.
Fordulat az életben
Mikor a legmélyebb pontra érkezett életében, Ma Jiyu egy barátja javaslatára ismerkedett meg a szociális munkás Lin Feng Ju asszonnyal, akit kifejezetten arra képeztek ki, hogy egyedül élő idős embereket gondozzon. Amikor Lin Feng Ju az idős, beteg Ma Jiyu-t meglátta egyetlen pillanatig sem habozott, hogy elvállalja a gondozását.
Lin Feng Ju egy Fálun Gong gyakorló. Ma Jiyu minden reggel már nagyon korán látta, ahogy elment hazulról a gyakorlatokat végezni. Amikor visszajött, mindig mosoly volt az arcán és örömmel ápolta őt. Ma Jiyu idővel természetesen maga is ki szerette volna próbálni a gyakorlatokat. Lin Feng Ju azt mondta: „Akkoriban még nagyon gyenge volt, még csak állni sem tudott, még annyira sem tudott leülni a földre, ezért vittem neki eleinte mindig egy széket. Mi végeztük a gyakorlatokat, ő ott ült mellettünk, és nézett minket, néha felemelte ő is a kezeit és utánozta a mozdulatainkat.”
A Fálun Gong gyakorlatok mozdulatai nagyon finomak, lassúak és körkörösek. Így azt gondolta Ma Jiyu, hogy ezek a gyakorlatok nagyon alkalmasak a számára. Miután több napon át együtt gyakorolt a többiekkel egész testében jól érezte magát, és tovább gyakorolt velünk.
Az akkoriban majdnem 90 éves Ma Jiyu eleinte nagyon sok szenvedést tűrt el a meditációban, lótuszülésben. „Annyira öreg vagyok már, egész életemben még soha nem csináltam meg a lótuszülést, nemhogy a lótuszülést, még a fél lótuszülést sem tudtam megcsinálni.” Idővel azonban, egy két hónappal később már meg tudta csinálni a fél lótuszülést. Amikor újra eltelt egy pár hónap, sikerült neki a lótuszülés. Öttől tíz percig, ma már egy óráig ül meditációban lótuszülésben, és mindez semmi problémát nem jelent már neki.
Egy fiatalember, Liu, aki szintén a Zhongshan parkban gyakorol azt mondta: „Ma nagypapa minden reggel meglehetősen korán jön, és nagyon jól tud lótuszülésben meditálni. Néha nagyon fájnak a lábaim és le akarom venni őket, de akkor Ma nagypapára gondolok, aki már olyan öreg és mégis sikerült neki a lótuszülés, hogyan vehetném le akkor én a lábaimat? Kibírom a fájdalmat és tovább meditálok.”
A meditáció csodája
Arra a kérdésre, hogy miért ilyen erős az akarata Ma Jiyu-nak, hogy szorgalmasan gyakoroljon, azt mondta: „A gyakorlás az egészségemet nagyon erősen megváltoztatta.” A gyakorlás előtt egy hónapból három héten át folyamatosan az orvoshoz kellett mennie és ugyanilyen folyamatosan három féle gyógyszert kellett szednie, háromféle különböző betegségére: szívbetegség, prosztata betegség, álmatlanság. Miután Ma Jiyu három hónapja gyakorolt, már nem kellett beszednie a szívgyógyszerét; járóbotját is félredobta. Öt hónappal később a prosztata betegségének tünetei is eltűntek. Az álmatlanságra való gyógyszerét is egyre nehezebben szedte be.
A hetedik hónap után azt gondolta Ma Jiyu, hogy az embernek a saját cselekvéseit és pihenőidejét ésszerűen és határozottsággal kell meghatároznia és az alvását nem pedig gyógyszerekkel kontrollálnia. Ez az egyetlen gondolat. „Még azon az estén nagyon tisztán láttam a dolgokat, az egész éjszakát azzal töltöttem, hogy a Fá-t és a Jingweneket (megjegyzés: a Fálun Dáfá tanításai) olvastam és a gyakorlatokat végeztem. Egyetlen másodpercre nem csuktam le a szememet, de a következő napon nagyon jól éreztem magamat. Az ezt követő napokat ugyanígy töltöttem, és így egymást követő nyolc napon és éjjelen nem aludtam, mégis nagyon jól éreztem magam mind testileg, mind szellemileg.” Hét álmatlan éjszaka után Ma Jiyu teljesen elszokott az altató tablettáktól. „Ez életem egyik csodája!” Annak ellenére, hogy ez az esemény már több évvel ez előtt történt Ma Jiyu nem tudta belső izgatottságát visszatartani, amikor mesélt róla.
