Tao Kan úr egy híres udvaronc volt, aki a régi Kínában a Poyang tartományban élt a Dongjin-dinasztia uralkodása alatt (317-420). A háborúk alatt kiérdemelt pár kitüntetést és magas beosztású hivatalnok volt Jinzhou-ban, ami miatt pár ember irigy volt rá és a háta mögött rosszakat mondott róla. Ennek következtében lefokozták és áthelyezték egy távoli helyre, ami Guangzhou térségben helyezkedett el.
Tao Kan úrnak nagyon kevés munkája akadt Guangzhou térségben, de soha nem csökkentette elvárásait és soha nem örvendett a szabadidőnek. Minden reggel a tanulmányi szobájától egészen az udvarig szállított száz kecskét és este vissza is hozta őket. Az emberek csodálkoztak a magatartásán és megkérdezték, hogy ezt miért teszi.
Tao Kan így felelt: “Az a célom, hogy közép-Kínát még ebben az életemben visszaszerezzem. Hogyha túlságosan kényelmessé és önelégülté válok, akkor tartok attól, hogy nem leszek már képes elérni a célomat.“
Tao úrat visszahelyezték Jinzhou-ba. Annak ellenére, hogy most már sokkal elfoglaltabb volt, mint Guangzhou térségben, még így is minden nap oda-vissza szállította a száz kecskét, hogy erősítse az akaratát. Később így nevezték őt az emberek: „a kecskét szállító öreg úr.“
Tao Kan gyakran mesélte a következőket az embereknek: ”Dayu, a Xia-dinasztia első császára 2100 körül Kr. e., egy bölcs ember volt, minden percet megtudott becsülni. Mi hétköznapi emberek vagyunk, ezért nekünk minden másodpercet tudnunk kellene becsülni. Hogyan is dőzsölhetnénk a szórakozásban és élvezetekben és feledhetnénk el kötelességeinket“. Manapság létezik egy hely, amit Xiyinli-nek neveznek (Értékes-idő-kerület Kaifu körzetben, Changshan városában, Hunan tartományban), és azt mondják, hogy ez a név Tao úr híres, az idővel kapcsolatban megfogalmazott, mondásából ered.
Tao úrnak egy felelősségteljes munkahelye volt és sok szenvedést viselt el. Nem törekedett a kényelemre. Annyira kitartó volt, hogy emiatt később a keleti harcmező generálisává nevezték ki és a legmagasabb beosztású hivatalnok lett Jinzhou-ban. Nyolc állam vezetése alatt, ő felelt a katonai üzletekért és az az országrész később a Sir Changsha tartomány nevet kapta meg, és egy nagyon híres történelmi személyiség is lett belőle.
A Tavaszi és Őszi Periódus alatt (770 kr. e.- 476 Kr. e.) azt tanácsolta Guan Zhong, Qi város miniszterelnöke, az uralkodónak, Qi Huan Gong-nak: „Senkinek sem kellene étel, kényelmesség és bor után vágynia.“ Az elődeink a kényelmeséget olyan valaminek látták, ami rosszabb volt a mérgezett bornál is, mert ez képes volt felszámolni az emberi akaraterőt. Létezik egy nagyon régi mondás: „Van, aki a kínlódások miatt fog élni, és van, aki a kényelmesség miatt fog elhalálozni.“ Ez ugyanaz a bölcsesség!
Hanshu-ban [Han-diansztia (206 Kr. e. – 220 Kr. u.) történelmi feljegyzés] megállapították: „Az elődök úgy tekintettek a kényelmességre, mint a mérgezett borra és az ´erényességet jólétnek tekintették `, mintsem szerencsétlenségnek. A Han-dinasztia kezdetétől egészen az utolsó császárig, Xiaopingdi-ig, a mintegy száz királyból és császárból a nagy többség korrupt és erkölcsileg romlott volt. Miért alakult így a történelem? Az életkörülmények és a pozíciók voltak azok, amik ahhoz vezettek, hogy az önfegyelem hiányának állapotába sülyedtek.“ Ez mindenképp egy lecke, amiből később egész generációknak okulniuk kell.
* * *
tovább ...