Tradicionális kultúra: Ne kövesd az önzést és ne is ragaszkodj hozzá

Qi Jiguang akkor született, mikor édesapja, Qi Jingtong, már igen magas kort ért el (56 éves volt). Jiguang volt a család egyetlen gyermeke és az édesapja teljes szívéből szerette őt. Arra nevelte Qi Jiguang-ot, hogy olvasson könyveket és gyakoroljon harcművészeteket. Nagyon szigorú volt, ami Qi Jiguang erkölcsi szintjét és viselkedését illette.

Egyik nap, mikor Qi Jiguang már 13 éves volt, egy nagyon jó minőségű selyem lábbelit viselt. Erre nagyon büszke volt és fel-alá járkált a belső udvaron. Ezt meglátta az édesapja. Az apja az olvasó szobába hivatta és mérgesen rákiabált: „Ha egyszer jó lábbelit hordasz, akkor természetesen arról is fogsz álmodozni, hogy jó ruhákat viselj. Ha egyszer jó ruhákat viselsz, akkor természetesen jó ételekről is fogsz álmodozni. Már ilyen fiatal korban azt a beállítódottságot alakítottad ki, hogy örömet lelj a jó ételekben és jó ruhákban. A jövőben egy elképesztő vágyakozásod lesz. Amikor felébredsz, akkor a jó ételekhez és ruhákhoz fogsz ragaszkodni. Ha katonai parancsnok leszel, akkor még akár a katonák fizettségéből is lecsalsz. Ha továbbra is ilyen maradsz, akkor később lehetetlen lesz számodra elérni azt, hogy a tisztelt személyek elfogadjanak.“

Qi Jingtong megtudta, hogy a selyem lábbeli a nagypapája ajándéka volt (anyai oldalról). Arra szóllította fel Jiguang-ot, hogy vesse le a lábbelit és ezután azonnal apró darabokra tépte, hogy megakadályozza, hogy Jiguang később rossz szokásokat alakítson ki és hogy ne ragaszkodjon a luxushoz.

Egyszer a Qi családnak egy tucat szobája ajtaját kellet renováltatnia, mivel azok elég rossz állapotban voltak. Qi Jingtong több kézművest is berendelt, hogy azok ezt a munkát szakszerűen végezzék el. Mivel a családnak egy vendégek fogadására alkalmas helyiséggel kellett rendelkeznie, ahol a királyi udvar hivatalnokait tudták fogadni, Jiguang megkérdezte a kézművesektől, hogy tudnának-e a főbejárathoz egy virágos mintájú ajtót készíteni; Qi Jiguang átnézte a montázst.

A kézművesek nemesi családnak tartották a Qi családot és úgy gondolták, hogy egy mintás ajtó túlságosan egyszerű volna. Személyesen beszéltek Qi Jiguang-al: “Ősei földesurak voltak. Egy ilyen méltóságteljes és vagyonos családnak az egész háza virágos mintájú ajtóval kellene felszerelve legyen ami összesen 12 ilyen ajtót tenne ki. Csak egy ilyenfajta díszlet felelne meg eme család szociális helyzetének a kihangsúlyozására.“ Qi Jiguang azt gondolta, hogy a tanácsaik jól meg voltak indokolva és áment ezekkel az édesapjához.

Qi Jingtong komolyan megszidta Qi Jiguang-ot ezét az extravagáns és nagyravágyó ötletéért. Figyelmeztette Qi Jiguangot:“ Ha továbbra is követed az önzést és ragaszkodsz hozzá, akkor sosem leszel képes nagy dolgokat elérni, amikor felnősz.“ Qi Jiguang elfogadta az édesapja kritikáját és azt mondta a kézműveseknek, hogy csak 4 faragott ajtót szereljenek fel.

Qi Jingtong azt is tanította Qi Jiguang-nak, hogy a tolerancia képessége, valamint a harcművészetekben való jártasság nem arra valók, hogy személyes hírnevet és sikert, esetleg vagyont szerezzünk általuk. Éppen ellentétesen, ez a nemzet, a társadalom és az emberek jólétét kellene, hogy szolgálja. Ezért kell a „hűség, tisztelet a szülőkkel szemben, megvesztegethetetlenség és becsületesség“ erkölcsi tulajdonságait szemünk előtt tartanunk, hogy így magunkat jól igazgathassuk.

A nevelés által, vagyis az édesapa fegyelmezettségéből és viselkedéséből való tanulás következtében, nem volt sosem pazarló és megelégedett a szerényebb étellel is. Szorgalmas és komoly volt a tanulásnál és a harcművészetek gyakorlásában. Később egy híres generális lett belőle épp úgy egy kitűnő stratége is a Ming-dinasztiában, ahol is a betörni vágyó kisebbségek ellen küzdött. Ezáltal belevösődött a neve a kínai történelembe.

Megtanulta, hogy a ragaszkodás ahhoz, hogy magunkat mutogassuk; hogy a szenvedélyeknek behódoljunk; hogyha fontosnak tartjuk, hogyan néznek ránk mások; hogy jólétet, sikert és státust érjünk el – mind arra irányulnak, hogy mások nekünk hízelegjenek és hogy imádjanak minket, és azon kívül ez mind az önzés és önteltség megjelenései. Az önteltség gyökerei a saját egónkhoz való ragaszkodásban rejlenek. Ezek biztosan tönkreteszik egy személy nagylelkű törekvéseit, és ez az ember arra van kárhoztatva, hogy a jelentős vállalkozásai sikertelenek legyenek. Amikor valakit egy ilyenfajta csalóka becsület fékez és egy olyan mentalitás készteti cselekvésre, mint hogy küzd másokkal és másoknak ártani akar, akkor ez nagyon sajnálatra méltó.