Egy másik eseményt sem tudott Ma Jiyu a hétköznapi emberi gondolkodásmóddal megmagyarázni magának, mégpedig azt, hogy miután Fálun Gong-ot gyakorolt, többször elesett, de semmi baja nem történt. „El tudod ezt hinni? Egy idős ember több mint 90 évesen! Az idős emberek a legjobban attól félnek, hogy elesnek, hogy vagy a kezüket, vagy a lábukat törik, de egy kicsit sem sérültem meg.”
A legkomolyabb eset az volt, amikor egy a Fá igazolásáért (megjegyzés: A Fálun Dáfá igazságának, jóságának, szépségének bemutatása – mely igazolja a Fálun Dáfá jóságát, többek közt a Kínai Kommunista Párt által terjesztett téves nézetekkel szemben, melyek rosszhírét keltik) történő akción leesett a lépcsőről. „Még három lépcsőfok volt a földig, ilyen egy magasságból estem le, de azonnal felkeltem. A fejem egy kicsit vérzett, rányomtam a kezemet és tovább folytattam a tevékenységet az akción. A rendezvény után a vér megszáradt, semmi bajom nem lett, mintha más dimenziókban ügyelt volna rám egy istenség.”
Ma Jiyu visszaemlékezett arra az időre, mielőtt Fálun Gong-ot gyakorolt volna, mikor egyszer egy kis sámlin ült és újságot olvasott. Fel akarta venni az újságot, ami mellette feküdt, és véletlenül leesett a sámliról, majd emiatt kórházba kellett vinni.
A szerencse
Mióta Fálun Gong-ot gyakorol, a különböző gyógyszereket a szekrényekben lecserélte Fálun Dáfá könyvekre. Ma Jiyu minden reggel négy órakor kel fel, a közeli parkba megy, hogy a gyakorlatokat végezze és Fá-t tanuljon. A mindennapi életben magáról gondoskodik. Azt mondta: „Ez az időszak a legboldogabb az életemben és mindezt a Dáfá adta nekem.”
Az Amerikában élő gyerekei látták a nagy változást apjukon, mióta Fálun Gong-ot gyakorol, és ők is nagyon örülnek neki. „Egyszer el akartam menni Washington DC-be, hogy részt vegyek a Fá konferencián. Vettek nekem egy jegyet az első osztályú helyek közé, így pihenhettem az úton.”
Mivel nagyon sokat adott neki a Fálun Gong, a több mint 90 éves Ma Jiyu ezekben az években nagyon sok tevékenységben vett részt a Fá terjesztéséért. Háromszor volt Amerikában, Ausztráliában és Szingapúrban; nyolc vagy kilenc alkalommal járt Hong Kong-ban is. Ma Jiyu azt mondta: „Már öreg vagyok, és lassan tudok csak menni, de ennek ellenére ki akarok menni és el akarom mondani az igazságot a Fálun Gong borzasztó üldözéséről, melyet a Kínai Kommunista Párt végez, és el akarom mondani az embereknek: ’Fálun Dáfá Hao’.” (A Fálun Dáfá jó.)
(megjegyzés: A pozitív hatásának köszönhetően a Fálun Dáfá Kínában pár év alatt rendkívüli népszerűségre tett szert. Valószínűsíthetően ezért tiltatta be az akkori állam elnök a Kínai Kommunista Párt vezetője Jiang Zemin 1999. július 20-án Kínában a Fálun Gong-ot. Ezzel elkezdődött az üldözés, mely a történelemben példa nélküli. A gyakorlókat ma is börtönbe, és munkatáborba viszik a hitük miatt, és ott elektromos botokkal, átneveléssel, nemi erőszakkal, és a halálig tartó kínzással traktálják őket.)
(A megjegyzések a fordító kiegészítő magyarázatai a jobb szövegértés érdekét szolgálva.)
* * *
tovább ...